Kurucz Péter és Micskó Tímea

Ha péntek, akkor Micskó Tímea (képünkön) Szolnokon nem a megszokott irányba a gimnázium felé veszi reggel útját, hanem a Semmelweis Egyetem Neuromorfológiai Laboratóriumába. Egy másik, Tabról érkező vonat legalább háromórás utat hagy maga mögött, mire Budapestre hozza hétvégenként Kurucz Pétert (képünkön). Immár második éve ők ketten a legifjabb hozzátartozói a labornak, idén érettségiznek.

Tavaly nyáron kezdtek beérni kísérleteik gyümölcsei, szépen sorban gyűltek az eredmények, amiket témájukban, az antrum és duodenum központi beidegzésének morfológiai és neurokémiai vizsgálata során értek el. Idén áprilisban fogtak hozzá eddigi munkájuk összefoglalójának megírásához, és még éppen elcsípték a május elejei jelentkezési határidőt a 17-20 év közti korosztálynak meghirdetett XIV. Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Versenyre, amin első helyezést értek el. Így aztán ott a helyük szeptember 17–től 22-ig a Moszkvában rendezendő összeurópai versenyen, Magyarország képviseletében. A kísérletes munkával persze addig sem hagynak fel, a dolgozatot folytatják, reményeik szerint, mint tudományos diákkörösök. Mindketten első helyen a Semmelweis Egyetemet jelölték meg a felvételi papíron.

Palkovits Miklós professzor, a laboratórium vezetője több éve fogad középiskolás diákokat. Szereti bennük a lelkesedést, a nyitottságot: a jövő csillog a szemükben. Néhány hónapig a laboratóriumi munka technikájával ismerkednek a tanulók, aztán részfeladatot kapnak, egy idő után pedig saját témán kezdenek dolgozni – mondja. Az első kutató diák már a laborban főállású munkatárs, ketten ugyanitt TDK-sok, s már első évfolyamon első díjasok lettek a konferencián.

Sok közös van Tímeában és Péterben: mindketten a neuroanatómia iránt érdeklődnek, hajlandók szabad idejüket laboratóriumi munkával tölteni, e-mail váltásaik legfőbb témája kutatási eredményeik és a laborban történtek. De a diáktudósok nem csak tudományt művelnek: Péter, ha nincs a gimnáziumban vagy Budapesten, akkor a gitározásnak hódol. Tímea hobbija a tánc. Természetesen tetszik neki a Péter játszotta zene is. Mindketten a Kutató diákokból értesültek a kutatási lehetőségről, amely kiadványt biológia tanáruk adta kezükbe az ország egymástól távol eső két pontján. E füzet révén ismerkedhettek össze, alkalmat nyerve ezzel a közös munkára.

Nem fejezhetem be úgy a két diák sikertörténetéről szóló cikket, hogy ne említsem meg Csermely Péter professzort, aki kitalálója és elindítója a Kutató diákok mozgalomnak. Ma már mindenki tudja, hogy az ebben részt vevők – oktatók és iskolások – , még akkor is nyertesek, ha nem kapnak olyan rangos első díjat, mint Timi és Péter.

Fotó, szöveg: Tolnai Kata