Nemzetközi találkozó volt Budapesten szeptember 15–16. között „Újságírás és könyvkiadás az orvostudományban” címmel.

Témakörét tekintve elsőízben nyílt alkalma a szakembereknek, hogy az elmúlt 10 évben a tudományos életben bekövetkezett jelentős változásokról gondolatokat cseréljenek, így többek között az új tudományos minősítési rendszerről, a PhD iskoláról, az akadémiai doktori fokozat mikéntjéről, az egyetemi habilitáció rendszeréről, a tudományos teljesítés méréséről, az akkreditációról.

A 6 szekcióban folyó izgalmasabbnál izgalmasabb témák közül ezúttal egyet emelnék ki, melyet a jövőt illetően különösen jelentősnek tartok, nevezetesen, hogy az orvosi könyvkiadásban magyar, vagy külföldi szerző munkája (utóbbié fordításban) kerüljön kiadásra.

Fenti téma: „Könyvkiadás az orvostudományban: magyar szerző, vagy fordítás” címmel került az V. szekcióban 20 perc keretében megbeszélésre. Előadója szakavatott személyiség, a magyar orvosi tankönyvek elsőszámú kiadója és terjesztője, a Medicina Kiadó igazgatója, Farkasvölgyi Borbála volt.

Témájáról vele folytattam beszélgetést.

– Vágjunk a sűrűjébe. Mi határozza meg, hogy egyszer magyar nyelven született, máskor idegen nyelvről fordított orvosi szakkönyv kiadása mellett döntenek?

– A döntéshozatalkor egyszerre kell mérlegelni szakmai és kiadói, tudományos és gazdasági, racionális és emocionális érveket, tehát az írói talentumot – és az ezzel nem mindig arányban álló szerzői ambíciót, az olvasói igényeket és elvárásokat, a könyv megjelentetéséhez szükséges technikai feltételeket, valamint az ezek által meghatározott költségvetést.

– Mielőtt továbbmennénk, tisztázni kellene, hogy a kiadó szerint mit testesít meg egy mű?

– A mű egy meghatározott szakmai ismeretanyag összefoglalója, közvetítője másrészt irodalom is, az írott nyelvi kultúra gazdagítója, az adott nyelvet beszélő nemzet kultúrkincsének része.

– Szeretném feltenni azt az elcsépelt, de megnyugtatóan meg nem válaszolt kérdést, vajon áru-e a kultúra?

– Azok számára, akik a kulturális piac szereplőivé képesek válni – akár eladóként, akár vevőként – a kultúra nyilvánvalóan áru. Ennek a piacnak éppúgy megvannak a maga szigorú és szorító gazdasági törvényszerűségei, mint a gazdasági élet egyéb területeinek. Meghatározó alapkategóriái a kínálat, a kereslet és az ár, az utóbbi a piacgazdaság körülményei között akár függetlenedhet is az értéktől.

A könyvkiadás konfliktusa minden esetben megfogalmazódik, amikor dönteni kell az előállított áru pénzben nem kifejezhető értéke, s ezen áru piacon megjelenő formája , a könyv ára tekintetében.

A könyvkiadó a kulturális piac azon szereplője, amelyik több, mint puszta összekötőelem a könyv alkotója (a szerző) és felhasználója (az olvasó) között. Több, mert szerkesztői műhelye révén részese is az alkotásnak, több azért is, mert az általa biztosított kínálat révén orientálni képes vevőkörét, az olvasókat.

– Akkor most szedjük pontokba, mi szól a magyar nyelven írt szakkönyvek mellett?

– Mellette szól, hogy: 1.) Hosszú időn át kialakult tradíciókra és szemléletre épít 2.) E szemlélet továbbformálójaként maga is hagyományt teremt 3.) Integrálja a hazai adottságokat és lehetőségeket, így útmutatást adhat a magyar egészségügy keretei között történő munkálkodáshoz 4.) Nemcsak oktatási, de kutatás módszertani és publikációs szempontból is mintát adhat, példájával iskolát teremthet 5.) A magyar nyelven született tudományos alkotások túl azon, hogy gazdagítják kultúránkat, nyelvet, szaknyelvet teremtenek. 6.) A könyvírás a tudományos pálya csúcsa.

– És mi szól ellene?

– Az alábbiak: 1.) A magyar nyelven megjelenő, nagy terjedelmű munkák nehezen kapcsolhatók be a nemzetközi tudományos élet vérkeringésébe. 2.) A szakkönyvírás összetett feladat, sokféle követelménynek kell megfelelni és ez erőteljes szelekciós tényező a könyvet írni vágyók között.

– Hallgassuk meg a fordítás mellett szóló érveket!

– 1.) a hazai viszonyok között ma elérhetetlen eredményeket megismerhetővé teszi, 2.) az új módszerek bemutatásával mércét állít, irányt szab és szemléletet alakít, 3.) az idegen nyelvű könyv eredetiben való olvasása időbeli és anyagi korlátok miatt csak keveseknek áll módjában.

– Milyen érvek szólnak a fordítás ellen?

