A nyár előtt megjelent utolsó lapszámunkban utaltunk rá, hogy hamarosan megszületik egyrészt az intézményi döntés arról, hogy hol épül fel a tervezett új oktatási épület, másrészt pedig eldől, mekkora összegű támogatáshoz jut a Semmelweis Egyetem az Intézményfejlesztési Tervben foglaltak megvalósítására. Egyik döntés sem született meg, így még mindig nincs végleges eredmény. A három tervezett helyszín továbbra is egyenlő eséllyel szerepel a tervben, és jó hír, hogy mind a VIII., mind pedig a IX. kerületi önkormányzat vezetése örülne, ha az ő területén épülne fel az új oktatási épület. Mikorra várható a minisztériumi döntés? – kérdezem Sótonyi Péter rektor urat.

– Reméljük, mihamarabb, hiszen sürgető a Puskin utcai épületekben lévő négy oktatást és kutatást egyaránt végző intézet helyzetének megoldása. Az ELTE szeretné birtokba venni, hogy elkezdhesse a rekonstrukciós munkáit. Az intézmény fejlesztési pályázathoz határidőben beadtuk a főhatóság által kért kiegészítéseket illetve a pótlásokat most készítettük el. Annyi bizonyos csak, hogy azok között vagyunk, akik számára idén már megnyílhatnak a világbanki pénzforrások, de a pontos időzítésről és összegről még nincs tudomásunk. Amíg nem kezdődik el a tervezett oktatási épület építése, addig nem tudjuk értékesíteni a hasznosításra szánt ingatlanjainkat sem, mert csak abban az esetben lehet a miénk a teljes eladási ár, ha azt a CIP-ben szereplő beruházás kivitelezésére, vagyis az oktatási centrum építésére költjük. Egyéb esetben a Kincstár jogosan vonja el az egyetemtől a vételár felét.

– Az Egészségügyi Főiskolai Kar Vas utcába költözésének költségei a világbanki pénzforrásoktól függetlenül rendelkezésre állnak?

– Hosszú, de végül eredményes viták előzték meg a Főiskolai Kar elhelyezési problémáinak jogosan elvárható megoldását. Végül is az Ideiglenes Intézményi Tanács úgy döntött, hogy a volt Vas utcai Kórházban történő elhelyezést első helyen támogatja. Az Oktatási Minisztérium 700 millió Ft-os összeggel járul hozzá az épület átalakításához. Még nem született döntés, de valószínűsíthető, hogy a volt HIETE-hez tartozó egykori szovjet laktanya értékesítéséből befolyó pénzt is a Vas utcai építkezésére fordítanánk.

– A gyógytornászok helyzete megoldódott?

– Átmenetileg igen. Kozma Imre atya segítségével a szükséges épület részeket igen jó feltételekkel béreljük a gyógytornász képzés számára, amíg a Vas utcai épület elkészül.

– Az utóbbi időkben két fontos történés volt az egészségügyben: az ágyszám csökkentést kezdeményező megyei egyeztető tárgyalások elindítása, illetve a szakmai minimumfeltételeket meghatározó miniszteri rendelet szétküldése a szakmai kollégium vezetőknek. Mint ahogy értesültem róla, a Semmelweis Egyetem klinikáit nem érinti említést érdemlő nagyságrendben az ágyszám csökkentés, de vajon a szakmai minimumfeltételek érvényesítésének milyen következményei lehetnek az egyetemen?

– Úgy gondolom, a szakmai minimumfeltételeket az adott szakma szakmai kollégiumának kell kidolgozni és elfogadni. Érvényesítésük csak ezután történhet. Az egészségügyi törvényt a parlament megszavazta, de a betartásához, a működéshez szükséges pénzeszközök a mai napig nem állnak rendelkezésre. Meggyőződésem, hogy jelenleg nagyon kevés ellátó intézmény képes megfelelni a működési minimumfeltételeknek a csupán saját maga által megtermelt pénzforrásokra támaszkodva.

– Az integráció nyomán, úgy hiszen, a Semmelweis Egyetem lett az ország egyik legnagyobb felsőoktatási intézménye és egyszersmind a legnagyobb gazdálkodó egysége. Szervezetileg megtörtént az integráció, ez tény. A cél, hogy minél zökkenőmentesebben tudjuk a három egyetem egyesülését megvalósítani. Természetesen vannak problémák, de ezeket csak közösen tudjuk megoldani. Ismeretes, hogy két TF-es hallgató az Alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért. Az egyetem vezetőivel közölték azokat az aggályokat, amelyeket az alkotmánybírósági beadványban megfogalmaztak?

– Az Alkotmánybíróságtól nem kaptunk hivatalos megkeresést ebben az ügyben, és a beadványt is csak azután vettük kézhez, miután elküldték a Taláros testülethez. A levél minden felvetett pontjára egyértelmű, világos választ tudunk adni. Elhatároljuk magukat a beadványtól, és az abban felvetett kérdéseket kategorikusan cáfoljuk, vagyis törvényesnek tekintjük a volt Testnevelési Egyetem karként történt integrációját a Semmelweis Egyetemhez.

– Nem szeretném, ha ezzel a rossz ízű incidenssel fejeznénk be évnyitó beszélgetésünket. Inkább arról ejtsünk szót, ami Önnek pozitív élményt jelent!

– A gólyatábori meghívások (TF, ÁOK, FOK, GYOK, EüF), az ott megtapasztalt élmények meggyőztek arról, hogy a nehézségek és pillanatnyi gondok ellenére is érdemes minden erőnkkel az oktatást szolgálnunk. Azok a hallgatók, akikkel a táborban találkoztam, nagyon büszkék arra, hogy a Semmelweis Egyetem hallgatói, és azt remélik, számukra már lehetséges lesz az intézményen belüli áthallgatás és mobilizáció. Csillogó szemek fényét és minden akadályt leküzdő tudásvágyat tapasztaltam az első évesekkel találkozva. Remélem nemcsak őket kíséri végig életükön a tudás szerzés vágya, hanem minket, oktatókat is összekovácsol ez a szép élmény. Mert bár mindenki mást tanít, de végső soron ugyanazt teszi: a jövőt szolgálja a fiatalok oktatásával, ezen a szép múltat már megélt, olykor zilált sorsú, de mindig tisztakeblű három jogelődből megszületett egyetemen. A felelősségünk nagy!