Dr. Matkó Ida Dr. Matkó Ida egyetemi docens, az ÁOK Ér- és Szívsebészeti Klinikáján aneszteziológus szakorvosként tevékenykedik. A közelmúltban a Batthyány-Strattman érem második fokozatát, Pro Sanitate érmet kapott - a hivatalos indoklás szerint orvosi és civil alapítványban (a Szószóló Alapítvány elnöke) végzett munkájáért. A Szószóló Alapítvány úttörő szerepet vállalt abban, hogy Magyarországon létrejöjjön és megerősödjön a betegjogi képviselet. Matkó doktorral a pályáról, a hivatásról, az oktatásban kifejtett tevékenységéről beszélgettem. Átlagosan napi 8-9 órát tölt a műtőben, munkanapja reggel fél hétkor kezdődik és ha a beteg érdeke úgy kívánja, még az este is a klinikán találja. 1967-ben diplomázott a SZOTE-n, ott kezdte el a pályát, a gyógyítást, majd néhány éves angliai munkavállalás következett. Hazaérkezve 1981-ben került a SOTE II. számú Gyermekklinika szívsebészeti osztályára, 1986 óta dolgozik az ÁOK Ér- és Szívsebészeti Klinikán. Közben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen négy évig teológiát hallgatott. Külföldi tanulmányutak - Szegeden az első főnökeim Petri Gábor és a Kulka Frigyes professzorok voltak, az intézet nagyon jó iskola volt számomra. Amit ma az orvos-beteg kapcsolatáról, a beteggel való bánásmódról tudni kell, ott lestem el. Megtanultam, mit jelent teammunkában dolgozni. Valamennyi kollégám a beteg érdekét tartotta szem előtt. Innen nyílt lehetőség angliai munkavállalásra, előbb a londoni Guy's Hospitalban, majd másfél évet a leedsi szívsebészeten dolgoztam. Mindkét centrumban akkor egyaránt végeztek gyermek és felnőtt szívműtéteket is. Ma már szinte kizárólag felnőtt műtétek anesztéziáját gyakorlom. - Milyen tapasztalatokkal érkezett haza Angliából? - A szegedi egyetemről már adjunktusként kerültem külföldre. Kint először is megtanultam beszélni angolul, a munkámban igazi rutint szereztem, s elsősorban a leedsi kórházból eljutottam egyetemi képzésekre, továbbképzésekre, s szinte minden szívsebészeti centrumot megismertem Angliában. Később hasznát vettem a "helyismeretnek", mert tudtam, ha egy-egy speciális kérdést kívánok tanulmányozni, merre is induljak. Mivel a szívsebészet vonatkozásai érdekeltek, igyekeztem minden helyet felkeresni, ahol "történt" valami a szakmámban. Ezeken az utakon gyűjtögettem az újat, az érdekeset, mint a valamikori céhlegények. Amikor 1986-87-ben, az akkori főnököm, dr. Szabó Zoltán professzor (a SOTE Ér- és Szívsebészeti Klinikán) szívátültetésre készült, én is, mint az idősebbek, valamennyien újból tanulni mentünk. Nekem akkor Cambridge-be sikerült, ahol a szív- és tüdőátültetések anesztéziáját tanultam. Kandidátusi disszertációmat a csecsemő és kisgyermek korban végzett szívműtétek anesztéziájából írtam és védtem meg 1991-ben. Az igazi álmom a gyermekgyógyászat volt. Speciálkollégium jogászoknak - A gyógyító munka mellett jelenleg oktat is, de nem a szakmájában... - Az ÁOK Magatartástudományi Intézetében oktatok orvosetikát orvostanhallgatóknak, ami féléves tárgy. A felkérésnek mindig örülök, mert lehetőségem van megismerni a fiatalabb emberek véleményét az éles vitákat kiváltó bioetikai kérdésekben. Igyekszem, hogy a gyakorlatok és az elmondottak alapján maguk ismerjék fel egy gyakorlati-etikai kérdésben a lehetőséget, de a buktatót is. A betegjogok törvényi megfogalmazását követően, tehát 1997 után a fiatal jogászhallgatók is érdeklődést mutattak az orvosetikai problémák iránt. Ekkor kaptam felkérést a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karáról "Az orvosetikai problémák a gyakorlati orvoslásban" című speciálkollégium megtartására. Természetesen a szakmámat szeretném oktatni elsősorban, erre Szegeden és Angliában bőven kaptam lehetőséget, itt az egyetemen nem. Sokáig nem volt érdeklődés a szakma iránt, ma úgy tűnik, egyre nagyobb, bár a szakma tekintélye - legalábbis én így érzékelem - soha sem volt ennyire alacsony. - Hogyan éli meg nap mint nap a felelősséget, amellyel az ön hivatása jár? - Amit tenni tudok, hogy felkészülök a gyors döntést és cselekvést igénylő helyzetekre. Magyarázatul annyit, hogy a betegeink egyre idősebbek, így a műtét kockázatát növelő számos társbetegség is jelen van, amikor műtétre, altatásra kerül a sor. A személyes felkészülés szellemi, lelki, fizikai ráhangolódást jelent. Azaz, megpróbálok "naprakész" lenni a saját tudományomban, s követni, de legalábbis sejteni, hogy a gyógyításban a társszakmákban mi az új. A lelki felkészülés a beteghez fordulást, a beteggel történő folyamatos kommunikációt, a gyógyítási siker és kudarc folyamatos feldolgozását jelenti. Végül, de nem utolsó sorban az aktív pihenésre, azaz a fizikai felkészülésre is gondolok természetesen. Civil elismerés - A civil alapítványnál végzett munkára hogyan jut energiája? - A Szószóló Alapítvány elnöke vagyok, de nem egyedül csinálom az alapítványi munkát, lelkes segítő csapat támogat. Nagyon fontosnak tartom, hogy az alapítvány munkájának eredményeként ma Magyarországon - hasonlóan az európai országokhoz - jelen van az ellátórendszerben a betegjogi képviselő. Kevés szabadidőmben foglalkozom az alapítványhoz érkezett panaszokkal. A betegek jelzésein keresztül nagyon jól tudható, hogy az alapellátásban, a járóbeteg-ellátásban, az ápolásban és az ellátórendszer egyéb területein milyen visszásságok vannak, melyek a "rendszer" valódi problémái. Boldog voltam, amikor az Egészségügyi, Családügyi és Szociális Minisztérium - éppen a születésnapomon - részesített szakmai elismerésben, rangot adva így az alapítványi munkának is. Ilonka Mária

 

Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/3. szám | Előző cikk | Következő cikk