Kopper László, Tulassay Zsolt, Molnár Béla, Szöllősi János (Debrecen) és Tulassay Tivadar a konferencia megnyitóján

Egy évtizede alakult a II. sz. Belgyógyászati Klinikán a gyulladásos és daganatos vastagbélbetegségek korai kimutatására koncentráló Sejtanalitikai Laboratórium. Azóta kétévenként, legutóbb május 4-6-án konferencián mutatták be, elméletben és gyakorlatban egyaránt az eddig megtett utat. Ennek összegzését kértük a labort vezető dr. Molnár Béla tudományos főmunkatárstól.

– Az Analitikai Labor létrehozását annak a felismert ténynek a fontossága indokolta, hogy a sejt az a legkisebb olyan komponens, amely képes felépíteni a szervezetet és rosszindulatú működés esetén szétrombolni azt. Megpróbáltuk tehát a sejtet, a vele kapcsolatos folyamatokat (sejtalkotók izolálása, sokszorozása, jellemzése), illetve a most kezdődött kutatások eredményeként működésének befolyásolását egy közös platformon – e terület részleteihez értő szakemberek összehozásával – együttes egészként kezelni – magyarázza dr. Molnár Béla. – Az induláskor már látszott, hogy kezd felnőni az a tudományág, amely az őssejtek, a génterápiák alkalmazásával képes lesz olyan öröklött vagy az öregedéssel, illetve a daganatos átalakulással kapcsolatos betegségeket gyógyítani, amelyek ma már a népegészségügyben a legfontosabb betegségcsoportokhoz tartoznak. Ezért szükség lesz olyan genetikai markerekre, vizsgáló módszerekre, amelyek ennek az egyre izmosodó technológiának jellemezni tudják, meddig jutott el a sejt az átalakulás, a betegség felé haladás útján. Ezek a változások nem máról holnapra történnek, hanem adott idő alatt lépcsőzetesen alakulnak ki. A markerek jelzik, hogy valami történi fog, a sejt eljutott egy bizonyos szintig, és ezeken a szinteken különféle terápiákat kell és lehetne alkalmazni. Ehhez azonban sok sejtalkotó párhuzamos vizsgálatára alkalmas technikákat kellett beállítani. Hogy a vérből, biopsziából, kinyert úgynevezett roadmap-ből láthassuk: hol beteg ez a bizonyos sejt, és meddig jutott el ebben a folyamatban – ettől függ majd a terápia. Azért lettünk tehát sejtanalitikai labor, hogy szöveti szinten tudjuk az adott betegség kialakulására jellemző markergéneket identifikálni.

Lokális eltérések

– Hány kérdésre tudnak már egyszerre válaszolni?

– A technológia fejlődésének köszönhetően mRNS szinten az összes sejtalkotót tudjuk párhuzamosan vizsgálni, azaz egy mintából 45 ezer transztriktumot. Ez ma még 10 ezer sejtet jelent, de ennek a módszernek az érzékenysége fokozódik és várhatóan eléri a 100 ezer körüli sejtszámot. S minél inkább közelebb jutunk az állandóan osztódó, növekvő, önmagukat vagy a szervezetet regeneráló, netán elpusztító őssejtcsoportokhoz, annál jobban ki tudjuk szűrni azokat a környező sejteket, amelyek már elindultak bizonyos differenciálódási irányba – hiszen minket kizárólag ez utóbbiak érdekelnek. Mivel a vérnek, mint testünk belső hálózatának központi szerepe van a lokális elváltozások felismerésében, illetve ezen figyelmeztető jelzéseknek a regeneráló szervekhez való továbbításában, ezért nagyon alkalmas lehet arra, hogy olyan plusz markereket detektáljunk belőle, amelyekre ma még nem is gondolunk. Ezért vizsgáljuk most, hogyan lehet a perifériás vérből korán kimutatni a helyi szöveti szinten detektált eltéréseket. Vannak erre már protokolljaink, és bizonyos betegségeket jelző néhány markerünk is, de a biztonságosabb meghatározás érdekében még több esetszámra van szükségünk.

