Semmelweis Egyetem |
Semmelweis Egyetem újság |
2000/4. szám |
Előző cikk |
Következő cikk |
|
Semmelweis Egyetem · I. évfolyam 4. szám · 2000. október 27. |
Választását nem bánta meg |
Az Egészségügyi Főiskolai Karon a közelmúltban Rektori Dicséretben részesítették Nagy Istvánnét, a Főigazgatói Hivatal főmunkatársát, aki 1978 óta dolgozik az intézményben. A munkaköre ügyvivő szakértő. Oktatás-szervezéssel, kari bizottságok működtetésével, külföldön szerzett oklevelek honosításával, kari rendezvények szervezésével foglalkozik. Titkára a Tanulmányi Bizottságnak és több kari bizottságnak tagja. Kapcsolatot tart a Hallgatói Önkormányzattal is. Egészségügyi szakoktatói képesítéssel rendelkezik. Kérdésemre, hogy miért nem a katedrát választotta, a következőket válaszolta: – Amikor a pályámat kezdtem, egy kezdő pedagógus fizetése kevesebb volt, mint egy több éve dolgozó adminisztratív dolgozóé. Fiatal családosként nehéz volt a megélhetésünk. Akkoriban a jelenlegi munkakörömben többet kerestem, mintha kezdő oktató lettem volna. Ma már nem sajnálom, hogy a főiskolai karon maradtam – nem oktatóként –, hiszen hallgatók között lehetek. – Mindössze néhány perce beszélgetünk, sűrűn csöng a telefon, több kollégája személyesen is keresi. Minden nap ennyire elfoglalt? – Rendszerint így telik el a napom, hiszen feladataim ellátásához a team munka nélkülözhetetlen. A kar vezetői egyre jelentősebb feladatokkal bíztak meg, amelyek kihívást jelentettek és állandó tanulásra késztettek. Jelenleg a kar minőségbiztosítási jelentésének részmunkálataival foglalkozom. Nemrégen az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda számára készítettük el a jövő évi felvételi tájékoztatóba szánt anyagunkat. Szervezem a decemberben tartandó nyílt napot a pályaválasztás előtt álló középiskolások számára. Van miből választaniuk, hiszen jelenleg 14 szakon történik a képzés, és e tanév II. félévében elkezdődik esti tagozaton másoddiplomások számára a gyógytornász-képzés, illetve az egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakirányú továbbképzés. – Mi az, amire a legbüszkébb? – Elsősorban arra vagyok büszke, hogy – a korábbi évek munkája alapján – megálljuk helyünket az integrált egyetemen belül, és büszke leszek arra, ha a főiskolai kar 25 év várakozás után végre feladatához méltó környezetben és felszereltséggel végezheti munkáját. Kilenc évvel ezelőtt indítottuk el az optometrista szakot. Ennek a szaknak a születésében formálásában, a szakmai testületekkel való szoros, jó együttműködés kialakításában igen aktívan vettem részt. Figyeltem az igényeket és ehhez igazodóan javasoltam a tanterv módosításait. E szakot nagyon a magaménak érzem. A hallgatókat a felvételi vizsgától a záróvizsgáig kísértem. – Kicsit meséljen személyes szokásairól is, például hogyan tölti a szabadidejét? – Szerencsére családunkban mindig adódik alkalom az ünneplésre és én erre szívesen készülök. Nekem ez is kikapcsolódást jelent. A külvilágot is kizáró kikapcsolódást a két unokám és a most alakuló kertem jelenti. Szívesen töltöm időmet – baráti körben – nomád horgásztáborban. – Hogyan fogadta a Rektori Dicséretet? – Az elismerés átadásának napján nagyobb sürgés-forgás volt a főigazgatói hivatalban, mint máskor. Mint kiderült, a Kari Tanács ülését követően Mészáros Judit főigazgató asszony állófogadást adott és ott nyújtotta át a megtisztelő Rektori Dicséretet. Szívet melengető, őszinte, elismerő szavai erőt adnak ahhoz, hogy továbbra is szolgáljam a főiskolát. I. M. |
Lap teteje |
Semmelweis Egyetem |
Semmelweis Egyetem újság |
2000/4. szám |
Előző cikk |
Következő cikk |
|