A közlésre szánt cikket és fotót tartalmazó cd mellé egy kedves, de csipkelődő rövid levelet is kaptam az egyik klinika igazgatójától nemrégiben. Eufemizmus gyűjtemény a lap, mondta korábban. Ezt a kritikát csomagolta kézírásos humorba amikor Gond SE News-nak nevezte újságunkat. A papírt azóta többször elő-előveszem. Hol nevetek keserédes szarkazmusán, hol igazat adok neki és van úgy, hogy gondolkodóba ejt.

A felsőoktatás és az egészségügy nehézségei unalomig ismertek mindnyájunk számára. Csak nézzünk körül legszűkebb életterünkben, vagy tessék belelapozni az országos sajtóba és hallgatni a kereskedelmi média adásait. Ott a szenzáció arról szól, hogy árokba borult, elrontotta, műhibaper, sikkasztott, felrobbantotta, megölte aztán feldarabolta és így tovább.

Eszembe jutott, hogy reagálva a gond se nyúz kritikára, „sötét oldal” címmel új rovat ötletét vezetem elő a legközelebbi szerkesztőbizottsági ülésen. Elkezdjük majd buzgón gyűjteni a sok rosszat és nehézséget, figyelmünket egyre csak arra összpontosítjuk, hogy a jó miért nem jó igazán, mitől érezhetjük magunkat elégedetlennek és boldogtalannak… A fél tábla csokoládéról már nem azt fogom írni, hogy ugyan nincs egy egész csokink, de az a fél még jól fog jönni ebéd után. Hanem inkább arról cikkezünk, ha lesz rá vállalkozó, aki kötélnek áll – nevét is vállalva – elmondani, hogy miért kevés, ami van, miről maradunk le a hiány miatt, és miért érdemes boldogtalannak lenni, mert nincs annyink, mint másnak.

Vajon marad-e hely akkor a lapban és a lelkünkben arra, hogy észrevegyük és megmutassuk mindazt a sok erőfeszítést, a hétköznapi munkában edzett kitartó szándékot, ami viszi hátán a sok beteget, tudományt, hallgatót és egyetemi dolgozót?

A gammasugár, ha jó távolból éri a virágot, serkentőleg hat növekedésére. Ha azonban egy bizonyos pontnál közelebb kerül hozzá, a növény lassú hanyatlását okozza. Valami ilyesmi a helyzetünk: egyre csak közeledik felénk a gammasugár forrás, és tapasztalataink alapján volt és van is mitől tartani. De csak akkor, ha moccanatlan viráglétbe fordulunk. Életképesnek lenni annyi, mint mozdulni és megfontoltan belépni a változás kitárt ajtaján, ahol persze, hogy a gond is nyúz.

Tolnai Kata