Semmelweis Egyetem | Semmelweis Egyetem újság | 2000/1. szám | Előző cikk | Következő cikk |
Semmelweis Egyetem · I. évfolyam 1. szám · 2000. szeptember 15.
Rajtunk múlik az integráció sikere
Tanévkezdő beszélgetés Papp Zoltán általános rektorhelyettessel
 
Dr. Papp Zoltán

A Semmelweis Egyetem első közös tanévkezdésén éppen hogy csak túl vagyunk, a karok külön ünnepségen nyitották meg a tanévet. A hat kar összetartozását, egy egyetemmé forrását így nem egy ünnepi tanácsülés ceremoniális külsőségei jelképezik, hanem a Tanévkönyv nevű kiadvány, amely immár mind a hat kar hallgatóinak és oktatóinak eligazodását segíti az első közös évünk során.

Papp Zoltán általános rektorhelyettest azért kerestem meg, hogy a többi között erről a kiadványról mondjon néhány beköszönő szót.

– Az egyetem karai jogfolytonosan tovább számolják az alapításuk óta eltelt időszakot. E szerint a legrégebbi az Általános Orvostudományi Kar, amely idén kezdi meg 232. tanévét. Ez után a Testnevelési és Sporttudományi Kar következik a 76. tanévvel, majd a Fogorvostudományi és a Gyógyszerésztudományi Kar, amelyek idén kezdik 46. tanévüket. Ezeket az Egészségtudományi Kar követi, amely 45. akadémiai évét kezdte (1956-ban alapították), míg a legfiatalabb Főiskolai Kar a 26. tanévét indította el szeptemberben. A Karok a továbbiakban is megtartják tanév számukat, nem fogjuk külön számolni a Semmelweis Egyetem tanéveit.

Tanévkönyv

A tanév elején minden évben ki fogjuk adni a Tanévkönyv-et, amely a korábbi évek tanrendjéhez képest bővebben közöl információkat a karokról, a szervezeti egységekről, és elsősorban hallgatók számára tartalmaz tudnivalókat tanulmányaikkal kapcsolatban. Ha valaki beleolvas, nagy vonalakban megismerheti belőle a szervezeti egységeket, bár a kiadvány nem vállalkozott az évkönyvekre jellemző teljes alaposságra, hiszen egyetlen könyvben közel 150 szervezeti egységnek kellett helyet adni. Remélem, az oktatók is haszonnal forgatják majd főként most, amikor még szinte mindenki az ismerkedés időszakában van. Jó volna, ha ez a könyvecske segítene abban is, hogy egyre jobban az egyetemhez tartózónak érezze magát mind a hat kar egyetemi polgára: hallgatók és oktatók egyaránt, és büszkék lennénk minden itt született sikerre, eredményre, hiszen mind a hat kar célkitűzésében közös, az ember egészségének, védelme, a betegség megelőzése, gyógyítása és kezelése. Távlatilag úgy gondolom, hogy az összegyetemi érzés és az összetartozás átélését ez a könyvecske erősíteni fogja, és évek múlva már ugyanolyan természetességgel fogjuk forgatni és lehetőségeket böngészni belőle, mint eddig tettük a jogelőd egyetemek tanrendjével.

– Néhány most aktuális témáról szeretném megkérdezni a véleményét.

Csökkenő ágyszámok?

Napirenden van, bár átmenetileg most megtorpant az ágyszám csökkentés kérdése az egészségügyi fekvőbeteg ellátásban. Ez vajon mennyire érinti Ön szerint az egyetem klinikáinak ágyszámát?

– Az ágyszámok csökkentésének igénye már régóta napirenden van, de nem hiszem, hogy realitása lenne 7000 ágy megszüntetésének néhány hónap alatt. Miután a társadalombiztosítás nem ágyat, hanem ellátott beteget finanszíroz, a magam részéről az intézmény szakmai belügyének tekintem, hogy hány ágyat akar és tud fenntartani az általa megtermelt pénzből. Véleményem szerint szabad piaci versenyt kellene biztosítani a gyógyítás terén, annál is inkább, mert törvény biztosítja a szabad orvos- és intézmény választást.

Inkább egy más vonatkozását emelném ki az ügynek, nevezetesen a helyi önkormányzatok részvételét a kórházak fenntartásában. Egy város vagy egy megye az OEP-től származó pénzeket gyakorta megtoldja, ha magáénak érez egy intézményt. Ez azt jelenti, hogy nem csak a betegellátásból származó bevételek jelentik a kórház anyagi bázisát, így ezek az intézmények sokszor kedvezőbb pénzügyi helyzetben vannak, mint adott esetben egy csúcsellátást végző egyetemi klinika.

