Semmelweis Egyetem | Semmelweis Egyetem újság | 2000/2. szám | Előző cikk | Következő cikk |
Semmelweis Egyetem · I. évfolyam 2. szám · 2000. szeptember 29.
Tanévnyitó ünnepség az ÁOK-n
 

Tisztelt Rektor Úr, Rektorhelyettes Urak, Dékán Urak, Professzor Asszonyok és Professzor Urak, kedves újdonsült Egyetemi Polgárok, Hölgyeim és Uraim!

A tanévnyitó ünnepség a bemutatkozások alkalma. Elsőként egyetemünket, az Alma Matert igyekszem röviden bemutatni, a most fogadalmat tett elsőéves hallgatóinknak és kedves vendégeinknek.

A Pázmány Péter esztergomi érsek által 1635-ben alapított Nagyszombati Egyetem Orvosi Karát Mária Terézia 1769. november 7-én kelt rendelkezése nyomán szervezték meg. A kezdetben öt tanszékkel működő fakultáson 1770-ben indult meg az oktatás. Az Egyetemet 1777-ben előbb Budára, majd 1784-ben Pestre költöztették.

Az Orvoskar a mai Kossuth Lajos és Semmelweis utca sarkán lévő, korábbi jezsuita rendházban kapott elhelyezést, ahol rendkívül szűkös körülmények között tudott működni. Tovább rontotta az oktatás feltételeit az 1838-as jeges árvíz okozta pusztítás, majd az 1848–49-es szabadságharc leverése után a tanári kar jeles tagjainak bebörtönzése és kényszerű emigrációja. Ekkor, az abszolutizmus korában volt Egyetemünkön névadónk, Semmelweis Ignác a szülészet tanára.

A fellendülés az 1870-es években az Üllői úton beinduló nagyszabású, és a kor színvonalán álló építkezéseknek köszönhetően kezdődött meg. E máig egyedülálló fejlesztésekben kulcsszerepet játszottak Eötvös József és Trefort Ágoston akkori vallás- és közoktatási miniszterek, Berzeviczy Albert államtitkár, Markusovszky Lajos tanácsos és a Kar olyan neves tanárai, mint Balassa János és Korányi Frigyes.

Ugrásszerűen megnőtt a hallgatói létszám. Az 1860-as években 4–500 medikus tanult, majd az 1880-as években számuk meghaladta az ezer főt.

Az oktatás nyelve 1770-től 1844-ig a latin volt. Rövid magyar nyelvű oktatási periódus után, a forradalom bukását követően, 1849 és 1867 között németül folyt a tanítás. A kiegyezés tette lehetővé ismét a magyar nyelvű képzést. A tanulmányi idő kezdetektől fogva 5 év volt, majd 1922-től 6 évre emelték, meghatározva a tematikát és a szigorlatok rendjét. A századforduló óta gróf Hugonnay Vilma példája nyomán küzdöttek a nők, hogy orvosdoktori diplomát szerezhessenek, de csupán egy, 1924-es miniszteri rendelet nyitotta meg előttük a lehetőségeket.

Az I. és II. világháború pusztításai ellenére európai és Nobel-díjasaink személyében világhírű tanárok oktatták az orvostanhallgatókat.

1950 szeptemberében a Tudományegyetem Pázmány Péter neve helyett Eötvös Lóránd nevét vette fel, de rövidesen az ország tudományegyetemeinek valamennyi orvosi karát önálló egyetemekké szervezték át. Így alakult meg 1951 februárjában a Budapesti Orvostudományi Egyetem, amelyen belül 3 kar alakult, az Általános Orvostudományi Kar mellett 1951-től a Gyógyszerésztudományi Kar, majd 1952-től az önálló Fogorvostudományi Kar kezdte meg működését.

A Budapest Orvostudományi Egyetem az Orvosi Kar alapításának 200. évfordulóján, 1969. november 7-én vette fel Semmelweis Ignác nevét.

Történelmi múltú egyetemünk életében a legújabb változás 2000. január 1-jével kezdődött, amikor a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemmel és a Testnevelési Egyetemmel integrálódott.

E rövid történelmi áttekintés után leendő tanulmányaik bemutatásaként a következőket kívánom elmondani.

A 6 éves képzési periódus első két évében az alapozó elméleti tárgyakat kell elsajátítaniuk. Kristálytiszta, kőkemény és hatalmas ismeretanyag. Ezért fel kell készülniük egy új típusú, nagyobb teljesítményt igénylő tanulásra. Az időbeosztás részben Önökre van bízva, a számonkérés szigorú, de igazságos. Ezt követi a preklinikai tárgyak megjelenése a kurrikulumban, amelyek egyre közelebb visznek a gyógyító orvosláshoz, a betegségek megismeréséhez, majd következik az igazi klinikai oktatás, ahol már a beteg emberekkel, azok gondjaival, bajaival is szembesülnek, és hogy ezeken majd segíteni tudjanak, óriási ismeretanyagot kell magukévá tenni. Ezzel párhuzamosan nyelveket, informatikát, orvos-történetet, antropológiát, etikát és egyéb, az orvosi hivatás műveléséhez elengedhetetlen tárgyat kell tanulniuk. Nagy munka áll Önök előtt, de ez ne szegje kedvüket. Fiatalos lendületükből, felhalmozódott energiájukból – higgyék el –, futni fogja mindezekre, sőt még a szabadidőre, kikapcsolódásra, magánéletre is jut belőle.

Végül, de nem utolsósorban biztosítani szeretném Önöket arról, hogy szép, mondhatni nemes hivatást, igaz embert követelő foglalkozást választottak. Ne bánják, hogy napjainkban csökkent az orvoslás társadalmi presztízse – most ilyen korban élünk –, hanem tegyenek érte, hogy az újra visszakerülhessen az őt megillető helyre. Legyenek megértőek, kellő empátiával viseltessenek az Önökhöz forduló beteg emberekhez. Képezzék magukat folyamatosan, hogy minél hathatósabban tudjanak segíteni rajtuk.

A gyógyítás legyen küldetés azok számára, akik erre éreznek elhivatottságot, de ugyanilyen megszállott elhivatottsággal dolgozzanak majd azok is, akik a kutatásnak kívánják szentelni életüket.

Tisztelt Tanártársaim, kedves Ifjú Egyetemi Hallgatók!

E gondolatok jegyében az Orvostudományi Kar 232. tanévét hivatalosan megnyitom.

Dr. Acsády György
dékánhelyettes

 
Lap teteje | Semmelweis Egyetem | Semmelweis Egyetem újság | 2000/2. szám | Előző cikk | Következő cikk |