Dr. Hámori József "A tudományban éppen az a jó, hogy bár nagyon sok kérdésre ad feleletet, de minden újabb válasz legalább két újabb kérdést vet fel" - e szavakkal példázta a kisaggyal kapcsolatos kutatásait dr. Hámori József professzor, akadémikus. Az Anatómiai Szövet- és Fejlődéstani Intézet neurobiológiai kutatócsoportjának Széchenyi-díjas kutatóját a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíjával tüntették ki az idén. - Kívülállóként színesnek, tartalmasnak tűnik professzor úr pályafutása: több egyetemmel is kapcsolatba került, volt rektor, kultuszminiszter, ma pedig az MTA-alelnöke. Mozgalmas életút... Így értékeli az elmúlt csaknem ötven esztendőt ön is? - Valóban, eléggé változatos volt. Ugyanakkor fellelhető benne a kontinuitás is. A kutatómunka. Bármi egyebet is csináltam mellette, mindig a legfontosabb elfoglaltságom volt, és már 41. éve a Semmelweis Egyetemen dolgozom. S mindvégig kitartottam az idegrendszer szerkezetkutatása, a szinaptológia mellett. Ez iránti érdeklődésemet Ábrahám Ambrus professzor keltette fel még Szegeden, ahol az egyetemet kezdtem. Harmadévtől már az ELTE-n tanultam és az Orvos Élettani Intézetben lettem diákkörös, diplomamunkámat is ott készítettem. Akkori főnököm, Kovách Aristid professzor ajánlott Szentágothai János professzornak mondván: van itt egy fiatalember, akiből talán még lesz valami. A professzor meghallgatott, majd közölte: na jó, gyere velem Pécsre. S szerzett nekem egy akadémiai állást. Meghatározó élményt jelentett frissdiplomás kutató biológusként mellette kezdeni a pályát. Rendkívüli személyiség, kiváló oktató volt. Vele jöttem 1963-ban ide, az Anatómiai Intézetbe, s tőle vettem át, mikor MTA-elnök lett, az akadémiai támogatással létesült neurobiológiai kutatócsoportot. Szinaptikus triádok - Hamar eldőlt, hogy mely idegrendszeri területekkel akar foglalkozni? - A főirányok igen. A kisagy kezdettől fogva izgatott. Nagyon egyszerűnek tűnik a szerkezete, mégis, ahogy haladunk előre megismerésében, újabb és újabb adatok vetődnek fel. A látószerv szintén érdekelt, eleinte a kéreg alatti szerkezetének főbb összetevőit derítettük fel már az itteni kutatócsoportban. Időközben kialakult egy harmadik kutatási vonal is, az idegrendszer fejlődésének a vizsgálata. - Melyik kutatási eredményét tartja a legfontosabbnak? - Az egyik ilyen a látórendszerben lévő úgynevezett szinaptikus triádok szerkezetének felfedezése és leírása. Ez még 1972-ben történt, amerikai kooperációban munkálkodtunk, akkoriban hónapokat töltöttem a New York-i Egyetem, Mount Sínai School of Medicine Neurológiai Intézetében. Eredményünket az elsők között közöltük, azóta kiderült, hogy nagyon sok érzékeléssel foglalkozó alrendszerben is megtalálható ez a két serkentő és egy gátló elemből álló ingerületátvivő szerkezet. A másik kutatásunk a kisaggyal kapcsolatos, amelynek tanulási képességéről megoszlott a szakma véleménye. A kérdés eldöntéséhez mi is hozzájárulhattunk azzal, hogy egy enzimreakció segítségével meghatároztuk a tanulás "szerkezeti" helyét. Élménygyűjtő kitérő - Nemcsak a Semmelweis Egyetemen tanított, más oktatóhelyekre is "kirándult". Van valamilyen sajátos oktatói módszere? - Annyi csupán, hogy megpróbálom időben észrevenni: mikor fogy el a hallgatók figyelme. Ilyenkor megszakítom az előadást egy kis sztorizással. Nagyon szeretek tanítani, most éppen a Pázmány Péter Tudományegyetem Informatikai Karán érzékszervi neurobiológiát adok elő. A 80-as évek végén meghívtak a pécsi Jannus Pannonius Tudományegyetemre, ott lettem később rektor. Nem volt könnyű mellette folytatni a kutatómunkát, de azért hetente kétszer bejártam a laborba, éppúgy, mint miniszterségem idején. - Hogyan emlékezik vissza a kormányban eltöltött időszakra? - Örömmel éltem át azt a másfél esztendőt. Bármennyire kutatóember vagyok, azért más is érdekel: a zene, a képzőművészet, a történelem... Mindaz, amit kultúrának hívnak, s ami nélkül nincs élet. Ezért mondom, hogy a miniszterség nem volt annyira idegen a számomra. Ráadásul még egy óriási előnyel járt: bejárhattam az országot. Korábban erre nem volt módom, be voltam "zárva" a laborba. Miniszterként meggyőződhettem arról, hogy ennek az országnak nemcsak Budapestje van és a vidék semmivel sem kisebb értékű. Abszolút nem bántam meg ezt a kitérőt, bár ott is "professzor" maradtam. Izgalmas témák - Végezetül kérem, mondjon néhány szót mostani kutatásairól. - Változatlanul foglalkoztat a kisagy, jelenleg állatkísérletekkel a születés előtti és utáni periódusban tanulmányozzuk a neurális elemek fejlődését. A látáskutatásban már a látókéreg szerepének tisztázásánál tartunk, ebben együtt dolgozom Roska Tamás informatikus professzorral (MTA SZTAKI) és Vidnyánszky Zoltán munkatársammal. Egyebek mellett arra keressük a választ: miért van az, hogy egyes dolgokat látunk, másokat viszont nem? Ennek megfejtésére az anatómiai tanulmányozást pszichofizikai vizsgálatok egészítik ki. Folytatjuk továbbá a testérzékelő-rendszer vizsgálatát, amelyet még a 80-as években párizsi kollegákkal kezdtem el. Izgalmakban nincs hiány, nem unatkozom. Tehetséges fiatal kutatókkal dolgozom. Addig szeretném ezt csinálni, amíg bírom. Tóth Andrea

 

Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/6. szám | Előző cikk | Következő cikk