Esélyegyenlőség

Folyamatosan alakítja, javítja a pályázati rendszert a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH). Törekvése: a pályázók hatékonyabb kiszolgálása. A jövőben kevesebb pályázatot fogadnak el, de a nyerteseknek nagyobb támogatási összeget adnak – jelentette ki a közelmúltban Boda Miklós NKTH-elnök, akinek ezúttal a Magyar Innovációs Szövetség tavalyi közgyűlésén elhangzott előadásából elevenítünk föl néhány megállapítást.

Az elmúlt évben az NKTH jóval több kutatás-fejlesztési pályázatot indított, mint jogelődjei a korábbi esztendőkben, ám nemzetközi összehasonlításban hazánkban még mindig eléggé alacsony a K+F ráfordítások összege. Az állami hozzájárulás már megközelíti a lisszaboni célokat, a vállalkozások kutatás-fejlesztése azonban jóval elmarad a kívánatosnál. A hazánkban megtalálható külföldi cégek zöme nem itt végzi a K+F tevékenységet, a magyar vállalkozások leginkább az ipari, kisebb mértékben az infrastruktúra és az egészségügy fejlesztését favorizálják. A (tavalyi adatok alapján) a K+F főleg a műszak tudományokra koncentrálódik, csekélyebb mértékben, de jelen vannak még az orvos- és agrártudományok is. Az összes hazai vállalkozás kutatás-fejlesztési ráfordításának majdnem a felét 17 magyar nagyvállalat adja, ám ezek is éves árbevételüknek átlagosan csak 1,3 százalékát áldozzák a szóban forgó feladatra.

A vállalkozások ennél komolyabb aktivitására, a kockázati tőke nagyobb szerepvállalására számítanak a jövőben. A fejlődés kulcsa – ahogy Boda Miklós fogalmazott – a hatékony, vállalkozásközpontú tudomány- és technológiapolitika. Szoros együttműködésre van szükség az innováció területén a vállalkozások, az egyetemek, az intézetek és az állam között. Fontos az egymásra utaltság kialakítása, hogy tényleg egymás eredményeire építkezzenek, és megszűnjön az alapkutatás és az alkalmazott kutatás közti szakadék. Az innovációs törvény kapcsán az NKTH elnöke megjegyezte: „A lényeg az, hogy az egész innovációs láncolatot, minden elemével együtt kezeljük. Tehát ezentúl az ötlettől egészen a megvalósításig képesek leszünk segíteni az innovációt. Lehetőség nyílik prototípusok fejlesztését támogatni, sőt bizonyos esetekben még a piacra kerülést is… Új stratégiai prioritásaink a fókuszálás, a hasznosítás és a regionális decentralizáció.”

Nagyobb projektek

Azóta már némiképp érzékelhető az imént összefoglalt elgondolások nyomán elindult változás, hiszen ezáltal kaphatott lehetőséget egyetemünk is arra, hogy a Szentágothai János Tudásközpont – támogatással történő – létrehozásával bekapcsolódhasson a kutatási eredmények termékké alakításának folyamatába. A vállalt út hosszú, végigjárásához szükség lesz további állami, illetve uniós forrásokra is, s a sikeres pályázásnak remélhetőleg nem lesznek sem jogszabályi (utalván itt a tudásközpont nem jogi személy státuszára), sem anyagi akadályai. Bár az NKTH, mint írásunk elején említettük, igyekszik szolgáltatóbb szemléletűvé formálni tevékenységét, de ettől még nem csökkennek a pályázatok elbírálásának szempontjai. Ezért cikkünk végére Boda Miklós ezzel kapcsolatos, tavaly megfogalmazott, de vélhetően ma is aktuális észrevételeit idézzük.

„A publikációk és a szabadalmak kiemelt jelentőségén mi is gondolkodtunk. Megváltoztattuk a pályázati feltételeket, így ezentúl a szabadalmakra, a prototípusokra és természetesen az új termékekre helyezzük a hangsúlyt. A publikációk fontos elemei a kutatásnak, de nem jelenthetnek mércét egy pályázat értékelésénél vagy elszámolásánál”. „…a pályázók nincsenek felkészülve az igazán nagy források fogadására. Nem véletlenül kezdtük el koncentrálni forrásainkat. Meg kell tanulnunk nagyobb projektekben gondolkodnunk. A jelenlegi projektméretekkel ugyanis nem leszünk képesek az NFT (Nemzeti Fejlesztési Terv) II. keretében érkező uniós forrásokat »okosan« elkölteni. Fókuszálnunk kell! El kell érnünk, hogy a jelenlegi maximum 10-15 fős kutató-fejlesztő csoportok helyett legalább 30-40 fős csoportokat tudjunk kialakítani.”

Tó.A.