Klebovich Imre

Sikeres pályázata alapján dr. Klebovich Imre gyógyszerész, farmakológus, az MTA doktora látja el tavaly augusztustól a GyTK Gyógyszerészeti Intézet igazgatói teendőit. Az öt évig tartó megbízást dr. Noszál Béla dékántól kapta a professzor, aki beszélgetésünk elején így foglalja össze pályafutásának legfőbb állomásait.

– Ezen az egyetemen szereztem gyógyszerészi diplomámat 1975-ben. Az MTA Biokémiai Intézet Enzimológiai Részlegében kezdtem kutató gyógyszerészként. Straub professzor már akkor a bioanalitika, a farmakokinetika és a metabolizmus kutatási irányt tartotta szem előtt. Pályakezdőként minden támogatást megkaptam tőle, itt tanultam meg az új tudományos eredmények iránti tiszteletet, a kutatás szeretetét. 1977-ben védtem meg az „Epesavak kvantitatív gázkromatográfiás meghatározása” címmel készített egyetemi doktori disszertációmat. Akkortájt kerültem a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt. Gyógyszerkinetika és Metabolizmus Kutató Laboratóriumába, ahol előbb tudományos munkatárs, később főmunkatárs voltam. 1989-ben lettem a biológiai tudomány kandidátusa. Ezután az EGIS Gyógyszergyár Rt. Farmakokinetikai Kutató Laboratóriumának tudományos osztályvezetőjeként tevékenykedtem tavaly augusztusig. Közben, 1999-ben megvédtem akadémiai doktori értekezésemet „Új bioanalitikai módszerek és alkalmazásuk a gyógyszerkutatásban és fejlesztésben” témában. A két gyógyszeripari munkahelyen megszerzett rengeteg tudás, tapasztalat meg az elvégzett szervezőmunka az, ami az életemet gyermekkorom óta végigkísérő egyfajta gyógyszerkutatási szerelmet máig élteti.

Multidiszciplináris szemlélet

– Világszínvonalú labort hagyott ott az Egisnél a hazai gyógyszerészképzés, egyben a GYTK legnagyobb intézetéért...

– Ez misszió! Ezt másképp el sem lehetne képzelni. Úgy gondolom, ha egy szakma gondol valakire, akkor azt nem illik visszautasítani. Az egyetemmel már régóta szoros kapcsolatban állok. Vincze Zoltán professzor úr meghívására kezdtem oktatni a klinikai gyógyszerészeten belül a farmakokinetikát, a metabolizmust és a bioanalitikát. 1987-től Bioanalitikai módszerek a farmakokinetikában címmel tartok kötelezően választható akkreditált tárgyat gyógyszerész- és PhD-hallgatóknak. Az EGIS Farmakokinetikai Laboratóriumának sikeres hazai és nemzetközi akkreditációja után alprogramvezetőként bekerültem a Doktori Iskolába. Ezt követően a Szegedi Tudományegyetem Doktori Iskolájának újjáalakításakor külső tagnak választottak. Mindemellett a következő lesz a 15. tanévem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és a Biomérnöki Karain. Az oktatói szerep így egyáltalán nem szokatlan a számomra.

– Hogyan vélekedik a Gyógyszerészeti Intézetről az eddig eltelt hónapok után?

– A gyógyszerészeti tudomány egyik fő jellemzője a multidiszciplinaritás, mely művelőinek szemléletét is áthatja. Messzemenően érvényes ez az intézetre is, mely a graduális gyógyszerészképzés három évfolyamán hat tantárgy oktatásában vesz részt. Negyven fős kollektívája igen sok oktatómunkát végez. Köztudott azonban, hogy az egyetemi oktatás csak megfelelő kutatómunkával párosulva lehet színvonalas. Sajnos ezen a téren komoly infrastrukturális lemaradásaink vannak. A kutatási és az oktatási infrastruktúrában mihamarabb kézzel fogható változtatásokat kell tenni.