– Ha ezen az úton haladnak tovább, akkor ez a módszer szűrővizsgálati szisztémává is válhat?

– Igen. A chiptechológia azon előnyével, hogy egyszerre több markert tud vizsgálni, lehetővé teszi, hogy különféle oldalról közelíthessük meg a hibás sejtműködést, és ezzel megnövelve a módszerünk érzékenységét, képesek leszünk korai stádiumban betegségeket detektálni.

– És ez mikorra várható?

– A világon néhány munkacsoport tart ezen a szinten. Vélhetően egy-két éven belül megjelennek azok a közlemények, amelyek kimutatják, hogy jól reprodukáltan detektálhatók ezek a markerek, és két-három éven belül stabilizálják úgy a technológiát, hogy rutinba kerülhet. Ami bennünket illet, klinikánk jellemzőjéből adódóan különféle bélbetegségekkel (gyulladásos, daganatos elváltozások) kapcsolatban jönnek ide a nemzeti szűrőprogram keretében betegek. Ezen betegségkör korai felismerésében tudunk majd előbbre lépni.

– Mennyibe kerül egy vérmeghatározás?

– Ma még körülbelül 300 ezer forintba. De ára a jövőben várhatóan csökkeni fog.

Detektálási technológia

– Beszéljünk most az ötödik sejtanalitikai konferenciáról. Úgy hallottam, hogy igen nagy volt az érdeklődés és szóba került például a molekuláris medicina is.

– Igen, mert a markereink bevonultak valamilyen szinten a medicinába, részben a betegségek hátterének jobb megértése miatt, másrészt diagnosztikus eszközként. Ezért mondjuk azt, hogy most már molekuláris szinten beleláthatunk a betegségekbe. És a molekulák előre jelezhetik, hogy az adott terápiára miképpen reagál majd a beteg. Ahogy észrevettem, nagyon sokan érdeklődtek a kapott eredményeket kiértékelő bioinformatikai szoftverek, programcsomagok iránt.

– Mi volt még a sláger ezen a tudományos összejövetelen?

– A különféle markerszintek, mint az RNS, a DNS és a fehérje összekapcsolásának a lehetősége, hogy lássuk a sejtfunkciókat teljes vertikumukban. Melyik gént melyik szinten lehet a legjobban detektálni. Ugyanis a detekciós technológia kiválasztása kulcsfontosságú. A kutatás tárgya az is, hogy milyen génnek hibás működését keresem, és azt fehérje, DNS vagy RNS szinten kell-e detektálni. Ahhoz, hogy a markerek, a detekció nagy mennyiségben elterjedjen, nagyon fontos lépés az automatizáció. De nem mindegy, hogy mit automatizálunk. A konferencián egyébként mintegy 35 előadás, 50 poszter szerepelt, és 15 párhuzamos kurzuson négy alkalommal működés közben mutattuk be a jelenlévő laborvezetőknek, asszisztenseknek, hallgatóknak a technológiákat, metodikákat. Rendezvényeink fő jellemzője ugyanis, hogy nem csak elméleti alapot, hanem gyakorlati ismereteket is adunk. Tartottunk négy olyan workshopot, amelyek előre vetítik ezeknek a technológiáknak a molekuláris medicinai alkalmazását. Egy speciális workshopon pedig abban próbáltunk segíteni, hogy miképpen lehet az ezekkel a technikákkal, módszerekkel kapcsolatban támadt elgondolásokat továbbvinni, megvalósítani. Igyekeztünk utat mutatni arra: nem kell, hogy a magyar ötletek külföldön hasznosuljanak, hanem lehetőleg itthon teremtsenek termékeket, munkahelyeket.

Tolnai Kata-Tóth Andrea