Még sosem láttam, mégis tudom, őt várom, amikor átvág a klinika zsúfolt előcsarnokában. Arra kértem, meséljen nekem arról a műtéti technikáról, amit Magyarországon ő alkalmazott először. Sietős, de határozott mozdulatokkal nyitja az ajtózárat. Figyelme, udvariassága most enyém, de érzem, egyszerre több helyen várnak rá. Egy külön képességet fejleszt ki az orvosban szakmájának igénye: pillanatok alatt képes váltani az agya, azt hívja elő nehézség nélkül tekervényeiből, amire éppen szükség van. Most nem csinálni fogja a tölcsérmell korrekciós műtétet, hanem beszél róla. A lényeget abból a történetből, aminek az a vége, hogy Kálmán Attila elkezdte Magyarországon, az I-es számú Gyermekgyógyászati Klinikán a kevésbé invazív korrekciós műtéti megoldást tölcsérmelles betegeknél. Egyik kis páciensét, a gyógyult Lekics Lackót felkerestem Hévízen. Elmesélte nekem, hogyan emlékszik a műtétre, s amikor már jól összebarátkoztunk, meg is mutatta nekem kis mellkasa két oldalán az apró vágást. Történetét a 4. oldalon ismerhetik meg, Kálmán doktorról az 5. oldalon olvashatnak.

Ő is aranykezű. Ez biztos, mert Lackó apja azt mondta nekem, aranyból van a keze. Magától értetődő természetességgel változtat sorsokat, menti a csöppségeket. Pedig, ahogy nézem, keze nem különbözik azokétól, akik segítés helyett ártanak vele. Ugyanaz az instrumentum, lám – a szándék függvényében – jóra és rosszra egyaránt alkalmas.

Persze, nem csak a kezek lehetnek aranyból, hanem gondolatok, sőt a kutatói kíváncsiság is, ami az ember hasznára bányász új, még ismeretlen összefüggéseket. Az aranykezűek másképp segítenek, mint a gondolatok emberei. Operáló kezük által ők közvetlen kapcsolatba kerülnek azzal, akin segítenek. Érzékelhető viszony épül segítő és segített között. A kíváncsi kutató a felfedezés és az eredmény pillanatnyi öröméért dolgozik inkább, a szellem útján nyargal, míg a sebész, amikor operál, egy időre, ott a műtőben, eggyé lesz betegével. Ő maga is érintetté válik, ahogy megismeri: sorsaik összekapcsolódnak az operáció idejére, sőt még tovább. A segítő ilyenkor boldog, mert lehetőséget kap tudása által adni a rászoruló másik embernek. Amit a beteg kap tőle ilyenkor, az nem más, mint szakszerű formában érkező esély a gyógyulásra.

Tolnai Kata