Fokozatos felújítások

– Minderre a patinás, ám sok szempontból elöregedett Hőgyes Tömbben lesz szükség, miután eldőlt, hogy a GYTK a közeljövőben nem költözik az új oktatási centrumba. Mik a legsürgetőbb feladatok?

– A tavaly elkészült Tangyógyszertár és a Fizikai Vizsgáló Laboratórium felújítását rövidesen egy koncepciózus laborfelújítás követi. Igen komoly műszerpark „bevetésével” – legújabb LC-MS, GC-MS, CE, különböző nukleáris műszerek, mikronizáló, lézeres szemcseméret analizáló, automatikus kioldódás-vizsgáló – szeretnénk eredményesebbé tenni az oktatást, valamint a gyógyszer-technológiai és a biofarmáciai-farmakokinetikai kutatásokat. A következő lépésben a Gyógyszertechnológiai Üzemi Laboratórium modernizálása és a lépcsőház felújítása következik. Napjainkban a végzett hallgatóinknak több százmilliós munkaerőpiacon kell megállni a helyüket, amelynek alapja csak a naprakész, versenyképes tudás lehet. Ennek elősegítéséért a jövőben gyakran hívunk meg előadóknak vezető beosztású ipari szakembereket gyógyszer-technológiai és a biofarmácia-farmakokinetikai témákban. Másrészt pedig szükséges a korszerű műszer- és technológiai tudás, valamint a GLP, GMP követelményeinek megfelelő hallgatói laboratórium fokozatos kialakítása is.

– Mi a realitása annak, hogy a vélhetően nagy financiális teher mellett belátható időn belül megvalósulhatnak ezek a tervek?

– Úgy gondolom, mint bármely tudományterületen, itt is sokat segíthet az ismeretség és a külső támogatás. A gyógyszeriparban eltöltött 30 év, a rengeteg sikeres külföldi együttműködés máris kézzel fogható eredményeket hozott. Így jutunk hozzá a piaci ár töredékéért olyan műszerekhez, amelyek például kiállításon voltak bemutatott darabok, illetve olyan gyógyszer-technológiai kutatási megbízásokhoz, amelyek elő tudják teremteni a műszerpark fenntartásához szükséges anyagiakat. Az egyik gyógyszergyár megígérte, hogy múzeumában elhelyezi a még működő, de már elavult intézeti készülékeket, helyettük viszont korszerűbb berendezéseket ad. Természetesen az ilyen szervezési, modernizálási feladatok nem oldhatók meg egyedül, csakis a karral és a munkatársakkal közösen. Ezúttal is szeretnék köszönetet mondani mindazon belső és külső segítőknek, akik pénzzel vagy műszerekkel támogatják intézetünket.

Évfordulóra készülődve

– Ismerve professzor úr három akadémiai bizottságban, számos külföldi és hazai tudományos társaságban, valamint a konferencia-szervezésben betöltött szerepét, nem csodálom, hogy az egisbeli munkatársaitól kapott óra, amelyen 48 órából áll egy nap, jelenleg is irodájának jól látható helyén.

– Kedves emlék ez az „óra”... Időnként még ez a napi 48 óra is kevés. De aki a hobbiját a munkájává tudja tenni, annak ez nem számít igazán. Én máig azzal foglalkozhatok, amivel gyermekkorom óta mindig is szerettem volna, a gyógyszerkutatással. Ehhez, a multidiszciplináris tudáson kívül, feltétlenül szükséges a jó szervezőkészség is, amelyet most ismét próbára tehetek. Az intézet 70 éves lesz az idén. Ez az „életkor” tiszteletet parancsol. Méltó megünneplése számomra kötelező, ennek záloga pedig csak egy korszerű, dinamikusan fejlődő, hazai és nemzetközi szinten egyaránt elismert oktatási és kutatási intézmény lehet!

Béni Szabolcs