Schultheisz Emil: A nagyszombati egyetem orvostanárai,
Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest 2004

A „Mesterek és tanítványok” című sorozat legújabb kötete a kitűnő és fáradhatatlan orvostörténész, Schultheisz Emil munkája, aki mind a magyarországi, mind az európai orvostörténelem nemzetközileg elismert kutatója. Előzményként tudni kell, hogy a középkorban Magyarországon alapított (Nagy Lajos, Zsigmond, Mátyás) főiskolák, egyetemek történelmi okok folytán csak rövid életűek voltak. Az első, máig fennálló egyetem 1635-ben Nagyszombaton (Pázmány Péter) orvosi karral csak Mária Terézia rendelkezésére 1769-ben bővült ki. A kezdeményező, van Swieten, a királynő udvari orvosa, a bécsi egyetem professzora volt. Az ő és öt tanítványának, név szerint: Trnka Vencel (anatómia), Schoretics Mihály (belgyógyászat), Prandt Ádám Ignác (élettan), Winterl Jakab (kémia, botanika), és Plenk József (sebészet) tanároknak szakmai életútját mutatja be Schultheisz professzor és mutat rá a mester, nevezetesen Gerard van Swietennek és tanítványainak meghatározó szerepére egyetemünk korai történetében.

Frenkl Róbert–Gallov Rezső: Mi történt Athénban?
Paracelsus Bt., Budapest 2004

„Athénban jó volt magyarnak lenni... amikor magyar állt a dobogón, különösen annak legfelső fokán... Ugyanakkor nehéz volt magyarnak lenni... a tisztességes versenyben kivívott sportsikerekre árnyat vetettek a doppingügyek. Ha csak a gyanú alapján is, Magyarország végzett a dopping „éremtáblázat” élén.” – írja a könyv előszavában Gyurcsány Ferenc.

A könyv alcíme: „Doppingtitkok nyomában” sejteti, hogy a két ízig-vérig sportember az első hírek felröppente után azonnal megpróbálja a doppingbotrány valóságtartalmát meghatározni, a háttértényezőket feltárni, a felelősség kérdésében állást foglalni. A kötet tartalmazza azokat a korai rádió- és újságinterjúkat, melyek a doppingügy kirobbanását (augusztus 24.) követő kéthetes médiaőrület időszakában hangzottak el. Az utolsó állásfoglalások tavaly októberi keltezésűek. Aki izgalmas, sportolópárti írásokat akar olvasni erről a nyugvópontra máig sem jutott kérdésről, az máris vegye kezébe a könyvet, az epilógusig – „görög tragédia” – úgysem tudja letenni.

Lozsádi Károly: De core,
Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest 2004

Lozsádi professzor második könyvét tartjuk kezünkben. A De core, Szíveskönyv, vagy ahogyan az alcím meghatározza: „A szív a régiek hitében és művészetében”.

A De core egy trilógia tervezet második része. Már az első kötet, az orvosi szavaink mitológiáját bemutató: „Nomen est omen” című munkája áttanulmányozásakor megállapítható volt, hogy a szerző a múlt, a régmúlt, a klasszikus kultúra kiváló ismerője, aki most e könyvében, a szimbolisztika jelentőségét hangsúlyozva, a környezet jelenségeinek szimbolikus értelmezése mellett tesz hitet. Minthogy a szív a régiek szemében a test középpontja, a lélek, a kedély, az erények, a bűnök székhelye, „a szívem az istenem” (Egyiptomi Halottaskönyv), ezek alapján Lozsádi kapcsolatokat ír le a szívről való elképzelések és a mitológia között. A szív formai ábrázolása és értelmezése két vágányon fut, az egyik a mitikus, a lélekkel kapcsolatos és a túlvilági, a másik a materiális, a mozgó, a vért mozgató megjelenítés. A szív kultúrtörténetét a kezdetektől, a barlang-rajzoktól Harvey-ig követhetjük nyomon, melyet 31 korabeli ábrázolás tesz még élvezetesebbé.

Kálmánfi János: Művészeti kiadvány 2004

A 85 évesen is aktívan alkotó festő- és grafikusművész 62 munkáját tartalmazó művészeti album jelent meg a Bíró Family Kft. gondozásában. Akvarellek, olaj-kazein, akril technikákkal készült festmények, rajzok és számos anatómiai ábra. A művész 1960-tól nyugdíjba meneteléig, több mint két évtizeden keresztül egyetemünk Anatómiai Intézetének művész-munkatársa volt. Eddig 18 önálló kiállításán adott számot részben impresszionista ihletésű festészetéről, részben csillogó színvilágú, absztrakt ornamentikájáról, anatómiai ábrázolásairól, melyek egyaránt művészi és szakmai tudását dicsérik.

Dr. Donáth Tibor