|
Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2004/4. szám |
Előző cikk | Következő cikk
|
| Semmelweis Egyetem ˇ V. évfolyam 4. szám ˇ 2004. április 2. |
| Szelíd, de izgalmas krimi a kutatás |
Érdekes beszélgetés helyszíne volt még januárban a NET könyvtára. Az ÁOK Magatartástudományi Intézet dr. Kopp Mária intézetvezető professzor asszony szervezésében, kötetlen beszélgetést tartott a "Mesterek és tanítványok" előadássorozat keretében. Az első meghívott vendég Professzor Emeritus dr. Csaba György egyetemi tanár volt, aki az ÁOK Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet aktív kutatója és egyetemi oktatója. Jelenlegi kutatási területe a hormonreceptorok törzs- és egyedfejlődése, illetve az általa leírt hormonális imprinting vizsgálata, amelyet azóta számos tengerentúli és európai kutató tőle idézett. Csaba professzor négy tudományos könyvet, 13 szakkönyvet, tankönyvet, valamint ismeretterjesztő könyvet publikált, írt, szerkesztett és 770 tudományos dolgozata jelent meg. Több szakfolyóirat szerkesztő bizottságában vett részt, főszerkesztője volt, megszűnéséig, a Biológia című folyóiratnak. Jelenleg is több tudományos folyóirat szerkesztő bizottságának a tagja. A SOTE Biológiai Intézetét 23 évig vezette. Hormonális imprinting - A Biológiai Intézet megalakulása utáni első kísérleteinket egysejtűekkel végeztük és rögtön kiderült, hogy ezek is reagálnak a magasabb rendűek hormonjaira, sőt akár több száz generáción keresztül is emlékeznek a különféle receptorszinten ható molekulákkal való találkozásra. Ezt a jelenséget neveztem el idestova 30 éve hormonális imprintingnek. Ennek komoly filogenetikai jelentősége van, mert az általa az egysejtűek utódgenerációi hamarabb ismerik fel azt, ha valamilyen anyag a környezetükben káros a számukra. Viszont ha valami hasznos, mint például a táplálék, gyorsabban tudnak orientálódni és bekebelezni azt, így előnyhöz jutnak a kevésbé érzékeny fajokkal szemben. A faj fennmaradása ezért sokkal inkább biztosított. A kísérletek hamar nemzetközivé szélesedtek, megállapították (és ebből mi sem maradtunk ki) az egysejtűekben a magasabb rendűekre jellemző hormonok és jeltovábbító rendszerek jelenlétét is. Az egysejtűeken végzett megfigyelések vetették fel azt a gondolatot, hogy ha igaz a törzsfejlődésben, akkor az egyedfejlődés alatt is kell lennie egy olyan kritikus időszaknak, amikor az imprinting végbemegy. Rövidesen ki is derült, hogy a születés körüli időszakban a hormonális imprintingre szükség van a jelfogó-jeltovábbító rendszer normális éréséhez, azonban ha valamilyen idegen, de a receptorhoz kötődni képes molekula ekkor feleslegben jelen van, akkor a receptorok kötési- és sejtválasz-készsége életre szólóan megváltozik (hibás imprinting). Kollaborációban - Jelenleg milyen hatásokat vizsgálnak? - A GYOK Gyógyszerhatástani Intézettel kollaborációban vizsgáljuk, hogyan hatnak a neurotranszmitterekkel vagy neuromodulátorokkal történő korai behatások a felnőtt állatok agyi neurotranszmitter szintjére. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy egy endogén opioiddal, az endorfinnal történő újszülöttkori kezelés mind a nőstények, mind a hímek esetében megváltoztatta a felnőtt állatok nemi viselkedését és növelte agresszivitásukat. Ennek oka valószínűleg az agyi szerotonin szint csökkenés volt, amelyet valóban sikerült kimutatnunk. Ez - figyelembe véve, hogy a születés időtartama és fájdalmassága egyénenként változó, így az endorfin szint is eltérő - felveti annak lehetőségét, hogy az egyéni agresszivitás - legalábbis részben - ekkor és ezáltal állítódik be. - Professzor úr! Több mint félévszázada kutat, mindennap talál újabb és újabb felfedezni valót. Mi ad erőt a kutatáshoz? - Nagyon röviden meghatározva: a kíváncsiság. Bővebben kifejtve: az ember - jelen esetben a kutató - meg akarja érteni a jelenségek okait, mechanizmusait. Ez olyan, mint egy izgalmas krimi. A másik dolog, ami erőt ad a kutatáshoz, az orvos mivoltom, amit soha nem tudtam és nem is akartam megtagadni. Azért lettem orvos, mert gyógyítani akartam és én úgy tudok gyógyítani, hogy a biológiai felismeréseimet az emberre vetítem ki. Nagy elődök - Önnek megadatott az, hogy találkozhasson Sellye Jánossal. Milyen hatással volt ez az ön tudományos világnézetére? - Bár Sellye Jánossal való relatíve rövid találkozásom nagyon impresszionáló volt, mégsem ez, hanem sokkal inkább írásaiban megjelenő tudományos gondolkodásmódja volt az, ami hatott rám. Amikor személyesen is találkoztam vele, ez már csak annak visszaigazolása volt, hogy valóban olyan, amilyennek az írott anyag, elsősorban a könyvei alapján elképzeltem. Ő egy szuggesztív egyéniség volt, gondolatébresztő kérdéseivel és problémafelvetéseivel azonnal a társalgás középpontjába került. Hogy az írott információk szerepét a tudományos világnézet formálásában illusztráljam, csak annyit mondanék, hogy például én személyesen sohasem találkoztam Huzella Tivadarral, de amikor még másodéves diákkörösként a II. számú Anatómiai Intézetben kezdtem dolgozni, teljesen a hatása alá kerültem, mert tele volt vele az intézet levegője, ott voltak a közvetlen munkatársai, a cikkei, az eszközei és a könyvein nőttem fel. Éppen ezért mindig is az ő tanítványának tekintettem magam és még a biológiaoktatást is abban a szellemben próbáltam megvalósítani, ahogy ő szerette volna. Manapság az anyagiak fontosabb motiváló tényezők, mint az én fiatal koromban voltak. Éppen ezért csak kevesen vállalják az elsősorban erkölcsi megbecsüléssel járó oktató-kutató munkát. Akik a fiatalok közül megpróbálkoznak vele, sokszor pályát módosítanak. A tehetséges és kitartó fiatalok ma is örömet találnak a kutatásban. A biológia tudományának hihetetlen sebességű fejlődése sem kedvez a mester-tanítvány kapcsolatoknak: az egészen fiatalok már olyan területeken kalandoznak, amelyek bejárásához az egészen időseknek nincs képesítésük. Ilonka Mária |
