1981. április 10-én született Vácon.

Középiskolai tanulmányait a Váci Piarista Gimnáziumban végezte. Kedvenc tantárgyai közé tartozott a kémia, a biológia és a történelem. Családjában többen is gyógyszerészek, így bizonyára nem véletlen, hogy az érettségit követően, 1999-ben a SOTE Gyógyszerésztudományi Karán folytatta tanulmányait. Egyetemi éveinek kezdetétől tanulmányi szerződés kötötte a Meditop Kft,-hez. A 2001/2002-es tanévben tudományos diákkörösként dolgozott Antal István docens mellett a Gyógyszerészeti Intézetben. Kutatási területe a NIR spektroszkópia volt. 2002-ben a 6. Clauder Ottó Emlékverseny keretében közös előadása volt Dávid Ádámmal, melynek címe: „Mikrohullámú dielektrometriás méréstechnika alkalmazása a gyógyszeranyagok, a Hyperol^® tabletta nedvességtartalmának meghatározására.” Ugyanebben az évben hegymászás közben baleset érte, amely miatt évhalasztásra kényszerült. Gyógyulását követően fél évig a Richter Gedeon Rt. Stabilitási Osztályán dolgozott.

Áron szinte mindig jó kedélyű, segítőkész évfolyamtárs volt. Egyaránt kedvelték az oktatók és a diákok. Kereste a kihívásokat, és a tanulás mellett sok mindenben jeleskedett. Évekig tanult gitározni, lelkes cserkész volt, több teljesítménytúrán – mint például a Kinizsi 100-on, a Piros 85-ön – vett részt, ezeken kívül a Balaton átúszáson is megmérette magát. Gyakran látogatta a Rezső bulikat. Komoly balesete ellenére kedvenc sportja a hegymászás maradt.

2005. március 13-án ausztriai túrája során vesztette életét egy lavinabaleset következtében. Családját, barátait és ismerőseit mélyen lesújtotta a hír.

A fiatal, életrevaló fiú ez évben fejezte volna be gyógyszerészi tanulmányait. Tele volt tervekkel, elképzelésekkel. Életének 24 éve alatt úgy élt, hogy létének minden pillanatát tartalmassá tette, sok boldogságot adott a környezetének. Egyaránt példát mutatott emberségből, barátságból.

2005. április 2-án vettünk végső búcsút tőle egy búcsúmise keretében a Dunakeszi Jézusszíve Plébánián. Számtalan embernek fontos volt, hogy ott legyen, hogy elbúcsúzzon tőle, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy teljesen megtelt a templom. A mise alatt úgy tűnt, mintha kézzelfogható lenne a fájdalom, a szomorúság, amelyet elvesztése okozott az emberekben…

Hiánya pótolhatatlan a számunkra.

Emléke tovább él azon sokak szívében, akik ismerték, tisztelték és szerették.

Csát Andrea
egy barát