Dr. Szczeklik, Teresa Worowska tolmács és dr. Cserháti Zoltán

„Egyszerűen nem tudjuk, mit várhatunk a Másiktól. Következésképp nehezebb feltárulkozni, túl sok körülöttünk a veszélyes ismeretlen. Holott e nélkül nincs orvoslás. Mi sem természetesebb, mint hogy bizonyos alapfeltételekhez ragaszkodnunk kell: az orvos nem lehet a beteg bírája, nem ítélheti el a beteget, hanem igyekeznie kell, hogy megértse őt, segítsen neki. Nyitottnak kell lennie arra, akit keményen szorongat a magány. Nehéz helyzetekben az orvos a művészetének legtitkosabb eszközeit veszi elő, hogy azokkal fonja meg a bizalom szálait, hogy rátaláljon a két embert összekapcsoló kötelékre. Az orvostudomány és a művészet egy tőről fakad. Mindkettő a mágiából – a szó mindenhatóságán alapuló rendszerből született meg.”

A kimondott szó, a megfogalmazott gondolat – mágia. Teremtő ereje van. A gondolkodó emberben, minél nagyobb tudással rendelkezik, annál biztosabban merül fel a kételkedés érzése. Meddig terjed a tudomány hatalma, és hol kezdődik a titokzatos tartomány? Nincs „statisztikai beteg”, mindenki egyedi és megismételhetetlen.

Mert nem tudhatunk mindent – ez az alap –, az ember mindig titok marad.

Miért ír egy orvosprofesszor könyvet, művészetről, csillagképekről, humanista filozófiáról? Hogyan merül fel benne ilyen „komolytalan dolog” – ahogy mosolyogva nevezi kötetét?

Vívódásból született

Prof. dr. Andrzej Szczeklik belgyógyász, szív- és tüdőspecialista. A krakkói Jagelló Egyetem orvoskarának tanszékvezetője, nemzetközi hírű tudós. Nevéhez fűződik a szívbetegségekben fellépő véralvadási rendellenességek és a tüdőasztma genetikai hátterének felfedezése. Igazi humanista, aki úgy gyógyít, hogy a gyógyítás fókuszában álló ember személyét tartva legfontosabbnak, széles körű műveltségét mind e hivatás köré csoportosítja. Empatikus személyiségének vívódásaiból született a gazdag orvostörténeti és művelődéstörténeti kultúrát feltáró, de kivételesen egyedi hangon írott esszékötet, a Katharszisz. A természet és a művészet gyógyító erejéről. Az idén angol nyelven is megjelenő könyvet tavaly decemberben adta ki az Európa Könyvkiadó, Fejér Irén fordításában. Az 1938-ban született orvos-író boldogan fogadta el a Semmelweis Egyetem meghívását is az Anatómiai Irodalmi Estékre.

Bizalomkeltően emberi

De mi is a szakma lényege, esszenciája, kvintesszenciája? Mi az a legfontosabb alaphelyzet, ami mindent meghatároz? Két ember találkozása. A találkozásból létrejövő szavak és jelek. Mert a jelzések konstellációja az maga a diagnózis. Ezért született a könyv: rá kell jönni, mi a szakma lényege, mi is van az orvoslásban.

Az orvoslás művészete és a művészet lényege, közös pontja az ember, és a találkozás mágiája. Fontos az érzékenység. Ha nem rajzolódik ki a diagnózis, többet kell megtudni a beteg magánszférájáról. Hatni rá, bizalmat ébreszteni, hogy együttműködve meggyógyuljon. Lényeges lenne, hogy egy kézben legyen a beteg. Ma, amikor e szakrális tudomány kezd átalakulni szolgáltatássá, követelmény-rendszerré, amelytől eltérni nem lehet, az orvos mögött ott áll a gyógyszeripar, A vagy B gyógyszer, szakvizsgálatok, sok „lógus”. A beteg pedig elsősorban figyelmet és időt szeretne: hiányzik az intimitás.

Ismeretlen mezsgye

A fájdalom és a halál ma tabutémák. Régen a halál-kép a mindennapok része volt, könyveket írtak arról, hogyan kell jól meghalni. A felvilágosodástól elindul a világ a realitás felé. A halál, mint kapu két világ között, megszűnt létezni.

És itt a jövő szempontjából legnyugtalanítóbb kérdés: hol van a határ? Hol van az a határ az orvoslásban, amelyet nem szabad átlépni?

Óriási a fejlődés, az emberiség élethossza a civilizált világban huszonöt évvel meghosszabbodott. Óriásiak az elvárások is az orvostudománnyal szemben. Sejtek klónozása emberi szervekké, a még hosszabb, még boldogabb életért. És ha nem lehet már segíteni, hogyan lehet vége? Az eutanázia sokat vitatott, érzékeny dilemmája. Hol a határ, nehéz meghatározni. Mindenki jót akar a saját meggyőződése és hite szerint, csak mindenki másképp. Ez egy olyan mezsgye, amelyen még nem járt senki. Gondoljunk csak Aszklépioszra, az orvostudomány első istenére, aki halottakat támasztott fel, ezért Zeusz villámaival hamuvá sújtotta. Szerelemből és tűzből született, de tudása hevében megfeledkezett tisztelni a létezés határait.

Az orvoslás lényege mágia. „A helyesen kimondott varázsige gyógyít vagy öl, esőt vagy aszályt idéz elő, megidézi a szellemeket, és feltárja a jövőt. Olyan kapcsolatokat aktivizál, amelyek láthatatlanok azok számára, akik megingathatatlan bizalommal téblábolnak a mindennapok ügyes-bajos dolgai között.”

A könyv szerzőjét február 22-én dr. Réthelyi Miklós professzor úr üdvözölte az irodalmi esten. Dr. Szczeklikkel dr. Cserháti Zoltán beszélgetett.

Urbán Beatrice