Láng Csabáné   Pusztai Istvánné A Kútvölgyi Klinikai Tömbben már hozzászoktunk ahhoz, hogy az egészségügyi szakdolgozók összetartanak, különösen akkor, ha mások életének megmentéséről van szó. Pusztai Istvánné transzfúziós nővér, valamint Láng Csabáné, a központosított sterilizáló dolgozója október 23-a alkalmából rendezett egyetemi emlékünnepségen a véradói tevékenységéért Rektori Dicséretet kapott. Ennek apropójából beszélgettem a két kitüntetettel. Pusztainé Erzsike 1972 júniusa óta dolgozik a Kútvölgyi Tömbben. Több mint három évtizeddel ezelőtt Balatonfüreden munka mellett végezte el a nővérképzőt. Elmondása szerint már akkoriban is alaposan megszervezték a véradást. Manapság valóban egyre többször hallhatjuk azt, hogy kevés a vér és a véradó, transzfúziós nővérként ezt tapasztalja is naponta. Erzsike évente háromszor ad vért, számítanak rá, sőt előfordul, hogy készenléti véradásra is hívják, férje is egyetért ezzel a felajánlásával. Nem dohányzik, egészségesen étkezik, három gyermeke van. Láng Csabáné Györgyi azzal folytatja, hogy ő külön készül a véradásra. A előtte lévő napokban különösen ügyel arra, hogy milyen ételeket fogyaszt, nem dohányzik, alkoholt egyáltalán nem fogyaszt. Több mint 30 éve ad vért, különösen jó érzés tölti el, hogy segíthet másokon. A Csepel Művekben dolgozott, ahol rendszeresen szerveztek véradó napokat, ő sosem maradt ki. Az egészségügyben több mint 30 éve dolgozik. A kitüntetettek életében meghatározók voltak a rokonaikat érintő betegségek, amelyek hatására eldöntötték. véradók lesznek. Úgy tűnik, a családtagok is követik a példájukat, hiszen Pusztainé Erzsikének a férje is véradó, Láng Csabánénak pedig fia a katonaságnál követte édesanyja példáját. Munkahelyi vezetőik támogatják mindkét kitüntettet: Erzsike a XI. kerületi Daróci útra jár, Lángné Györgyit pedig a helyben szervezett véradó napokon keresik fel a munkatársai. Mindig jó hangulatuk van ezeknek az eseményeknek. Györgyi is kapott már távirati behívást készenléti véradásra. Ilyenkor a gyorsaság életet menthet. A levett vért az emberi szervezet néhány hét alatt pótolja, véradónak lenni tehát fizikailag nem jelent megterhelést. A másokon való segítés pozitív érzése viszont a hétköznapokon is elkíséri őket. Ilonka Mária

 

Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/5. szám | Előző cikk | Következő cikk