Barabás József

Nagyszabású újításokra egyelőre nem készül a Szájsebészeti és Fogászati Klinika fél éve kinevezett igazgatója, dr. Barabás József professzor. De, ahogy fogalmazott: a mai magyar viszonyok között mindig akad javítani-, formálnivaló. Van egy terve, amellyel szakmailag és gazdaságossági szempontból is megerősödhetne a jelenleg rogyadozó országos ellátás.

Megszépült klinikát vett át az új igazgató elődjétől, prof. dr. Szabó Györgytől, kinek sikerült keresztül vinnie a 40 éve húzódó rekonstrukciót. Így a ráépített harmadik emeleten európai színvonalú, 28 ágyas Arc-, állcsont- szájsebészeti fekvőosztályt alakíthattak ki. Ezt vezette eddig az 1977-től itt dolgozó Barabás professzor.

– A fő profilunk ezután is a szájüregi daganatok, az arctraumatológiai esetek és a fejlődési rendellenességek sebészeti kezelése lesz – tájékoztat. – Utóbbival kapcsolatban azonban megjegyezném: helytelen volt, hogy a 80-as évek elején elkerült tőlünk az ajak- és szájpadhasadékos gyerekek primer ellátása, s nálunk csak a szekunder ellátás maradt. A kettő között gyakorta „elveszik” a beteg és ezen változtatni kell. A megoldás egy arc-, állcsont gyermeksebészeti osztály létrehozása lenne, akár az egyetem valamelyik gyermekklinikájával kooperációban. Egyelőre keressük ennek lehetőségét. Évente 1200 nagyműtétet végzünk, egyre bővül az ambuláns ellátás is, a betegforgalom már százezer körüli.

Szerteágazó szakismeret

A Európában alkalmazott arc-, állcsont- és szájsebészet főleg a német szisztéma alapján (ezt sajátította el Barabás professzor is külföldi tanulmányútjain), a fogorvosi szakmákból a sebészettel karöltve fejlődött ki. Eltérően az amerikai rendszertől, ahol az említett szakterülethez kapcsolódó műtéteket szétosztva, zömmel plasztikai sebészek, fül-orr-gégészek, s kisebb részt orálsebészek végzik. Ezzel szemben nálunk egyaránt foglalkoznak a szájüregi daganatok sebészi kezelésével, a maxillofaciális traumatológiai esetekkel, a fejlődési rendellenességekkel, a teljes dentoalveoláris sebészettel, az arcrekonstrukcióval, nagykiterjedésű szövethiányok pótlásával, valamint a gyulladásos és egyéb kórképek ellátásával. Tehát nagyon összetett és a sebészeti szakmák között talán az egyik legdinamikusabban fejlődő szakterület. Ennek megfelelően rendkívül sok szakismeret szükséges hozzá. Nem véletlen, hogy amíg az USA-ban a szájsebészek fogorvosi végzettségűek, addig Európában egyedül az arc-, állcsont- és szájsebészeti szakma művelése két (orvosi és fogorvosi) diplomához, s természetesen szakvizsgához kötött. Ezáltal a leghosszabb képzési idővel sajátítható el. Az EU annyi engedményt adott az újonnan belépett országoknak, hogy nem feltétlenül írja elő a kettős diplomát. De azt mindenképpen, hogy csak olyan orvos szakvizsgázhat maxillofaciális sebészetből, aki előtte két évig fogászatot tanult.

– Lelkes fiatalokban nincs hiány, többen is jelentkeznek, mint ahányat fölvehetünk – jegyzi meg az igazgató. – A klinikán tudunk nekik perspektívát nyújtani, de máshonnan, a növekvő szakmai kilátástalanság miatt, elhagyják a szakmát, vagy elvándorolnak. Ennek legfőbb oka a szájsebészet finanszírozása: a befektetett költség magasabb az OEP-visszatérítésnél. Ezért a kórházfenntartók lehetőleg szabadulni akarnak ettől a tehertől, sorra szűnnek meg osztályok a vidéki kórházakban. Nekünk is gondot jelent ez a komoly költségekkel járó ellátás. Szerencsére van néhány viszonylag egyszerű, nagy eszközráfordítást nem igénylő beavatkozás, abból valamelyest fedezhetők a drágább műtétek, ezáltal valahogy fönn tudunk maradni.

Fejlődésfüggő curriculum

Mivel a szóban forgó területen ez a legszélesebb szakmai spektrumú klinika az országban, ezért – a fogorvostan-hallgatók, valamint az általános orvostanhallgatók fogászati oktatásán túl – a dentoalveoláris és a maxillofaciális sebészet posztgraduális képzése is ide összpontosul. A legtöbb rezidens itt szakvizsgázik.

– Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a hallgatók minél alaposabb gyakorlati képzést kapjanak. Ezt szigorúan megköveteljük, de igyekszünk megteremteni a felkészüléshez szükséges feltételeket (műtéti lehetőségek, oktatóanyagok) is – hangsúlyozza a professzor. – Én egyébként a folyamatos curriculum-fejlesztés híve vagyok, figyelve és lépést tartva a trendekkel. Amint valamelyik szakterület önálló diszciplínává vagy valamilyen új eljárás általánosan elfogadottá válik, akkor azt egyre hangsúlyosabban jelenítjük meg a képzésünkben is. Amikor elkezdődtek az EU-csatlakozási tárgyalások, a kar vezetése szétnézett Európában: minek kell majd megfelelnünk. Ennek eredményeként lett önálló tantárgy a paradontológia. Kiderült, hogy jó néhány dologban elől járunk: Nyugaton például még mindig a patológián belül oktatják az orálpatológiát, míg mi már külön tanítjuk. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség változtatásra. De ezt nem kampányszerűen tesszük, hanem ahogy az élet, pontosabban a szakmai fejlődés hozza.

Regionális centrumok

Miközben a hazai maxillofaciális sebészet szakmai színvonala vetekedik a fejlett országokéval, kezd összeomlani az országos ellátó-hálózat. Ugyanakkor például a szájüregi daganatok gyakoriságában, sajnos, világelsők vagyunk. A helyzet súlyosságára számos fórumon figyelmeztettek már a szakemberek, hiába. Ezúttal komolyabb próbálkozásba kezd a Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiumán belül működő Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Szakcsoport, amelynek Barabás professzor az elnöke.

– Az egészségügynek föl kell ismernie: melyek a valódi prioritások. Komolyan foglalkozni kellene a preventív szűréssel és az ellátórendszer szakszerű megerősítésével. Ami azt jelenti, hogy nem elég csak a daganateltávolítás, a sugár- és kiegészítő kezelés, hanem egyúttal el kell végezni a helyreállító műtéteket is, hogy a beteg visszatérhessen családjához, a közösségbe. Ehhez viszont megfelelő orvosi háttér szükséges. A kivezető utat valószínűleg a budapesti és a vidéki egyetemi klinikák regionális centrumokká fejlesztése jelentené. Gazdaságosabb lenne, megoldódna az utánpótlás-nevelés, s végre a helyére kerülne az arc-, állcsont- és szájsebészeti szakma. Ez ügyben kezdeményezünk tárgyalásokat már az év elején az egészségügyi kormányzattal. Mindenki azt gondolja, hogy egy ilyen elképzelésnél a pénz az elsődleges. Holott előbb a szemléleten kellene változtatni. Ha ez sikerül, könnyebben megtalálhatók lennének a finanszírozás formái is – véli dr. Barabás József.

Tóth Andrea