Az ágyszám-kérdéssel szorosan összefügg az ambuláns ellátás alulfinanszírozottsága is. Tíz évvel ezelőtt nagyon sok kezelést áttettünk ambuláns ellátásra annak reményében, hogy így majd jobban megéri a kórháznak. Aztán kiderült, hogy a járóbeteg ellátásban végzett beavatkozásokat szinte bagóért kell végeznünk. Van olyan beavatkozás például, amelyért Amerikában százötvenszer annyit fizet a biztosító, mint itthon.

– Mondana egy példát?

– Például a colposcopia, amiért jelenleg egy-kétszáz forintot térít az OEP. Az egynapos sebészetért és a járóbeteg ellátásért térített összegeket először meg kell ismerni és csak azután szabad a gyógyítási struktúrát átszervezni az ambuláns ellátás javára.

– Van szó arról, hogy ágyak szűnnének meg az egyetemen?

– Budapesten és Pest megyében összességében 3000 ágy felszámolásának igénye fogalmazódott meg az egyeztető tárgyalásokon. Ez nyilvánvalóan nem megvalósítható szám, hiszen itt található az országos intézetek 4000 ágya, a Semmelweis Egyetem 3000 ágyas ellátó rendszere, amely egyharmad arányban vesz csak részt területi ellátásban, nagyobb részt progresszív betegellátást végez. Ennek ellenére gesztus jelleggel az egyetem is felajánlotta 30 ágy felszámolását, arányosan a megyei és fővárosi 400–500 megszüntetendő ággyal.

– Mely szakmákat érinti ez a néhány ágy?

– Szülészet- nőgyógyászatot, gyermekgyógyászatot, urológiát, szemészetet és belgyógyászatot érint, de tekintve az alacsony számot, komolyabb következményeket sehol nem okoz.

Integráció

– A tanévkezdés kapcsán a Magyar Rádióban nyilatkozott dr. Kiss Ádám felsőoktatási helyettes államtitkár, aki az integrációról szólva azt mondta, formailag sikeres az intézmények összeolvadása, de az előnyök majd csak évek múlva jelentkeznek mindenki számára érzékelhetően. Ön szerint egyetemünkön sikeresen lezajlott az integráció? Kérdezem ezt különös tekintettel arra, hogy a Testnevelési és Sporttudományi Kar egy volt és egy államvizsga előtt álló hallgatója az Alkotmánybírósághoz fordult, mert szerintük jogszerűtlen volt az integrálódás a Karon.

– Mint rektorhelyettes úgy látom, hogy már az első fél év után érzékelhetőek az integráció hozta előnyök a Semmelweis Egyetem hat karának működésében. A TF Karról két személy által gerjesztett kezdeményezést méltatlannak tartom az egyetem rangjához, így nem is kívánok erről nyilatkozni. A Karok együttműködéséről viszont már vannak konkrét kedvező tapasztalataim. Már most tudomásom van olyan kezdeményezésekről, amelyben több kar közösen indít a jövőben új képzést. Másik példám: az egyetem minden vezetője méltányolta az Egészségügyi Főiskolai Kar széttagoltságából fakadó nehéz helyzetét és egyemberként állt ki amellett, hogy elsőbbséget kapjon a volt Vas utcai Kórház mihamarabbi felújítása, hogy rendeződjön a Kar elhelyezése. Az összefogás egyik legszebb példája volt, ahogy a hat kar vezetése összefogott a Főiskola Kar érdekében.

Sorra vettük a lehetséges együttműködési területeket. Így jött először a központi mikrobiológiai laboratórium létesítésének ötlete, amelyet hamarosan megvalósítunk. Nem csak belső megtakarítást hoz majd, hanem bevételi forrás is lehet, ha vállal külső megbízásokat. Központosítani szeretnénk a klinikai kémiai diagnosztikát is. Sok területen elindult az együttgondolkodás és konkrét tervek vannak már születőben, amelyek nem valósulhatnának meg integráció nélkül. A magam részéről biztos vagyok benne, a hallgatók is örömmel érzékelni fogják hamarosan, hogy a korábbinál szélesebb szakmai spektrumú egyetem hallgatói lettek. Az összegyetem és a karok vezetői irigylésre méltó összhangban dolgoznak együtt.

A Semmelweis Egyetem 2000-2001-es tanévében kívánok jó egészséget és kiváló szakmai munkát egyetemünk minden polgárának!

Tolnai Kata

 

 
Lap teteje | Semmelweis Egyetem | Semmelweis Egyetem újság | 2000/1. szám | Előző cikk | Következő cikk |