Nem mindennapi eseménysorozat színhelye volt júniusban a Transzplantációs és Sebészeti Klinika tanterme. A Doktori Iskola hallgatóinak Sir George Radda (képünkön jobbra), a magyar származású világhírű tudós, egyetemünk Honoris Causa doktora tartott egyhetes továbbképző kurzust. A Semmelweis Egyetem széles nyilvánossága tavaly ismerkedhetett meg az Oxford University professzorával, a Royal Society és a British Heart Foundation tagjával, amikor több lebilincselő előadást tartott a NET Tanácstermében. Ezúttal Tulassay Tivadar rektor úr meghívására a Doktori Iskola láthatta vendégül Sir George-ot, aki a Science Communication Workshop címet adta az egyhetes programnak.

Mester és tanítvány (Lacza Zsombor)

A kivételes élményt nyújtó rendezvény résztvevőinek hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a „kurzus” megjelölés mennyire nem fejezi ki az orvos-természettudós produkciójának lényegét. A rektori köszöntő után megkezdődött rendkívül széleskörű ismeretanyagot felvonultató előadássorozat nemcsak tudományos ismeretközlés, hanem személyes vallomás, igazi „ars scientia” is volt, amelyből a biomedicinális tudományterületet egészét elképesztő biztonsággal uraló, mégis végtelenül szerény kutatóegyéniség bontakozott ki. Mindemellett különösen nagy élmény volt a jelenlévők számára Radda professzor pedagógiai és didaktikai képességeinek megnyilvánulása is. Másfél-két órán keresztül folyamatosan fenntartani a publikum érdeklődését akkor sem könnyű, ha a hallgatóságot egyetemünk legkiválóbb tudósnövendékei alkotják. Ehhez természetesen a jelenlévők aktivizálására is szükség volt, és hamarosan látjuk, hogy milyen kommunikációs eszközök igénybevételével lehetett elérni a sikert.

Bravúros bemelegítő

Az első délután „Lecture and discussion: Biomedical Research in the 21st Century” címmel hallottunk klasszikus előadást, amelyben bravúros illusztrációk segítségével ismerkedhettünk meg az orvos-biológiai kutatások jelenével és jövőjével. A legkülönbözőbb területekről származó példákkal azt boncolgatta a professzor, hogy a molekulákról és génekről szerzett ismereteink révén miként érthetjük meg és befolyásolhatjuk az élő szervezet működését. Csalódott az a hallgató, aki a második előadás előtt jegyzetfüzetét készítgette és derűsen hátradőlve várta a folytatást. Radda professzor azzal a kéréssel fordult a hallgatósághoz, hogy néhány mondatban mindenki mondja el, milyen témán dolgozik, miért választotta éppen azt a témát, és mik a jövőbeli szándékai. Nagyon érdekes volt látni, hogy az első elfogódott és kicsit bizonytalan válaszok után hogyan kezdett el mindenki belemelegedni a játékba, és hogyan mondták el hallgatóink – ki megalapozottabb, ki kevésbé csiszolt angolsággal – tudományos céljaik lényegét.

Rövid szünet után megtudhattuk, hogy melyek voltak azok a mérföldkövek Radda professzor életében, amikor egy-egy új tudományos téma került érdeklődésének homlokterébe. Jelen sorok írója nagy ámulattal és kellő mértékű irigységgel nézte, ahogyan az előadó a képernyőn végigpörgette a 847 (!) tudományos közleményt számláló publikációs listáját, hogy kiválassza belőle azt a mintegy 20 cikket, amelyet tudományos pályafutása szempontjából kiemelkedően fontosnak tartott. Az előadás mottója a következő idézet volt: „The most important part in research is choosing the right problem.” (Melvin Calvin).

