A Baross utcai Női Klinika kollektívája tavaly szeptember 25-én megkoszorúzta a klinika egykori professzorainak sírját, illetve síremlékét a Kerepesi úti temetőben (mai nevén a Fiumei úti Sírkertben). Minden sírnál egy tanársegéd mondott megemlékezést.

Az ötletadó dr. Papp Zoltán professzor úr volt, aki dr. Bálega János és dr. Sipos Norbert tanársegédek segítségével kinyomozta az egykori elődök síremlékeinek helyét, és megszervezte a klinika szellemi örökségének ápolását szolgáló zarándokutunkat. Felemelő érzés volt visszasétálni csaknem 200 évet a történelembe. Okosabbak lettünk, s ismét meggyőződhettünk arról, hogy a múlt tisztelete gazdagítja a jelent, és hitet ad a jövőre nézve is.

Névadónk szarkofágja

A klinika első igazgatójának [Frankenburg Jakab (1781–1814)] csak az aláírása maradt fenn, nem sikerült kiderítenünk, hogy 1814-ben hol temették el. (Ő 1812-től 1814-ig vezette a klinikát). A második professzor Birly Ede Flórián volt (1787–1854), aki közvetlenül a temető bejárata mellett van eltemetve. Sírjánál dr. Sipos Norbert emlékezett rá. Birly professzor 1816–1854-ig igazgatta a klinikát. Őt 1855-ben Semmelweis Ignác (1818–1865) követte, akinek nemcsak életében, hanem halálában is hányatott sors jutott. Amikor 1865-ben Ausztriában meghalt, ott temették el. Földi maradványait 1891-ben hozták haza és a Walthier családi sírba helyezték. Márványtáblája felesége (Weidenhofer Mária) és leánya (Szemerényi Margit) névtáblája felett ma is látható. Maradványait innen 1894-ben a 21-es táblába szállították, ahol külön síremléket állítottak neki. Innen 1929-ben került a 34/2. számú parcellába, ahol ma is látható szarkofágja (a csontjait 1963-ban a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba, szülőházának falába vitték.), ahol dr. Bálega János tartott meghatóan szép megemlékezést.

Semmelweis halála után 7 évig Diescher János (1813–1883) igazgatta a klinikát. Sírjánál dr. Bőze Tamás beszélt. 1874-től 1902-ig Kézmárszky Tivadar (1842–1902) állt az egyetemi katedrán, akit szülővárosában, Lőcsén temettek el. Síremlékét, a Felvidékre tett autóbusz kirándulásunkon, halálának 100. évfordulóján (pontosabban egy évvel később) már megkoszorúztuk. (Semmelweis Egyetem újság, IV. évfolyam, 8. szám 15. old., 2003). Bársony Jánost (1860–1926), aki 1903-tól haláláig volt a klinika igazgatója, 1926-ban a Kerepesi úti temető 39. parcellájában temették el. Sírját sajnos összeomlott állapotban, gazzal benőve találtuk meg. A megemlékezést itt dr. Csaba Ákos tartotta. (A sírt két héten belül rendbe hozattuk, az új síremléket klinikánk alapítványából fizettük ki.) Az 1926–1928 között igazgató Kubinyi Pál (1870–1928) sírja a diósgyőri temetőben található, ahova később látogatunk el.

Emlékkönyvben örökítve

A professzorok sorában Frigyesi József (1875–1967) következett, aki 1929–1948-ig állt a klinika élén. Sírja a Kerepesi úti temetőben a Haggenmacher családi sírboltban található, ott emlékezett rá dr. Belics Zorán. A kilencedik igazgató, Horn Béla (1902–1982) klinikánkat 1948–1972 között vezette. A Farkasréti temetőben temették el. Sírjánál, amelyet néhány nappal később kerestünk fel, többen (dr. Paál Margit, dr. Konrád Sándor, dr. Patkós Péter) idézhették fel alakját, hiszen személyesen ismerték őt.

A nyüzsgő város szívében található erdős, parkos Sírkertben tett megindítóan szép sétánk során alkalmunk volt a történelem, az irodalom, a művészetek és a tudomány nagy egyéniségeinek műemlékértékű sírjait, mauzóleumait is látni, megcsodálni. A temetőt 1849-ben nyitották meg, így az 1848/49-es forradalom és szabadságharc mártírjaira ugyanúgy emlékezhettünk, mint a legutóbbi évtizedekben, tehát a mi életünkben eltávozottakra. Sétánkon Kovács Árpád restaurátor idegenvezetőként segített. Élményeinket írott és fényképes formában klinikánk Emlékkönyvében örökítettük meg.

Páger Margit