A fiatalok zsongó jelenléte könnyűvé teszi a teret. Sok a mosoly, mindenki felszabadult, bár az elegáns ruha és az ünneplő cipő csillog ugyan, de feszélyez kicsit. Sok-sok beteljesült remény szállong a térben. Temérdek várakozás, és sok munkával teli nehéz időszak boldog lezárása ez, amely egyben egy még több munkát igénylő időszak kezdete. Tanévkezdés. Kinek-kinek a maga választotta helyen. Majd elválik, helyes döntés volt-e.

Hogy mit hoz a jövő, nem tudni, de egy biztos: életük első komoly próbatételét sikerrel abszolválták, akik hallgatóként lépték át a Művészetek Palotája küszöbét szeptember 3-án délelőtt, a Semmelweis Egyetem tanévnyitójára érkezve. A siker elementáris ereje és lendülete sugárzik a széksorokból. Az élet napos oldalán állnak.

A forgatókönyv hagyományos: bevonulás, Himnusz, köszöntések három nyelven, díjak átadása, Szózat. Mi történik valójában a színpadon? Külsőségeiben is hangsúlyos formát adunk annak, hogy új kör indul azon az úton, ahol 236 évet már magunk mögött tudunk az egyetem életében. Nagy időnek mondható ekkora múlt? Ha azt nézzük, hogy intézmények pillanatok alatt születnek és halnak az állami hatalmat hordozók akarata függvényében, akkor igen. Államformák, kormányformák, történelmi korok változása dacára életben maradt és nem csak túlélt, de korszellemet formált, és meghatározó gondolatok szülőhelye volt egyetemünk. Így aztán mindazok, akik ennek az intézménynek a polgárai, magukban is hordoznak egy kis részt megélt múltjából, miközben saját magunk múltjával gazdagítjuk is jelenét. Az egyetem egy olyan ernyő, amit polgárai fölé tart, és amely védernyőt tulajdonképpen tagjai alkotják.

Fölnézni a színpadról a széksorokba, befogadni a jövő leheletét, áldott fizetség azért a munkáért, amit nap mint nap végeznek az egyetem vezetői, oktatói és dolgozói. Értük, a nézőtéren ülőkért minden gondolat, az ott lévőkért minden erőfeszítés.

Amikor úgy érzem, az emelkedettség már nem fokozható, megjelenik a színpadon Lovász Irén énekes, és szájának tölcsérén csodát tölt az óriási terembe. Minden ízemben érzem a benntartott lélegzetek erejét, a kristályszerű, egyszerűen tiszta énekhang okozta örömben oldódó lelkek közös merülését.

Ez az élmény is adjon erőt a mindennapok ránk váró zivataraiban!

Tolnai Kata