Képzeletbeli projekt

A következő napon „From the bench to bedside” hallhattunk ismét gazdagon illusztrált előadást, amely számos szakterületről származó példákon keresztül mutatott rá az alapkutatás és a klinikum kapcsolatára. A hallgatók számára a „csemege” az a játék vagy inkább agytorna volt, amikor a táblára felkerült néhány tudományos projekt neve (például őssejtkutatás, rákkutatás, stb.) és mindenkinek választania kellett egyet, amelyhez saját kutatása a legjobban illeszkedett. Így összesen négy tematikai csoport alakult, amelyeknek 10-20 perc alatt kellett elkészíteniük egy rövid kutatási tervet – megvilágítva azt, hogy munkájuk miképpen alkalmazható a klinikai gyakorlatban. A nagy lelkesedéssel és komolysággal elvégzett tervezés után a csoportok képviselői röviden ismertették a képzeletbeli projekt főbb vonalait.

A csütörtöki előadás központi témája az „exploitation” volt, vagyis hogy milyen kommerciális haszna lehet a tudományos felfedezésnek, és miként alkalmazhatóak az új ismeretek egy új és jobb egészségügyi ellátás kialakításában („From discovery to wealth creation and new healthcare”). Azt hiszem, ezen a helyen felesleges utalnom arra, hogy a pályázati támogatások megszerzése, a tudományos eredmények gazdasági hasznosítása, az innováció és a szabadalmak mennyire fontos szerepet játszanak a 21. század kutatásaiban. Előadónk éppen ezekkel az alapvető, de jelenlegi oktatási rendszerünkben talán még nem eléggé hangsúlyozott szempontokra hívta fel a PhD hallgatók figyelmét. A négy előadás összefoglalásával zárult le Radda professzor látogatásának első része.

Hallgatók viadala

Péntek délelőttre maradt a tudományos „nagyhét” talán legnagyobb érdeklődéssel várt aktusa. A pódiumot ezúttal a hallgatók foglalták el. Amint arról már jóval korábban értesülhetett a Semmelweis Egyetem minden doktorandusza és doktorjelöltje, „Science Essay and Communication Competition” címmel Radda professzor ötlete alapján, a British Council és a Doktori Iskola közreműködésével, támogatásával izgalmas versenyt szerveztünk. A pályázóknak először 800-szavas tudományos ismeretterjesztő esszét kellett írniuk, amelyben doktori munkájuk lényegét szellemesen és közérthetően mutatják be. A pályázati kiírás lényeges szempontja volt, hogy a kutatás jelentőségét a szakterületen járatlan laikus is megértse. A megadott határidőre 23 esszé érkezett be, amelyet Radda professzor részvételével tudományos újságírókból és egyetemünk oktatóiból álló zsűri véleményezett tudományos érték, közérthetőség, stílus és nyelvezet alapján. Június 17-én az első 10 helyezett részesült abban a megtiszteltetésben, hogy kutatómunkájának szinopszisát szóban is a nyilvánosság elé tárhatta. A Power Point prezentáció mindössze 8 perces lehetett, tehát az előadók nem voltak könnyű helyzetben akkor, amikor ismereteik mélységéről éppúgy számot akartak adni, mint kutatómunkájuk fontosságáról.

Nyugodt szívvel és egyben büszkén mondhatom, hogy hallgatóink első rangú felkészültségről tettek tanúságot. Kutatási területük jelentőségét biztosan ismerő, témájukról vitatkozni is képes, kitűnően felkészült kollégák váltották egymást a képernyő előtt. Nyelvileg kifogástalan, igen meggyőző, nagyon sokszor kifejezetten ötletes és fordulatos prezentációkat hallhattunk. Talán nem túlzás azt mondani, hogy lelki szemeink előtt egyetemünk jövőbeli vezető oktatói, kutatói jelentek meg. A Doktori Tanács elnöke pedig bizakodva szűrte le magában azt a tanulságot, hogy nincs félnivalónk; olyan egyéniségek bontakoznak ki a szemünk láttára, akikre nyugodtan bízhatjuk intézményünk jövőjét. Térjünk azonban vissza a rendkívüli seregszemle színhelyére. A tét ugyanis az volt, hogy ki viszi el az első díjat, a British Council ajándékát, az 1000 angol fontot kitevő jutalmat, amit gazdája arra használhat fel, hogy egyhetes tudományos látogatást tegyen bármely, általa kiválasztott angliai kutatólaboratóriumban. A leendő második és harmadik helyezettek díjai sem voltak megvetendőek. A Doktori Iskola 200 000, illetve 100 000 forintos pénzjutalmat helyezett kilátásba.