– A következők: 1.) a fordításként megjelenő szakirodalom nem hazai tradíciókba ágyazott, másfajta oktatási rendszerben kialakított szemléletmódra épít, a miénktől eltérő általános és szakmai kultúra része, 2.) az eredeti műhöz képest bizonyos fáziskéséssel jelenik meg a hazai piacon, 3.) megfelelő szakmai, idegen nyelvi és anyanyelvi ismeretek birtokában lévő fordítót igényel.

– Mind a pro, mind a kontra érvek világosak. De gondolom fentiekhez hozzájönnek még a kiadói szempontok. Ön most már sok éve egy rendkívül sikeres kiadó-vállalatot vezet. Kiadói politikája döntő szerepet játszik a magyar orvostudományban. Sorra jelenteti meg a magyar prominens szakemberek munkáit, ugyanakkor lefordíttatja a legkiválóbb külföldi szakkönyveket és közkinccsé teszi a hazai könyvpiacon. Melyek a kiadó érvei és ellenérvei a fenti kérdésekben?

– A magyar nyelven írott szakkönyvek megjelentetése mellett szólnak a következők: 1.) a kiadó munkatársai alkotó módon vehetnek részt a munkában, 2.) a sikeres, tartalmas, szép kiadványok nemcsak a magyar tudomány, de a magyar könyvkiadás hírnevét is öregbítik a nemzeti könyvpiacon, 3.) könyvészeti szempontból valódi kihívást az eredeti művek kiadása jelent a könyvkiadó, mint alkotóműhely számára, 4.) a különböző szakmai irányzatok, orvosi iskolák versengése a kiadót is versenyhelyzetbe kényszeríti a minőség, az esztétikum és az ár tekintetében.

Ellenérveink: 1.) az előbb említett rivalizálás a könyvkiadás fejlődésének gátjává is válhat akkor, ha az egyetemi „ szomszédvárak” pusztán presztízsokokból utasítják el a nélkülük megírt tankönyveket, szakkönyveket. 2.) a tudomány specializációja törvényszerűen hozza magával a sokszerzős könyvek születését. E szerkesztett könyvek esetében meglehetősen nehéz feladat az egységes szemléletű, egyetemes színvonalú könyvek kiadása. 3.) nehezítik a kiadó helyzetét olyan esetek, ahol közel száz, vagy ennél több szerző ír egy könyvet személyenként 1–2 oldalas fejezetekkel.

– Hogyan látja a kiadó, milyen érvek szólnak a fordításként megjelentetendő szakkönyvek mellett és ellen?

– A kiadói döntéshozatal során a kiadó kész könyvet választ: kisebb kockázatot, kevesebb munkát kell felvállalnia, biztosabb határidőket tervezhet, kevesebb bizonytalansági tényezővel kell számolnia, továbbá:

a kiadó széles választékból meríthet, valamint a fordított szakkönyvek mértéket állíthatnak a hazai kutatók – szerzők elé, könyvészeti szempontokból pedig a könyvkészítők elé.

Itt is vannak ellenérvek: Egy idegen nyelvről fordított könyv kiadásakor a kiadó alkotóműhelye puszta reprodukálásra kárhoztatott. Előfordulhat, hogy csak fordítás közben, vagy rosszabb esetben a könyv kiadása után derül ki, hogy a hazai viszonyokra nem adaptálható.

– Tudom, hogy a konferencián módja volt álláspontjait sokkal részletesebben kifejteni, most – olvasóink számára – mi a végső konklúziója?

– A kiadónak – jelesül – a Medicina Könyvkiadónak – nem pusztán reménye, de hite is, hogy a címben megfogalmazott dilemma nem két, egymást kizáró lehetőség közül való kényszerű választást determinál, hanem olyan szabad döntést, amelyet a jó könyvet alkotni kész szerzők az igényes szakirodalmat megjelentetni szándékozó kiadó és az új ismeretek birtokába jutni vágyó olvasók közös akarata határoz meg.

A régi könyvek kutatói őrszónak (latinul custosnak) nevezik azt a szöveggel telt lap aljára, külön sorba írt legutolsó szót, vagy szótagot, amelyet a következő lap első szavaként, vagy szótagjaként a betűvető újra leírt, vagy a nyomdász újra kinyomtatott. Ez biztosította – lapszámozás híján – az olvasás folyamatosságát, a történet és a szerzővel való együttgondolkodás töretlen előhaladását.

Ha a címben felvetett kérdést úgy tesszük fel magunknak, hogy hagyjunk-e a magyar nyelvben megalkotott orvosi könyvek utolsó lapján olyan szót, amelyik őrszóként vezeti az olvasót a magyar nyelven megírandó új orvosi könyvek első lapjához, úgy gondolom, nem pusztán az én számomra egyértelmű a válasz: Igen.

E megfogalmazás – úgy gondolom – a Medicina Könyvkiadó és annak igazgatója, Farkasvölgyi Frigyesné, ars poeticáját fejezi ki. Könyvkiadási stratégiája a képzés és továbbképzés terén bíztatást jelent a jövőre a jelen és a leendő magyar orvosok számára. Köszönöm, hogy megosztotta velünk gondolatait.

Dr. Donáth Tibor