Dr. Flautner Lajos "Amikor visszatekintek a munkával eltöltött évtizedekre, pontosan látom: mi az, amit jobban is csinálhattam volna. Ám, ha arra gondolok, hogy az egykori sportkórházi segédorvos 13 éven át tanszéket vezethetett, akkor úgy érzem: mégiscsak egy nagyon szép és jelentős pályafutás adatott nekem." - E szavakkal összegzi a múltat dr. Flautner Lajos. Az I. sz. Sebészeti Klinika igazgatói székétől nemrég elbúcsúzott professzor örül, hogy ezentúl csak a hívatásának élhet. Fiatalon a tudás vágya hajtotta, hogy a gyógyítás minél több területét ismerhesse meg. Nem készült sebésznek, nagyobb szellemi kihívásnak tartotta például a belgyógyászatot. Egyetemi csoporttársai azonban annyiszor dicsérték a műtéttan gyakorlatokon látott finom kézmunkáját, varrattechnikáját, hogy ez töprengésre késztette. A sors döntött: az addig aktívan atletizáló fiatalember combizom-szakadással a Sportkórházba került. A sportkarriernek vége lett, de dr. Flautner Lajos rátalált hivatására, s a későbbiekben modern módszereket dolgozott ki izomsérülések gyorsított kezelésére. Nyolc év elteltével már másfajta tudásra, inspirációra vágyott. És akkor a sors (vagy a véletlen?) ismét közbeszólt: a Sportkórházba látogatott dr. Szécsény Andor professzor, a későbbi klinikaigazgató... Pancreas-műtétek A hetvenes években a legnagyobb sebészeti kihívást a transzplantáció előkészítése jelentette. A Szécsény professzor mellett dolgozó Flautner doktor ösztöndíjasként római klinikákon tanulmányozhatta az akkor még újdonságszámba menő hasnyálmirigy-átültetés állatkísérletes programját. Majd hazatérve, a napi humánsebészet mellett, az alagsori műtőben fejlesztette tovább ismereteit. Ebből írta kandidátusi értekezését. S bár nem végezhetett humán hasnyálmirigy-transzplantációt - ezt a lehetőséget a sors pár éve a pécsi klinikának adta -, az említett szerv főszerepet játszott egész életében. Akkoriban az orvosi könyvek még ellenezték a pancreas operálását. A köztudatban is az terjedt el, hogy hasnyálmirigy-gyulladáson legfeljebb csak a ráolvasás segíthet. Szécsény professzor új irányt mutató-bizonyító első műtétjei után megváltozott a szakmai szemlélet és a mára már országos hírű pancreas osztályra, illetve szakrendelésre megindult a betegáramlás. A sebészeti ellátásba bekapcsolódó Flautner professzornak sikerült kidolgoznia a daganatok és gyulladások jórészét lokalizáló hasnyálmirigyfej eltávolításának egy kevésbé radikális formáját. A nagydoktori értékezés alapjául szolgáló megoldás később Flautner-műtét néven terjedt el a világban és bekerült a tankönyvekbe is. Azóta már további technikai változtatások születtek a "névadó" irányításával. Vezetői vezérelv A műtőasztalon kipróbált új eljárások tudományos értékét elismerések sora igazolta. A kutatási eredményeket rendre díjazta az MTA, a Magyar Sebész Társaság, a Gasztroenterológiai Társaság és a MOTESZ. 1998-ban Balassa János Emlékéremmel tüntették ki a professzort, kinek oktatói munkáját is többször honorálták. Diákjaival elsősorban azt próbálta megértetni, hogy mekkora felelőssége van a beteggel először találkozó orvosnak, s hogy milyen könnyen félreértelmezhetők a tünetek. Másrészt arra tanította őket, hogy a beteg soha nem hozható megalázó, kiszolgáltatott helyzetbe. Ez volt a legfontosabb vezérelve vezetőként is. Nem tűrte el, hogy orvos vagy ápoló miatt valamilyen kár, hátrány érje a betegeket. De arra ügyelt, hogy ne a nyilvánosság előtt szégyenítse meg az arra rászolgálót. Jobb szerette higgadtan megbeszélni a történteket. A kollégákat barátainak is tekintette, hiszen közöttük nőtt fel, s nem váltott hangnemet igazgatóként sem. Talán ezért sem jelent akkora törést számára a poszttól való megválás. Úgy tartja: ki naponta korbáccsal intézi dolgait, összeroppan, ha kiveszik kezéből a fenyítőeszközt. Klinikai küzdelmek Megkönnyebbülten adta át a stafétabotot. Manapság a klinikavezetés inkább menedzselési feladat, örökös küzdelem a belső financiális egyensúly megtartásáért, mondja. Még sikerült felújítani a műtőt és az intenzív osztályt az 1896-ban készült épületben, de a további rekonstrukcióra pályázaton nyert csaknem egymilliárd forint már nem érkezett meg. A professzor nem titkolja, állandó költségtúllépéseivel sok gondot okozott az egyetem vezetőinek. De képtelen volt elutasítani az ország minden részéből ideküldött súlyos hasnyálmirigy betegeket, kiknek milliókba kerülő kezelését nem állapotukhoz mérten finanszírozta az OEP. Most ebből a verkliből kikerülve csak a szakmájával törődhet - szolidan, visszafogottan, ahogy az elődeitől látta. "Boldog és megelégedett embernek érzem magam. Örülök annak, hogy a nehézségek ellenére is ilyen színvonalasan működik a klinika". Tóth Andrea

 

Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/2. szám | Előző cikk | Következő cikk