Az esszéket értékelő és a pályázók munkáját immár kitűnően ismerő zsűri hosszasan tanácskozott és nem volt könnyű helyzetben, mivel az előadók kommunikációs készsége és előadói kvalitásai keltek versenyre az általuk végzett tudományos munka értékeivel. E sorok írója valamennyi szereplőnek szívesen odaítélte volna az első díjat, de a verseny szabályai és a kiosztható jutalmak korlátos volta a zsűrit a kiírás szerinti döntésre kényszerítette. Az első díjat Sallai Krisztinának ítélte oda (The sticky blood of lupus patients. Témavezető: dr. Gergely Péter). Második díjat ketten kaptak, megosztva, amely így egyenként 150 000 Ft-os jutalmat jelentett (Horváth Zsuzsanna: Histamine – a little gem of regulation? Témavezető: dr. Buzás Edit. Mandl Péter: Its depression Jim, but not as we know it. Témavezető: dr. Vizi E. Szilveszter). Sir George Radda bölcs és előrelátó ítészként felkészült a magas színvonalra, ezért a magával hozott könyvekkel további három előadó teljesítményét tudta a zsűri könyvjutalommal elismerni, amely műveket Radda professzor dedikálásával vehették át a nyertesek. Valamennyi résztvevő, azon esszé-írók is, akik nem kaptak lehetőséget a szóbeli előadásra, oklevelet vehettek át, amelyet Sir George Radda és a Doktori Tanács elnöke aláírása hitelesített. A bensőséges díjkiosztást rövid fogadás követte, amelynek alkalmával a tudományos nagyhét főszereplőjének és ötletadójának, Radda professzornak dr. Horváth Erzsébet egyetemi docens és jelen sorok írója szimbolikus ajándékot nyújtott át. A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy a teljes tudományos eseménysorozat azon résztvevői számára, akik PhD hallgatói státuszban vannak, vagyis érdekeltek kreditpont-gyűjtésben, lehetővé tettük, hogy egy rövid „vizsgabeszélgetés” után közelebb kerüljenek az abszolutórium megszerzéséhez. Az így megszerzett kreditpontokat időközben jóváírtuk az érintetteknek.

Tanulságos esemény

Mit mondhatnék e beszámoló befejezéseként? Valamennyien igen tanulságos esemény résztvevői voltunk. Lehetett díjakat, oklevelet és kreditpontokat nyerni, de a legemlékezetesebb tapasztalatunk az volt, hogy az áhított impakt faktorok és szcientometriai paraméterek mögött jelen kell lennie a kutató egyéniségnek, aki tudósként vagy tudománypolitikusként jól látja a célt és egyben az irányt is, amely a célhoz vezet. Felelősségünk ezért óriási, mivel nem elég a fokozatszerzők számára megfogalmazni a szcientometriai követelményeket, hanem példákat is kell állítanunk eléjük, akik saját életükkel és ars scientiájukkal bizonyítják: a tudományos kutatómunka – legyen az alapkutatás vagy alkalmazott kutatás – igenis megtérül, ha kellő alázattal, hozzáértéssel és motivációval párosul.

Ezúton szeretném megköszönni a Doktori Titkárság és a Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának segítségét abban, hogy a beszámoló tárgyát képező rendezvényre sor kerülhetett. Külön szeretném kiemelni dr. Horváth Erzsébet szerepét, aki erőt és fáradságot nem kímélve vett részt a Science Essay and Communication Competition lebonyolításában és az illusztris vendég méltó fogadásában. Természetesen a Semmelweis Egyetem nevében nagyon hálás vagyok magának Sir George Raddának, de mivel az előadássorozat tematikáját és a hozzá társuló versenyt ő maga gondolta ki, egyszerű köszönetnyilvánításommal elvenném szereplésének, újabb magyarországi látogatásának igazi értékét. Ezért inkább tolmácsolom neki e lap hasábjain keresztül azt a pozitív visszhangot, amelyet rendhagyó (és éppen ezért példaértékű) előadássorozata keltett a Semmelweis Egyetem minden érdeklődő hallgatójában és oktatójában.

Dr. Szél Ágoston, a Doktori Tanács elnöke