Dr. Gyenes Monika

Tavaly júniusban alakult át az EFK Közegészségtani Intézete Népegészségügyi Intézetté. A névváltozás egyúttal hangsúlyváltozást is jelentett. Az intézet egyik kiemelt kutatási területe a dohányzás visszaszorítása és mint rizikófaktor kutatása hazai és nemzetközi munkacsoportokban. Erről kérdeztem a munkát koordináló dr. Gyenes Monika főiskolai adjunktust.

– A Gallup és az OLEF felmérések alapján 3,2-3,5 millió ember dohányzik, tehát a lakosság egyharmada. Évente több mint 2200 daganatos esetet (ajak-, nyelv-, szájfenék-, garat– gégerákot stb.) regisztrálnak, amelyből 1700 halállal végződik. Ezzel a mutatószámmal évek óta világelsők vagyunk, miközben egy könnyen, olcsón szűrhető és felismerhető ráktípusról van szó. A szájüregi daganatok egyik legveszélyesebb rizikófaktora a dohányzás, ezért került vizsgálataink középpontjába.

Leszoktatásra motiválás

– Az intézetben több mint egy éve nagyon sikeres, egyedülálló továbbképzést szerveznek a dohányzás visszaszorítására. Beszélne erről?

– Az Egészség Évtizedének Nemzeti Programja 2005. évi prioritásai között is kiemelt feladat a dohányzás visszaszorítása, amelynek eredményes megvalósítása komplex megelőző és leszokást támogató programcsomagot igényel. Ennek egyik alapeleme a már motivált leszokni vágyó páciens támogatása döntésének megerősítésében, majd rövid tanácsadással a helyes időpont és – szükség esetén – a megfelelő gyógyszeres terápia kiválasztása. Ez a fajta munka azonban egyik szakmához sem köthető mereven, így az alapellátó hálózat minden tagja (gyógyszerész, orvos, fogorvos, védőnő, szakasszisztens) egyformán fontos résztvevője lehet a programnak, mint ahogy a szakellátó hálózatban dolgozók is.

– A közelmúltban egy igényes kivitelű könyvet adott ki a kar „A dohányzásról történő leszokás támogatás gyakorlati módszertana” címmel.

– Azt hiszem, az említett siker ösztönzött bennünket arra, hogy választható tantárgyként a graduális képzésből teljesen hiányzó módszertant akkreditáljuk az ÁOK-on és az EFK-n. Ehhez azonban jegyzetre volt szükség. A magyar palettáról sajnálatos módon teljesen hiányzott egy olyan kézikönyv, amelyből a leszokást segítő tanácsadók lépésről lépésre megtanulhatnák a komplex szemléletű és bizonyítékokon alapuló munka szakmai fortélyait. Így csaknem másfél évtizedes hátrányt sikerült behozni azzal, hogy elkészítettem ezt a gyakorlati munkára orientált könyvet, melyben mind dr. Simon Tamás professzor mint lektor, mind az intézet igazgatója, dr. Balázs Péter professzor támogatott és sok hasznos tanáccsal látott el.

– Az elmúlt tanévben felmérték az EFK-s hallgatók dohányzási szokásait és a leszokás támogatásával kapcsolatos véleményüket. Mi lett ennek az eredménye?

– A reprezentatív felmérést 1400 diáknál végeztük közösen a Családgondozási és Módszertani Tanszékkel. A nappali tagozatosok több mint 80 százaléka, a levelezősök 64 százaléka válaszolt. Kiderült: hallgatóink mintegy egynegyede dohányzik, ez az arány a nappali szakokon tanulóknál természetesen alacsonyabb. A védőnő hallgatók dohányoznak a legkevésbé, az ő képzésük, úgy tűnik, a leginkább prevenció-orientált. Ezt támasztja alá az is, hogy a végzés utáni tanácsadói munka iránti motivációt felmérő kérdésekre 57 százalékuk nyilatkozta: elsősorban az ő munkájuk lesz a dohányzás visszaszorítása. A másik jó hír, hogy a leendő közegészségügyi-járványügy felügyelők, akik az ÁNTSZ-ben folytatnak majd részben egészségmegőrző és prevenciós munkát, a második helyen „végeztek”: 49 százalékuk szerint ők az elsődleges tanácsadók.

Skóciával közösen

– Úgy értesültem, hogy az intézet nemrég pályázott az Európai Közösséghez. Milyen témával és kik a társpályázók?

– Uniós csatlakozásunkkal megnyílt a lehetőség, hogy főszerződő félként magyarországi kutatóhely is pályázhasson. Nagy előny, hogy az önrészt a szaktárca és nem az egyetem garantálja. Témánk a szájüregi rákos megbetegedések prevenciója a magas kockázatú csoportok, így például a dohányzó, alkoholfogyasztó, 40 év feletti, alacsony iskolázottságú férfiak vagy a hajléktalanok körében. Összesen 18 ország 27 kutatója összefogásával 4 hónap alatt több száz munkaórával készült el az 1,47 millió eurós pályázat. Magyarországon az EFK-ről a Népegészségügyi Intézet nyújtott be pályázatot határidőre, Skóciával, mint társpályázóval közösen (a résztvevő többi 16 ország együttműködő partner volt). Esélyeinket az előkészületek alatt és azóta is hosszasan latolgattuk. Biztató számunkra, hogy ilyen témában 1996 óta még senki nem pályázott, pedig a dohányzás nemcsak az újonnan csatlakozott országokban, hanem például Nagy-Britannia egyes területein is súlyos gondok forrása. A bíráló bizottság évente körülbelül 70 nyertes pályázatot hirdet ki, három forduló után. A második fordulóba bekerülőkkel már tárgyalnak a részletek egyeztetéséről. A döntés szeptemberre várható. Ha nyerünk, akkor mint koordináló intézmény, tulajdonképpen tudásműhelyként működnénk a legjobb szakmai gyakorlat kifejlesztésére, és a karon számos szakmai ülésnek adnánk otthont.

I.M.