Mosolygó lombikbébik
Idén nyáron rendhagyó család- és orvostalálkozóval ünnepelte a huszadik születésnapját a Semmelweis Egyetem lombikbébi programja. Dr. Urbancsek János professzorral, az osztály alapítójával és vezetőjével beszélgettünk a kezdetekről és a mai eredményekről.
RIDIKÜL MAGAZIN Hazánkban jelenleg a Semmelweis Egyetemen van az egyetlen, egyetemi kereteken belül működő, nem privatizált lombikbébiosztály. Mesélne a kezdetekről?
URBANCSEK JÁNOS A rendszerváltás környékén létrehoztak több lombikbébiközpontot is az országban, az első hazai lombikbébi 1989-ben született. Maga a kezelés mindenütt hasonló volt, ám az, hogy egy lombikbébiközpont egyetemi kereteken belül is kiépült, új dimenziókat nyitott, hiszen egy egyetem célja nem csupán a már ismert tudás alkalmazása, hanem a terület oktatása és kutatások végzése is. Én magam voltaképpen egy véletlen folytán vetődtem erre a szakterületre. Heidelbergben, ahol a szülészet szakvizsgámhoz szükséges sebészképzés gyakorlati idejét töltöttem, a sebészek mellett találkoztam nőgyógyász kollégákkal is. Egyikük egyszer áthívott a női klinikára, ahol épp akkor, 1986-ban indult a lombikbébiprogram. A meddőség mindig foglalkoztatott, hát átnéztem hozzájuk. És onnantól kezdve nem volt visszaút.
A sebészeti gyakorlatom után hazatértem szakvizsgázni, de tudtam, hogy amint csak lehet, egy évre visszatérek Heidelbergbe tanulni. Végül öt évig maradtam, ott kezdtem el kutatni is. 1992-ben érkeztem vissza, és rögtön elkezdtem felépíteni ezt az osztályt, mert addig a SOTE-n nem foglalkoztak mesterséges megtermékenyítéssel. A célom nem csupán az volt, hogy egy-egy páron segítsek, hanem egy olyan rendszer létrehozása, amely ezt a kezelést több ezer betegnek biztosítja majd.
RM Immár húsz éve olyan eredményesen tudják mindezt működtetni, ami nemzetközi szinten is figyelemre méltó.
UJ Másfél év alatt kiépült a felszerelt osztály, és készen álltak a munkatársak is. Van egy mondás, amiben hiszek, miszerint nem valami létrehozása, hanem annak a fenntartása az igazán nehéz. Nos, az osztályt létrehozni sem volt könnyű, de sikerült anyagi támogatókat és megfelelő szakembereket találni. Húszéves távlatban az embrióbeültetésre számított terhességi arányunk 42 százalék, ami kiemelkedően jó a nemzetközi statisztikák 35 százalékos eredménye mellett.
Egyik nagy sikeremnek tartom azt is, hogy 1994-től már külön tantárgyként is választható nálunk az asszisztált reprodukció, évente közel száz hallgató tanulja. A szülészet-nőgyógyászat tárgyon belül is van „asszisztált reprodukciós” gyakorlat magyar, angol és német nyelven, és a német hallgatóknál ragaszkodom ahhoz, hogy a gyakorlatot is én vezessem, mert úgy érzem, ezzel szimbolikusan visszaadhatom a német államnak azt a tudást, amit egykor tőlük kaptam. Minden kezelést gondos kivizsgálás előz meg, van egy protokoll, amin minden párnak keresztül kell mennie. A pontos diagnózisban és az egyénre szabott kezelésben hiszünk. A német pontosság és alaposság a mintám, ami azt jelenti, hogy először részletesen utánajárunk, mi az oka a meddőségnek, és csak aztán választjuk ki az adott pár esetében indokolt, legkevesebb kockázattal járó, mégis megfelelő eredményességgel kecsegtető kezelési módot.
1994-ben, pünkösd napján, egy munkaszüneti napon végeztük az első embrióbeültetést, ami egy óriási szerencse folytán mindjárt terhességgel végződött. És még nagyobb szerencsére: a terhesség meg is maradt, és 1995 februárjában megszületett Toklász Edina, a SOTE első lombikbébije.
RM A folyosón megszámlálhatatlanul sok kép van az itteni orvosok és embriológusok segítségével fogant, majd megszületett babákról, lassan alig marad hely az újaknak.
UJ Az osztályon nyomon követjük a kezelések sorsát, egészen a szülésig: a terhességek több mint 95 százalékának tudják a pontos kimenetelét. Később pedig mindenki, aki nálunk teherbe esett, körülbelül egy év elteltével kap egy levelet, benne egy kérdőívvel a terhesség kimenetelére vonatkozóan, és kérjük, hogy ha lehet, küldjenek fotót is. Minden ősszel kimennek a levelek, és a képek száma egyre gyarapodik. Vannak párok, akikre én magam is különösen élesen emlékszem. Volt, akiknek tíz beültetés nem sikerült egymás után, annak ellenére, hogy minden optimálisnak tűnt, ám a tizenegyedik próbálkozás végén valami csoda folytán baba született.
A másik végletre is akad példa: volt olyan nőbetegem, aki már bőven elmúlt negyven, épphogy találtunk petesejtet, és az embrió morfológiája sem volt biztató, mégis elsőre sikerrel jártunk. És e boldog családok közül igen szép számban jöttek el a jubileumi találkozóra is. Ez volt ez első ilyen nagy összejövetel, korábban más formában, tudományos ülésekkel ünnepeltünk. Most közel ezer levelet küldtünk szét, és végül csaknem 200 szülő és 200 gyermek jelent meg, teljesen megtöltötték előbb az előadótermet, később pedig az udvart.
