Zsúfolásig telt a NET díszterem előtere. Nemzeti színbe burkolóztak a szürke oszlopok a lámpák sugarától: ünneplőbe öltözött a terem is. A rendezvény idejére odaköltözött, amit már jó előtte elkezdtünk hívni: a közös, összekötő ünneplés várakozása.

Mindaz a munka és gondolat, amivel megidézték a Marketing és Kommunikációs Igazgatóság munkatársai a múlt ünnepi eseményeit, meghozta a gyümölcsét. A hallgatók támogatásával az eseményt meghitté, egyszersmind összegyetemi ünneppé tették. Sokminden segített nekik: az átgondoltan és finom érzékenységgel használt technika, az audiovizualitás, és legfőbb támaszuk, a múlt e metaforikausan szép eseményén büszkélkedő nemzeti lelkület.

Magyarul álmodó

Hobo is velünk ünnepelt. Kíváncsi voltam, hogyan fogadja őt az egyetemi nagyérdemű. Vajon a doktor hölgyek-urak nem tartják-e túl fésületlennek, a hallgatóság pedig túl öregnek? Kiállva a színpad térbe, jó néhány perc azzal telt, hogy megtalálja hangját a fénycsóvában. Aggodalmam eltűnt. A feszültség hamar oszlott, és pillanatokon belül költői szavakkal szóló, kétségekben és fájdalmakban sem szűkölködő önvallomás részesei voltunk.

Idézek néhány gondolatot: „Nem vagyok otthon sehol, ez volna a szabadság?” Tudod, a szabadság magányos dolog…”

A működni kezdő térben egyre jobban összelélegeztük, nézők és előadó, ami közös bennünk, s amit Hobo így fogalmaz: hiába írunk és beszélünk idegen nyelven, magyarul álmodunk és magyarul sírunk. Amikor ezeket a szavakat mondta a magát országúti csavargónak nevező előadóművész, már megnyerte azt a játszmát, amit életében először játszott itt, egyetemünkön: jólfésült, öltönyös-kosztümös közönségnek verselt. Mint mondta, effélét még nem csinált, mert bár önálló előadóestjein is szavalja, énekli József Attila, Faludy György és Viszockij verseit, de ezt egyetemi ünnepség keretében még sosem tette. Nagy Szabolcs billentyűs kiváló játéka kísérte, ha énekelt, vagy simult az improvizált zene a versek alá.

Érdes hangjával és lényével Hobo, az énekmondó, márciusi ünnepünkön belereszelte magát a szívembe.

Tolnai Kata