A munkálatok alatt

Lassanként befejeződik az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet építészeti helyreállítása. A belső telep legrégibb épülete már egyre inkább hasonlít eredeti formájára, de még nagyon sok a tennivaló. A munkálatokról dr. Kopper László igazgató professzort kérdeztük.

– Az épületet eredetileg anatómiai intézetnek építették 1875-78 között, a patológia negyedszázaddal később költözött be, amikor az anatómusok számára elkészültek a külső telepi intézetek. Eleganciája, formája, masszív méteres falai, hatalmas, levegős belső terei még leromlott állapotukban is kivívták az Amerikából, Nyugat-Európából hozzánk érkezők csodálatát. Külföldi kollégáink nem egyszer sóhajtottak föl irigykedve: bárcsak nekünk is lennének ekkora laborjaink – mondja az intézetvezető – Az utolsó rekonstrukció 1968-ban, Lapis Károly tanszékvezető professzor idejében történt. 2003-ban életveszélyesnek nyilvánították az épület homlokzatát, ami elkerülhetetlenné tette a felújítást. Az anyagi forrást részben az intézet saját bevételei, részben az oktatási tárca támogatása biztosítja. (Egyetemi támogatást nem vettünk igénybe.) Szerencsére sikerült olyan kivitelezőt találni (Szilassy László), aki nagy gonddal ügyel arra, hogy a mai kor kívánalmai mellett a klasszikus építészeti elemeket is megőrizzük.

A megújult épület

Jellemző stílusjegyek

– Nem lehet könnyű e két szempont összeegyeztetése. Milyen akadályokkal kell számolnia annak, akinek ilyen igényei vannak?

– Amint látható, a homlokzat javításán már túl vagyunk. Gondot jelent a lábazat, mert kiderült, hogy fél méter vastag kőből készült. Nagyon költséges lenne a cseréje, teljesen nem is lehetne megújítani, ezért itt is csak javításra gondolhatunk. Komoly fejtörést okoztak az elaggott, rosszul záródó ablakok, melyeket az energiatakarékosság miatt ki kellett cserélni. Nem tette egyszerűvé, hogy az építési engedélyben nem járultak hozzá az ablakklímák visszahelyezéséhez. Esztétikai szempontból ez helyeselhető, azonban mindez új klímarendszer kialakítását tette szükségessé. Reméljük, hogy a nyár beállta előtt ez is elkészül. A nyílászárók között említendő a bejárati kapu cseréje is. Alaposan megviselte az idő meg az elmúlt évtizedek nem túl gondos beavatkozásai is elcsúfították. Több szakemberrel is konzultáltunk, megmenteni már nem lehetett, ezért ugyanilyet, a homlokzathoz illeszkedőt csináltattunk. Felkerültek az alagsori ablakokra azok a rácsok, amelyek stílusosan illeszkednek az épülethez. Jórészt már rendbe tettük az alagsori helyiségeket, leköltöztettük ide az öltözőket, amelyek helyén hasznos munkaterületeket hoztunk létre fiatal orvosoknak, rezidenseknek.

– Hol tartanak a belső munkálatokkal?

– Befejeződött az átrium kialakítása. Tetővel fedtük le, hogy bevonhassuk az intézet mindennapi életébe. Munkatársaim biztatnak, hogy ne csak oktatásra, de kulturális célokra is használjuk. Hátravan még néhány labor és iroda felújítása, amely nemcsak az ott dolgozók közérzetét, hanem a hatékonyságot is javítja. Korábban vajmi kevés figyelmet fordítottak a különböző vezetékek, kábelek elhelyezésére, ezek mára már valóságos erdővé terebélyesedtek a falakon. Komoly feladat a kábelek hosszú távú, lehetőleg esztétikus vezetése.

Bejárati kapu

Hasznosítható terek

– Akkor tehát mindennel elkészülnek az idén?

– Remélem, hogy a rekonstrukció nagy része ebben a szemeszterben befejeződik. Aki már átélt ilyen átalakítást úgy, hogy a munkát közben folyamatosan végezni kell, az átérzi az intézet munkatársainak toleranciaképességét. Tervek természetesen még vannak. Ki kellene cserélnünk a liftet, melynek karbantartása egyre költségesebb. Két nagy elképzelés még várat magára, és az is lehet, hogy megvalósításuk már utódomra marad. Az egyik a Fogorvostudományi Kar Szentkirályi utcai centrumának átadásakor lesz esedékes. Akkor ugyanis átkerülhet az intézet földszintjéről a jelenleg elég nagy helyet elfoglaló fogorvostudományi oktató labor. A felszabaduló helyet a korszerű patológiai diagnosztika szolgálatába állíthatnánk, újabb laboratóriumokat, konzultációs helyiségeket hozhatnánk létre, nem beszélve a hallgatói öltöző korszerűsítéséről. Ugyanígy potenciális lehetőséget rejt az elég nagy területet magába foglaló padlástér is, amelynek beépítésével további hasznos tereket lehetne nyerni, hasonlóan más, a megújulást korábban megcélzó klinikákhoz. A felújítás és korszerűsítés múltőrző részéhez tartoznak nagyhírű elődeinkről készült szobrok is. Arányi Lajos és Genersich Antal után remélhetően idén leplezzük le Baló Józsefét.

– Elégedett a változásokkal?

– Igen. Nagyon örülök, hogy ennek a patinás épületnek a megújulásában tevékenyen részt vehetek. Jó érzés látni és hallani, hogy az eddigi erőfeszítések az itt dolgozók és az erre járók elégedettségét váltják ki. Az eddigiekért köszönettel tartozom minden kollegámnak, a régi és az új egyetemi vezetésnek, s az oktatási tárcának. Hiszem, hogy egy ilyen rekonstrukció nem csak az adott intézetnek az ügye, hanem tovább növeli az egyetem presztízsét, hagyományainak kultúrált őrzését. Mindezt úgy, hogy a funkció a vastag falak között a legmodernebb igényeket is kielégíti.

Tolnai – Tóth