Dr. Gőbl Gábor Rektorhelyettes Úr, Tisztelt Kari Vezetők, Hölgyeim és Uraim!* Március tizenötödike a magyar nemzet egyik legfontosabb ünnepe. Százötvenhatodik évfordulóját ünnepeljük. Mi lehet a kapocs, ami összeköti 1848-at és 2004-et? Két szóval lehet válaszolni: értelmiség és európaiság. 1848 elején forradalmak söpörnek végig Európán. Ezek egy része ösztönzi a márciusi pesti forradalmat, s az pedig bizonyosan az utána jövőket. De a márciusi pesti forradalom itthoni gyökerei jól követhetők az évtized elejéig, és azon innen is. Az események mozgatói között az értelmiség szerepe egyre hangsúlyosabbá válik. Az 1840-es években az ország mintegy 50 ezer értelmiségit számlálhatott, köztük 5 ezer ügyvédet, 2500 orvost, sebészt és gyógyszer-árust és 10 ezer tanárt. Fontosságukat gróf Széchenyi István igyekszik tudatosítani1830-ban Hitel című munkájában, amely az első kidolgozott magyar reformprogram. A műveltséget sokan - és nem is alaptalanul - keveslik ebben az időben, mégis, a századelő - s éppenséggel a forradalmat megelőző évtized - addig soha nem látott ipari, közlekedési, kereskedelmi és kulturális fellendülést hoz, amely azonban a társadalmi viszonyokkal egyre élesebb ellentétbe kerül. Csak egy példa: 1845 március 6-án a király rendeletet ad ki, amely szerint a Magyar Királyi Helytartótanáccsal engedélyeztetni kell az egyesületek alapszabályait. Egyesületek pedig, az értelmiséget összefogva, egyre-másra alakulnak, közöttük - jóval korábban - a Nemzeti Kör, amelyet 1841. december 10-én Pesten a liberális ellenzék alakít meg, Fáy András elnökletével. A Kör utóbb kettészakad, majd két része 1847. január 24-én Ellenzéki Kör néven egyesül. Ez lesz a márciusi forradalom egyik kulcsszereplője. 1847. március 15-én - érdekes egyezés a forradalom egy évvel későbbi kirobbanásának napjával - ellenzéki nagygyűlést tartanak Pesten, amelyen a résztvevők kimunkálják programjuk alapelveit. Július 6-7-én újabb nagygyűlést rendeznek, ekkor elfogadják a Kossuth tervezete alapján Deák Ferenc által megfogalmazott Ellenzéki Nyilatkozatot. Ebben igen tisztán, céltudatosan és rendkívül tisztességesen fogalmazódik meg az ellenzék hitvallása; megjelennek továbbá az egy évvel később a 12 pontban összesűrített követelések, amelyek végül a 48-as április törvényekben öltenek majd testet. 1848 elején Európában sorra törnek ki forradalmak. Párizsban a választójog reformjáért, Bécsben az abszolutizmus eltörléséért és a jobbágyfelszabadításért, Pesten és Milánóban ezen felül a nemzet függetlenségéért, továbbá - Németországban és Olaszországban - az egységes nemzeti állam megteremtéséért küzdenek. A február 24-i párizsi forradalom híre március 1-én ér Pozsonyba. Március 3-án Kossuth nagy beszédet tart az országgyűlésben, felirat-javaslatában szerepel a közteherviselés, a kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás, a nép politikai jogokkal való felruházása, felelős kormány alakítása. A javaslatot a főrendek március 14-én elfogadják, és azt 15-én országgyűlési küldöttség viszi Bécsbe. A pesti Ellenzéki Kör választmánya március 4-én Kossuth javaslatának támogatásáról dönt. A Kör megbízásából 11-én Irinyi József a jól ismert 12 pontba sűríti Kossuth március 3-i javaslatát. Március 12-én a Pilvaxban összegyűlt "középponti ifjúság" elhatározza, hogy a 12 pontot a József napi vásáron, 19-én összegyűlők elé terjeszti, aláírásgyűjtés szándékával. Azonban másként alakult. Március 13-án a Ellenzéki Kör elfogadja a 12 pontot. A bécsi forradalom hírére a Pilvaxban összegyűlő fiatalok elhatározzák, hogy másnap tömegtüntetést szerveznek, és a 12 pont legelsőjének, a sajtószabadságnak máris érvényt szereznek azzal, hogy a 12 pontot és Petőfi aznap írott költeményét, a Nemzeti Dalt cenzori engedély nélkül nyomtatják ki. Tizenötödikén reggel a Pilvaxban gyülekező ifjak elindulnak az egyetemre, ahonnan az egyetemi ifjúság is csatlakozván, a tömeg ezer főre növekszik, s a Landerer és Heckenast nyomdájához vonul, ahol Irinyi János a nép nevében lefoglalja a sajtót, s megkezdik az említett írások nyomtatását. A délután a Nemzeti Múzeumnál tartott nagygyűlést követően már tízezres tömeg vonul a városi tanácshoz, amely elfogadja a 12 pontot. Ezután a tömeg Budára, a Helytartótanácshoz vonul, amely még aznap, Buda közgyűlése pedig másnap elfogadja a 12 pontot. A forradalom mozgató egyéniségei között akkori értelmiségünk legjobbjait találjuk. Kiművelt emberfők készítették elő és fogalmazták meg a 12 pontot: olyan követelések ezek, amelyek legtöbbjénél ma sem tudnánk jobbat fogalmazni, és amelyek teljesülése - legalábbis tartalmilag - máig sem egészen maradéktalan. Április 4-én az Országgyűlés felterjeszti az uralkodóhoz a népképviseletről szóló törvényjavaslatot, amelyet V. Ferdinánd király 7-én elutasít, azonban 10-én mégis elfogad, és másnap - az utolsó rendi országgyűlés berekesztésével egy időben - szentesíti a törvényt, amelynek V. cikkelye rögzíti az értelmiségiek választójogát. Az értelmiség vezette polgári mozgalom tehát rövid idő alatt jelentős sikereket ért el, s ez annak ellenére elvitathatatlan, hogy az év közepétől szabadságharcba kényszerülő ország utóbb vesztesként nehéz éveket vészelt át. A demokratikus vívmányokat a hatalom átmenetileg eltörölhette, de ki a fejekből már soha. 1848 a magyar polgárosodás talán legfontosabb mérföldköve. A nemzet öntudatra ébredése hosszú lappangás után elemi erővel mutatkozik. Európai eseménysorozat része, jelezve, hogy a körülöttünk lévő átfogó eszmeáramlatoknak nemcsak részesei, de szerves mozgatói is voltunk. Európaiságunk egyik fokmérője is lehetne a 48-as forradalom, most, 2004 tavaszán, amikor hazánk az Európai Unió tagjává válik. Aligha lehet időszerűbb visszatekintenünk a nemzet történelmére annak szemszögéből, mennyire Európa része vagyunk évszázadok óta, természetesen nem csak és nem is elsősorban földrajzi értelemben. Akkor, 1948 márciusában soha nem látott összefogással mozdult meg a magyar nemzet. Erre emlékeznünk is időszerűbb, mint valaha. Hetente megtapasztaljuk, mennyire nehéz ma egy irányba mozgósítani polgárainkat. S ha mégis sikerül, gyakrabban valami ellen, mint valamiért. Tanuljunk 48-as elődeinktől összefogást, világos fogalmazással közös célok állítását, és azokért kitartó küzdést. Köszönöm, hogy meghallgattak. * (Az írás az egyetemi ünnepségen elhangzott beszéd rövidített változata.)

 

Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/4. szám | Előző cikk | Következő cikk