RM Mégis, voltak, akik nem jöttek el.
UJ Egy házaspárral összefutottam, és rákérdeztem, megkapták-e meghívót, mire azt felelték, persze, csak épp a gyerekük előtt nem tárták fel, hogyan született. Természetesen ezt tiszteletben tartjuk. De akik itt voltak, azok teljesen nyíltan és őszintén, boldogan beszélnek az egészről.
RM A magyar törvények szerint az eljárás nincs életkorhoz kötve, az úgynevezett reproduktív korban végezhető el, tehát amíg a petefészek működőképes. Hazánkban – a világon szinte egyedülállóan – öt beültetést finanszíroz a társadalombiztosítás.
UJ Ez persze látszólag nagyon jó a betegeknek, de én szerencsésebbnek tartanám, ha – számos egyéb országhoz hasonlóan – kevesebbet, például csak hármat finanszíroznának, ám azt a hármat a folyamat teljes gyógyszeres kezelésével együtt támogatnák, aminek egy súlyos – akár százezer forint körüli – részét most a beteg vállalja. Amit mi ebben segíteni tudunk, azt éppen egyetemi intézmény lévén tehetjük meg. Sok gyógyszerkipróbálásban veszünk részt, és a gyermekre vágyóknak felajánljuk a klinikai tanulmányban való részvételt, így ezeket a drága gyógyszereket természetesen ingyen kapják meg.
De senki ne higgye, hogy ez egy kísérleti egér szerep! Kipróbált gyógyszerekről van szó, úgynevezett III – IV. stádiumú vizsgálatokban: tudjuk, miképpen hatnak, ismerjük a megfelelő dózist, csak a törzskönyvezéshez nagyobb esetszámra vagy szélesebb körű mellékhatás-, illetve biztonságosság-vizsgálatra van még szükségünk.
RM Hogyan látják a jövőt?
UJ A jövő azoknak a hormonoknak, faktoroknak a vizsgálata, amelyeknek a segítségével egy kezelés eredményessége megjósolható, javítható. Hogy előre tudható lesz, hogyan fog reagálni a beteg petefészke, pontosan mekkora adaggal, és milyen készítménnyel kell kezdeni a kezeléseket. E kutatások fontos kiegészítője az embriológiai rész, például a petesejt, illetve az embrió minőségének, fejlődési ütemének a vizsgálata, pontos nyomon követése. Ez segíthet eldönteni, mik azok a szempontok, amelyek alapján ki kell választani a legígéretesebb embriókat, amelyekből nagy eséllyel jöhet majd létre terhesség.
Úgy tűnik, hogy a genetikai állomány határozza meg leginkább az embriók beágyazódási képességét. A jövő kutatásainak fő csapásiránya az, hogy az embriókat minden beültetés előtt genetikailag megvizsgálják, és amelyiknek a kromoszómaállománya normális, csak azokat ültetjük majd be. Jelen pillanatban csak az embrió alaki sajátosságait, a fejlődése dinamikáját vizsgálják, a kromoszómaállományról a rutinkezelés során egyelőre nincsenek információk. Ma még ez egy kutatási stádiumban lévő, igen drága vizsgálati módszer, de a tudomány fejlődésével a tesztek egyre megbízhatóbbak és olcsóbbak lesznek, a jövőben a rutineljárás részévé válhatnak világszerte.
RM Egyesek azt állítják, hogy a meddőség főleg pszichés okokra vezethető vissza.
UJ Kétségtelen, hogy létezik a pszichés faktor. Klasszikus példa, hogy több éves meddő párkapcsolat után a beteg felkeres minket, és amíg az első találkozásra vár, spontán teherbe esik. De ugyanígy előfordult már ez a kivizsgálások alatt is. A betegek mindig kérdezik tőlem, ők maguk mit tehetnének azért, hogy a kezelésük eredményes legyen. Ilyenkor azt szoktam mondani: „Asszonyom, annyit tehet, hogy a terhet a saját válláról átteszi a miénkre, és nem foglakozik vele többet, innentől ez a mi dolgunk. Két bevásárlás között jöjjön el hozzánk a vizsgálatra, egyébként ne erre koncentráljon, dolgozzon, élje a mindennapi életét." Tapasztalatom, hogy aki ezt megfogadja, és esetleg egy vizsgálatra is elfelejt eljönni, úgy kell rátelefonálni, sokkal többet tesz a leendő gyermekéért, mint gondolnánk.
RM Elég nehéz lehet nem görcsölni ilyen életbevágóan fontos dolgon...
UJ Akkor is meg kell próbálni. A betegnek el kellene fogadnia, hogy bátran ránk és a tapasztalatainkra támaszkodhat, főképp, hogy ma már extrém ritka, amikor nem tudunk segíteni a saját gyermek születésében. Ha a spermában nincs hímivarsejt, akkor a hereszövetből nyerünk. Ha ott sincs, akkor idegen spermát is fel tudunk használni. Egyre gyakrabban igen későn jelentkeznek a nők, főleg a kerrierjük építése miatt. Ha esetleg a petefészek már kimerült idő előtt, akkor is megoldás lehet egy idegen petesejt. Az esetek 99 százalékában valamilyen módon sikerül előbb vagy utóbb terhességet elérnünk. Húsz éve ez nem így volt.
Még nincs hozzászólás