Hans Bräuner-Osborne

Üdítő színfoltja volt a Gyógyszerésztudományi Kar ötvenéves fennállása alkalmából rendezett konferenciának egy dán professzor. A harmincas éveiben járó, világszerte elismert kutatót csak őszinte mosollyal az arcán lehetett látni, vonásai között nyoma sem volt a tudományos emberekre jellemző komolykodásnak vagy a kutatás hétköznapi idegőrlő monotonitásának. Beszélgetésünk során ennek okáról is mesélt Hans Bräuner-Osborne.

– Ön már nagyon fiatalon a Dán Gyógyszerésztudományi Egyetem professzora. Hogyan érte el ilyen rövid idő alatt ezt a rangos címet?

– Igazán szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen két, a szakterületükön nagynevű tanárom karolt fel pályám kezdetén. Gyógyszerészi diplomamunkám témáját 1992-93-ban, egy amerikai ösztöndíj keretében, Mark Brann laboratóriumában (Vermont) dolgozhattam ki, aki a világon az egyik legnagyobb szaktekintélye az úgynevezett G-protein kapcsolt receptorok kutatásának. A másik támogatóm, Povl Krogsgaard-Larsen, a glutamát receptorok világviszonylatban is elismert szakértője, akivel jelenleg is közösen dolgozunk. A legtöbbet kétségkívül nekik köszönhetem, de az is igaz, hogy jó helyen voltam jó időben, ami csak a véletlen műve. Szerepe volt még karrierem alakulásában, hogy kiegyensúlyozott családból származom. Szüleim anyagilag és bíztatásaikkal is támogatták a tanulmányaimat.

– Magyarországon szinte lehetetlen ilyen fiatalon a professzori cím megszerzése.

– Nálunk, Dániában is csak néhány éve indított az Oktatási Minisztérium egy programot, melynek keretében fiatal tudósoknak biztosítanak rangos egyetemi státuszt és a kutatásaikhoz megfelelő anyagi hátteret, mellyel kialakíthatják saját laboratóriumukat. Az állam így is igyekszik küzdeni a diplomás fiatalok külföldre, illetve az ipari szektorba vándorlása, egyszóval az agyelszívás ellen.

Glutamát receptorok

– Számos kutatási témája közül miért éppen a glutamát receptorokról tartott előadást a konferencián?

– Egyrészt azért, mert a szekció címéhez (Concepts of Drug Research – A gyógyszerkutatás koncepciói) ez a téma illeszkedik leginkább, hiszen ez a kutatásunk vezethet a közeljövőben új gyógyszermolekula bevezetéséhez a központi idegrendszeri betegségek területén. Másrészt ezen a témán jól szemléltethető a korszerű gyógyszerkutatás legtöbb módszere, hiszen a számítógépes modellezéstől és számításoktól a genetikai módszerekig szinte minden, jelenleg elismert eljárás szerepel benne.

– Mikor döntött úgy, hogy kutató szeretne lenni?

– Már gimnáziumban érdekeltek a természettudományos kutatások, és az egyetem első éveiben, amint lehetőség nyílt rá, bekapcsolódtam a kísérletekbe.

– Hogyan gondolkodik a kutatómunka mellett ellátandó oktatási feladatairól?

– Mindenképpen szükségesnek tartom, hogy a kutatók oktassanak is. Igaz ugyan, hogy a munkaidőm mintegy 50%-át az oktatással töltöm, ami néha lassítja a kutatásaimat.

– A konferencia során az előadásokból betekintést nyerhetett az egyetemünkön folyó tudományos munkába. Elképzelhetőnek tart valamilyen együttműködést a Gyógyszerésztudományi Karral?

– Nos, eddig még nem került szóba semmilyen konkrét közös projekt kidolgozása, de sok érdekes kutatási területet ismerhettem meg, melyekhez a mi témáinkkal is lehetne kapcsolódni. Az Európai Unió számos támogatási formát nyújt az együttműködésekhez, melyeket érdemes kihasználni.

Optimista szemlélet

– Feltűnő, hogy mindig jó kedélyű, vidám. Honnan ered ez az optimizmus?

– Ez igaz, mindig törekszem arra, hogy a dolgok pozitív oldalát nézzem. Ezt a felfogást a katonai polgári szolgálat alatt tanították nekem, hiszen háborúban végzetes lehet, ha azok is depresszióba esnek, akiknek a segítségnyújtás lenne a feladatuk. Amióta ezt elsajátítottam, igyekszem a hétköznapokban mindenben ezt a szemléletet alkalmazni. Arra törekszem, hogy ne pocsékoljam az energiámat azon rágódva: ez is, az is milyen rossz, hanem igyekszem a probléma megoldására koncentrálni. Ez is része a pozitív gondolkodásnak.

– Minden dán emberre jellemző ez a életszemlélet?

– Szerintem a legtöbb dán inkább a dolgok negatív oldalát látja meg először, és nagyon szeret panaszkodni. Kezdő kutatóként, amikor egy problémával találkoztam, nem mentem rögtön panaszkodni a professzoromhoz, és ez számára is nagyon szokatlan volt.

– Magyarországon meglehetősen keveset tud az átlagember Dániáról. Ön szerint mi a legjellemzőbb hazájára?

– Dánia egy zárt világ, mert kis ország és a lakossága meglehetősen homogén. Nem túl nagy a különbség a szegények és a gazdagok között, mivel nagyon jó a szociális biztonsági rendszer. A gazdagabbak sok adót fizetnek, amit a szegények között osztanak el, ez az úgynevezett skandináv modell. Mindenki szereti ezt a rendszert, igaz, hogy néha panaszkodnak a gazdagok a magas adók miatt, de végső soron senki sem szeretne ezen változtatni.

Sikeres szenvedély

– Először látogatott Budapestre?

– Igen, de feltétlenül szeretnék visszatérni ide hosszabb időre, mert megkedveltem a várost, szeretném jobban megismerni.

– Az interneten lévő saját honlapján nyomon követhetők a hobbijában, a hegymászásban és a síelésben elért eredményei. A sok meghódított hegycsúcs és a fényképek alapján nagyon sikeresnek tűnik a sportban is. Hogyan tud ennyi időt szakítani a kutatásai mellett a szenvedélyére?

– Ezt tényleg nehéz megoldani. Az a nagy szerencsém, hogy a barátnőm is hasonló érdeklődésű. Ő szintén egyetemi kutató és lelkes hegymászó egyben, így a közösen töltött szabadidő nagy részét a hegyi sportoknak szentelhetjük.

BMD