Dr. Molnár Béla

Ha manapság egy egyetemi kutatóorvos nem elégszik meg csupán tudományos eredménye publikálásával, hanem szeretné elgondolását termékként is viszontlátni, akkor ezt rövidesen a Szentágothai János Tudásközpont keretében és segítségével megvalósíthatja. Sem szabályzók, sem anyagi akadályok nem gátolják majd, hogy a laboratóriumokban felgyülemlett tudás átkerülhessen az iparba, az üzleti életbe, s hasznosuljon a társadalomban. Egy évtizeddel ezelőtt még jóval göröngyösebb utat kellett bejárnia dr. Molnár Béla kutatóorvosnak.

A II. sz. Belgyógyászati Klinika tudományos főmunkatársának egykor megálmodott ötlete – a digitális mikroszkópia – két évvel ezelőtt elnyerte a Magyar Innovációs Nagydíjat. Az új diagnosztikai távlatokat nyitó találmányra alapított cége, a 3Dhistech Fejlesztő Kft. pedig bekerült az egyetemünk által vezetett tudásközpont konzorciumába. Igazi sikertörténet az övé. Főleg, ha belegondolunk, hogy ez az innováció milyen környezetben, körülmények között valósulhatott meg. „Az 1995-97-es években a kutatásfinanszírozás szinte a nullára került. Ráadásul nem voltak pénzügyi szabályzók, sem sikeres példák. Nem volt egyetemi keretrendszer, nem tudtuk: milyen jogokkal rendelkezünk, milyen feltételeket kell teljesítenünk, miként szabadalmaztathatjuk a találmányt, s hogyan hozhatunk létre ehhez egy céget. Léteztek viszont olyan kezdemények, amelyek lehetőséget adtak erőforrások bevonására, kezelésére.” – vázolta a helyzetet Molnár doktor a Magyar Innovációs Klub egyetemen tartott júniusi összejövetelén.

Az első „deszka modell” szintű tárgylemez digitalizáló

A mai modern készülék: 300 tárgylemez automatikus digitalizálása nagy sebességgel emberi beavatkozás nélkül

A virtuális mikroszkóp: képernyőn a digitalizált tárgylemez, mikroszkópos funkciók (kicsinyítés, nagyítás, mozgatás) szoftveresen elérhetők akár interneten keresztül is.

Érvényesülésre éhesen

A kezdeti lépéseket tehát, mint hallottuk, a klinikai alapítvány egyengette. De az induláshoz más is kellett. Mindenekelőtt a fiatal kutatóorvos azon elhatározása, hogy valamiképpen kitör a magyar egészségügy, gyakran megalázó, keretei közül, s tudásával szabadságot teremt magának. Azután kellett egy ambiciózus és profi csapat (az orvos mellé mérnök, fizikus és szoftverfejlesztő), amelynek tagjai hittek egymásban és a kitalált technológiában. A győzni akarás vágya, a szakmai érvényesülés „éhsége” nagyobb volt bennük, mint a gyors anyagi gyarapodás elérése. Fontos volt még, hogy olyan fejlesztést válasszanak, amely inkább agyat és kitartást, s kevésbé költséget igényelt. Azért, persze, kellett hozzá nemcsak emberi, de pénzügyi erőforrás is, hogy a szoftverből termékké válás hosszú időszakát átvészeljék. Szükség volt olyan kis, már létező innovatív cégekre (ASK-M Kft., Nexico Kft.) is, amelyek hajlandónak mutatkoztak a prototípusok alacsony kockázattal és finanszírozással történő előállítására

Mindezen nem kevés küzdelmek után meg kellett találni azt a területet, ahol leginkább hasznosul az elképzelés. Kézenfekvőnek kínálkozott a gasztroenterológiai diagnosztika, s úgy látták, hogy a gasztroenteriális panaszok szövettani vizsgálatában léphetnek a legtöbbet előre. A biopszia feldolgozása ezen a területen száz éve változatlan, holott nagy szükség lenne a szövetmintákról az eddiginél kvantitatíve jóval több információt nyújtó, tele- és molekuláris genetikai diagnosztikára – ehhez a digitális, három dimenziós látásmód egy újabb lehetőség.

Digitális hisztológia

A csapat először a digitális hisztológiával hívta fel magára a figyelmet. Rendszerükkel a metszeteket tartalmazó tárgylemezeket nagy felbontással és sebességgel digitalizálják, a sorozatmetszeteket három dimenzióban rekonstruálják, hogy látható legyen mindaz, ami optikai mikroszkóppal eddig nem volt lehetséges: a struktúra belső felépítése, az esetleges daganat kiterjedése, bizonyos típusú őssejtek elhelyezkedése, stb. A látottak pedig nyomban dokumentálhatók, és az interneten keresztül máris továbbküldhetők, illetve publikálhatók. A technológiát először az I. az. Patológiai Intézettel közösen alkalmazták, majd neves amerikai (Harvard, Yale) egyetemen működő kutatócsoportok vásárolták meg a prototípusokat. A scannerek sorozatszerű gyártását követően ma már a világ szinte összes vezető egészségügyi intézményében találunk belőlük (Charite, Berlin; Karolinska, Stockholm; Pompidou Center, Párizs).

„Azt gondoljuk, hogy a mikroszkóp további fejlesztési lehetősége a morphometria és a genomika összekapcsolása, több ezer sejtalkotó párhuzamos vizsgálati eredményeinek szövettani lokalizációhoz történő kapcsolása lesz. Ehhez a fejlesztéshez a rektor úr által vezetett NKTH pályázat keretében beszereztünk, elsőként Közép-Európában, egy úgynevezett teljes genom-chipanalízis rendszert. Ezzel tehát 46 ezer gént vizsgálhatunk egyidejűleg, de nemcsak reagens molekulákat, hanem DNS szekvenciákat is. Ennek alapján pedig ki tudunk dolgozni speciális DNS diagnosztikai chipeket – ez lenne az említett pályázat legfőbb feladata.” – foglalta össze a jelen tennivalóit dr. Molnár Béla és az első eredményekről is beszámolt.

Automatikus detektáló

„Az urémia prognosztika projektben 5 labor (I. sz. Gyerekklinika, II. és III. sz. Belklinika) által vizsgált, csaknem 50 gén DNS szekvenciáit szintetizáltattuk 20 ezer bázispár hosszan egy általunk definiált genetikai szekvenáló chipre. Ezzel prognosztizálni fogjuk, hogy a diabéteszes betegeknél kialakul-e súlyos urémia, vagy sem. S itt jön egy következő megoldandó feladat: a DNS-kötődés idejének és a kötődés detektálásának felgyorsítása az általunk konstruált automatikus pipettázó és detektáló rendszerrel. Ezen dolgozunk a következő években azért, hogy a genetikai diagnosztika bevonulhasson a rutin orvosi gyakorlatba.”

Tolnai-Tóth