Tóth Miklós

Idén januárban startolt az ipari innováció elősegítéséért alakult Szentágothai János Tudásközpont. Az effektív munka áprilisban, szervezetének, működési rendjének kialakítása után, kezdődhetett el. A napi teendők ellátására jött létre, három munkatárssal, a Projekt Iroda (PI). Irányítója, Tóth Miklós egyben a tudásközpont igazgatójának – Tulassay Tivadarnak – operatív helyettese és a projekt vezetője.

– Az egyetemi szférában eddig nem volt általános a kutatásból származó ötletek termékké történő megvalósítása hazánkban – mondja Tóth Miklós. – Ezentúl ezt a hiányzó láncszemet részben ipari partnereink, részben tudásközpontunk pótolja. Kiemelt feladatunkká vált – a január 1-vel életbe lépett innovációs törvény kötelezi is erre az egyetemet – az ipari innovációs szemlélet elterjesztése. Ezért kiemelt feladatunk az oktatás-képzésbe bekerült fiatalok üzleti alapú gondolkodásra való felkészítése. PhD hallgatóknak külön, kötelezően választható kurzusokat kínálunk. De a posztdoktoroknak, kutatóknak is megmutatjuk egy előadássorozat keretében: milyen lehetőséget, anyagi hasznot kínálhat munkájuk. Készülünk a november 23-i bemutatkozó rendezvényre, és támogatunk más tudományos konferenciákat is. Rövidesen komolyabb PR-tevékenységbe kezdünk, de ehhez előbb elemezzük az első évet, hogy lássuk: mi van a kosárban. A tudásközpont másik nagy feladata, hogy a Technológiai Transzfer Iroda menedzselésével folyamatosan bábáskodjon a kutatási ötlet fölött a gondolat megszületésétől, a szabadalmaztatáson keresztül egészen a cégalapításig.

„Agyelszívás” ellen

– Lesz majd elég pénz a szabadalmaztatások finanszírozására?

– Alapos költséganalízist végeztünk szabadalmi szakemberek bevonásával. A szabadalmaztatási eljárás 15-20 millió forintba kerül, de a kezdeti kiadások, a bejelentés és az első év költsége valószínűleg nem haladja meg az egy millió forintot. Az erre a célra elkülönített éves központi keret jelenleg 25-30 millió Ft, amely – figyelembe véve, hogy egyelőre hány szabadalmaztatásra érett ötlet található az egyetemen – eleinte még fedezni fogja a kiadásokat. Később, a pályázati időszak vége felé nyilván nőni fog a kifizetendő összeg nagysága, de várhatóan akkor már több lesz a pénzünk is. A Projekttanács (PT) fáradozik azon, hogy újabb forrásokat tudjunk bevonni a tudásközpontba. A döntés-előkészítéssel, működésjobbítással foglalkozó PT-t úgy állítottuk össze, hogy megtalálhatók legyenek benne a különböző szakterületek (gazdasági, pénzügyi, jogi, szabadalmi, pályázati, vállalkozás-alapítási, a tematikus témák) szakértői. De szükség esetén, ha például a Tudományos és Technológiai Tanács (a tudásközpont egyetlen döntéshozó szerve) egy konkrét megoldásra javaslatot kér, akkor bármikor behívhatunk külső szakembereket is.

– Szerepet vállaltak a tehetségek itthon tartásában, illetve hazacsalogatásában is.

– Igen, 15 posztdoktori állást létesítetünk versenyképes fizetéssel a külföldről hazatérőknek. A tudásközponton belül meghatározott 14 kutatási témából 10 a Semmelweis Egyetemhez kötődik. Minden téma költségvétésébe belekalkuláltunk egy posztdoktori helyet. A témavezetők saját laborjukban dolgoznak, ott foglalkoztatják az általuk szabadon kiválasztott posztdoktort, valamint foglalkoznak TDK-sokkal, akik részben a tudásközpontban nevesített témán dolgoznak.

Virtuális hely

– A tudásközpont egyelőre egy virtuális hely, a PI-t leszámítva nincs központi irodája. És a négy év leteltével önfinanszírozóvá kell válnia. Hogyan próbálják mindezt elérni?

– Ha a negyedik év végére egy-két használható szabadalmat útjára indíthatunk, akkor azt mondom, hogy jól dolgoztunk. Ez minimum tízéves folyamat, eleve így terveztük, a pályázat összeállításakor, a konzorcium résztvevőivel. Feltett szándékunk, hogy a negyedik év végére külön infrastruktúránk legyen inkubátorház formájában. A helyet még keressük. Ami biztos, hogy közel kell lennie hozzánk, a partner egyetemhez és a KOKI-hoz. De fizikailag elkülönítve, mert ott más a munkatempó, a munkastílus, nincs oktatási, csak innovációs funkció. Mivel a tavaly megnyert pályázat nem támogatta ezt a beruházási elképzelésünket, ennek költségét valahonnan elő kell teremtenünk. Csakhogy a tudásközpont nem jogi személy, ilyen minőségben tehát nem pályázhat (ezt a konzorciumi tagjai tehetik csupán), bár folyamatosan jelennek meg olyan pályázati felhívások, melyek segíthetnék terveinket, előrehaladásunkat. Bízunk abban, hogy rövidesen lesz erre az ellentmondásos helyzetre megoldás. Egy folyamat elején tartunk. Az első állomás a tudásközpont létrehozása. Ez áll legközelebb az egyetemi szférához. A második stáció az a hely, ahol már elsősorban az innovációra koncentráló szervezeti egység jön létre. A harmadik, utolsó stádiumban történik, az ipari partner támogatásával, a tényleges innováció.

Tolnai-Tóth