Jankovics Péter Jankovics Péterrel 2000. augusztusának végén a Korányi Frigyes Szakkollégium felvételi napján találkoztam először. Reggel volt, az utazás fáradalmaitól, no meg súlyos hátizsákom terhétől meggyűrten álldogáltam a kollégium társalgójában. Péterrel elegyedtem először szóba a jelenlevők közül. Jankovics Péter 1980 januárjában született Zalaegerszegen. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának IV. évfolyamos hallgatója, a kari HÖK tagja, a Korányi Frigyes Szakkollégium lakója. Gyógyszerészeti tanulmányai előtt megjárta a PTE Általános Orvostudományi Karát is, azonban ottani tanulmányait – a sokak által megváltónak titulált – másodéves szigorlatok után – abbahagyta. Saját elmondása szerint, minden lezárt félév után egyre kilátástalanabbnak látta leendő szakmáját és vette a bátorságot a váltáshoz. Péter kiváló tanulmányi eredményei mellett laza, már első ránézésre is láthatóan kiegyensúlyozott, stresszmentes figura. Második ránézésre is az; valóban könnyen veszi az akadályokat. Valószínű, erre figyelt fel dékán úr is tavaly, mikor meghívta Pétert a HÖK-be. Tanulmányainak és szakmai munkájának legfrissebb elismeréséül a Mozsonyi Sándor Alapítvány pályázatán I. díjban részesült, melyet a március 15-i egyetemi ünnepségen adtak át. Díját a rá jellemző nyugodt mosollyal vette át. Már másfél éve végez TDK munkát az ELTE lágymányosi tömbjében, témavezetője dr. Lásztity Alexandra. Kísérletes munkája során ásványvíz- és gyógyszermintákban nyomnyi mennyiségben jelenlevő fémszennyeződéseket vizsgál és mér atomabszorpciós módszerekkel. A fent említett témában az idei TDK konferencián előadást tartott. Noha nem ért el helyezést, saját bevallása szerint így is sokat nyert vele. Elsősorban tapasztalatot és rutint, amit mindenki. A TDK munka mellett a 2002/2003-as tanévben még egy rektori pályázatot is írt a Szerves Vegytani Intézetben. Négyhónapos munkájának meg is lett az eredménye: I. díj. Szabadidejében, ha teheti mindig megnézi a Bajnokok Ligája focimeccseit a TV-ben. A focit nem csak képernyőn keresztül élvezi, szereti játszani is a futballt. Péter másik sportja a sakk. Rá jellemző módon képes órákat ücsörögni a számítógépteremben és on-line sakkozni valakivel. Lassan, minden lépést megfontolva szokott játszani, az ellenfél kapitulációját kikényszerítve. Apropó lassúság: itt teszem hozzá, hogy a Margit-sziget atlétikai kört képes 23 perc alatt is teljesíteni. Szokásos egyetemi tárgyai mellett olasz nyelvet is tanul, mint mondja, lassan célegyenesbe ér a nyelvvizsga tekintetében. Kedveli az impresszionista festészetet, rengeteg festészetről és képzőművészetekről szóló könyvet olvasott már, és bár tetszik neki Monet művészete, a kiállítást mégsem látta. Ő nem hétvégi műkedvelő, aki beáll a hosszú sorba órákat várni. Távolabbi szakmai terveit még ő maga sem látja pontosan, abban azonban már biztos, hogy szívesen elhelyezkedne valahol a kutatásban, esetleg gyógyszergyárban analitikai munkát is vállalna. Életfilozófiája kissé rejtett, csak sejteni lehet. Egy mindenesetre biztos: Péter nem szeret a reflektorfényben állni, inkább meghúzódik a tompább háttérfényekben. Egyes témákat illetően pedig zárkózott természetű, de azt hiszem, ezzel nincs egyedül. Fotó, szöveg: Blazics Balázs

 

Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/6. szám | Előző cikk | Következő cikk