A jó könyv a kultúra igazi zászlóshajója, és ha e gondolatot folytatjuk, a jó és szép magyar nyelvű könyv a magyar kultúra büszkesége. A következőkben két ilyen most megjelent munkát ajánlanék a könyvszeretők figyelmébe.

Acsády György-Nemes Attila:
Az érbetegségek klinikai és műtéttani atlasza
Medicina Könyvkiadó Rt.
Budapest 2005 382 old.

Eddig az atlasz, mint kifejezésforma, az orvostudományban döntően a morfológiában volt honos, újabban azonban egyre több diszciplínában kap helyet (lásd Thieme 2005. évi katalógus: Color Atlas of Hematology, - of Nutrition, - of Pharmacology, - of Biochemistry, - of Immunology stb. stb.) Nálunk, hogy egy atlasz megszülessen, két feltétel elengedhetetlen. Elsőként egy olyan széles bázisú képgyűjtemény, mely a szerteágazó érbetegségek és azok műtéti megoldásai fázisainak minden részletét hűen és didaktikusan rögzíti. Másodszor egy olyan könyvkiadó, aki magas szintű technikai szöveg- és képszerkesztőkkel, első osztályú nyomdai kapacitással rendelkezik és nem utolsó sorban vállalja egy ilyen jellegű munka minden rizikóját.

Az Atlasz húsz fejezetben ad választ az érbetegségekkel kapcsolatos valamennyi kérdésre (anesztézia, stent-graftok, szövődmények stb). A gazdag képgyűjteményhez csak rövid szöveges leírás tartozik, tekintve, hogy a részletek a két szerkesztő 2001-ben megjelent „Az érsebészet tankönyve” című munkájában megtalálhatók. Így az Atlasz a tankönyv második kötetének tekinthető.

Az egyes fejezetek szerzői az Ér- és Szívsebészeti Klinika munkatársai, továbbá hét külsős szerzőtárs, valamennyien témájuk nemzetközileg ismert szakemberei. A szerkesztők epilógusként szerényen Horatiust idézik: „Mortalia facta peribunt… Emberi mű nem lesz maradandó”. De, aki az Acsády-Nemes atlaszt kézbe veszi, világosan látja, hogy a klasszikus mondás jelen esetben nem helytálló, mert ez az atlasz feladatát hosszú időkig fogja ellátni.

Szirmai Imre (szerk.):
Neurológia
2. kiadás
Medicina Könyvkiadó Rt.
Budapest 2005 719 old.

Még az utóbbi évek igen csapadékos időjárása ellenére sem folyt le sok víz a Dunán és már itt a második kiadás, mely javított és jelentősen bővített, tehát egy új könyv. Mindez azt mutatja, hogy az első kiadás egy-kettőre elfogyott, valamint azt, hogy az idegtudományban hihetetlen gyors fejlődés történik.

Mindenekelőtt egy kis összehasonlító morfológia: az első kiadás 648 oldal, a második 719, még az orvostanhallgatók emésztő képességének határán. A sorközök, a betűközök alig láthatóan, de változtak, így az oldalak szellősebbek, a kórkép ismertetések finomabb címnyomással tipográfiailag elegánsabbak lettek. Az egyes nagy fejezeteket a szerkesztő az előző kiadáshoz képest római számokkal jelzi, így a 27 fejezet jól áttekinthető

Az „extrapiramidális betegségek” megjelölés a ma elvárásainak megfelelően eltűnt és mint „mozgatórendszer betegségei” szerepel. Az ábrák, a táblázatok külön számozottak, az első kiadásban 71 ábra és 84 táblázat, a másodikban 96 kép, illetve 95 táblázat található. A bővülés mértéke, ahhoz a hihetetlen fejlődéshez képest, ami a radionuklid képalkotás terén az utóbbi években végbement, mértéktartónak mondható. Az új kiadásban a szöveg utal arra a gazdagodásra, amit a neurológia számára többek között a molekuláris biológiai, a genetikai kutatások hoztak.

Nincsen talán a medicinának még egy olyan klinikai ága, ahol olyan rapid fejlődés állapítható meg, mint a neurológiában. Mind bizonyos, korábban gyógyíthatatlannak hitt idegrendszeri betegségek gyógyításában, mind a központi idegrendszeri sérülések regenerációs lehetőségeit illetően az őssejtes kísérletes adatok napról napra biztatóbb eredményekről tanúskodnak.

Hiába a szakkönyv is, az újabb és újabb kiadásával, olyan, mint a jó bor: éréséhez idő kell és így egyre zamatosabbá válik. Ez a bor most, jelen állapotában is nagyon jól fogyasztható, megfelel egy orvostanhallgató agyi enzímjeinek.

Kívánom hogy olyan kort érjen meg, mint a 2005-ben ugyanezen kiadónál magyar fordításban megjelent Waxman: Összehasonlító Neuronatómia, mely ez évben élte meg 24. kiadását

Dr. Donáth Tibor