Poór Gyula és Karádi István

Április 3-án mutatták be a valóban naprakész ismereteket tartalmazó, tetszetős kivitelben megjelent reumatológiai tankönyvet. Ebből az alkalomból beszélgettünk a szerkesztővel, dr. Poór Gyula egyetemi tanárral, a III. Belklinika II. sz. Kihelyezett Részlegének (ORFI) vezetőjével.

– Mi tette szükségessé a könyv megjelenését?

– Ennek legfontosabb oka az a hallatlan fejlődés és szemléletváltozás, ami a reumatológia területén az utóbbi években végbement. A szakterület gyorsan adaptálta a medicina legújabb vívmányait, melyek által megismerhetjük a mozgásszervi kórképek patogenetikai alapjait, és ezért nem túlzás ma már molekuláris reumatológiáról beszélni. Az ez irányú tájékozódást segíti az összes fejezetet átható molekuláris megközelítés, és a könyv végén található molekuláris reumatológiai szótár. Ugyanakkor látványosan fejlődött a mozgásszervi diagnosztika és prognosztika is, mely a laboratóriumi és a radiológiai területre egyaránt kiterjed. Az alapfolyamatok megismerése igen gyorsan vezet el napjainkban az ezeket előnyösen befolyásolni tudó innovatív gyógyszermolekulák, biológiai terápiás készítmények klinikai alkalmazásáig, melyek révén a reumatológiai gyógyítás a tüneti szintről a patogenetikai, illetve esetenként az oki szintre emelkedhetett. Ezt az evolúciót egy elérhető hazai szakkönyvnek a napi praxis számára hűen tükröznie kell, és ilyen munka eddig nem állt rendelkezésre. Megtiszteltetés számomra, hogy a munkával olyan korábbi neves reumatológus könyvszerkesztő elődök sorába léphettem, mint Belák Sándor, de Châtel Andor, Riesz Ede, Schulhof Ödön, Bálint Géza vagy Gömör Béla.

A könyv megírásának másik aktuális oka a reumatológia egyetemi oktatása területén történt előrelépés volt. Ma már mind a négy orvosegyetemünkön, különböző óraszámban, reumatológiát is kötelezően hallgatnak a medikusok. Igaz, hogy ez többnyire még a belgyógyászat keretében történik, de reméljük, hogy a kreditrendszer fejlődésével országszerte lehetőség nyílik majd az önálló, vizsgaköteles reumatológiai tantárgy bevezetésére.

Alaposabb ismeretek

– Erre nagy szükség is lenne, mivel nálunk a betegek közel egyharmada mozgásszervi panaszokkal fordul háziorvosához. Ismereteiket tekintve felkészült erre a családorvos társadalom?

– Sajnálatos módon nem, de a korábbi évtizedekben elmaradt egyetemi reumatológiai oktatás miatt erre nem is lehet felkészült. A fejlettebb európai és tengerentúli társadalmak többségében a reumatológus valóban az ellátás második szintjét jelentő szakorvosi tevékenységet végez, mert a háziorvos előtte széles körű, első vonalbeli segítséget nyújt mozgásszervi panaszok esetén. Magyarországon ugyanakkor előszűrés híján – és tegyük hozzá, a hazai népesség szerény egészségügyi kultúrája miatt – a szakorvos, sőt sok esetben az országos intézet jelenti az első kontaktintézményt. Tehát egyszerre kell építenünk a graduális reumatológiai képzéssel a jövőt, és a háziorvosi továbbképzésekkel a jelent. A háziorvosi képzésekben elsősorban a korai arthritisek felismerésére koncentrálunk, ahol a centrumokba jutás megkésése a betegségeket alapvetően befolyásoló bázisterápia effektivitásának jelentős romlását idézi elő. Nagyon hasznos lenne, ha a háziorvosi kötelező szinten tartó tanfolyamok anyagában a reumatológia az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kapna.

– A reumatológiai oktatás-képzés érintése után hogyan látja szakterületén a kutatás helyzetét?

– A kutatás helyzete hasonló a medicina más területén tapasztaltakhoz. Nagyon szűk az az elit, mely nemzetközileg jegyzett, időtálló új eredmények elérésére képes. Ez szinte kizárólag azokra a kollégákra igaz, akik hosszabb-rövidebb időt neves külhoni intézményekben tölthettek el. A probléma gyökere nemcsak technikai és anyagi okokra vezethető vissza, hanem az egyéni és intézményi ambíciók, motivációk hiányára is. Nagyon kevesen vannak olyanok, akik a napi egzisztenciális kérdéseken túl valóban szeretnének kiemelkedni közegükből, és maradandót alkotni. A reumatológia területén is csak néhány műhely tud produkálni magas impakt faktorú lapokban elfogadott, mások által sokszor citált közleményeket, pedig meggyőződésem szerint csak így lehetünk méltó partnerei a fejlett világnak. Büszkén mondhatom, hogy az általam vezetett intézmény, az ORFI ezek között van. Fő kutatási profilunk a gyulladásos és metabolikus reumatológiai kórképek DNS alapú, génexpressziós és funkcionális fehérjeszintű analízise. Igazi felüdülést jelent számomra a munkacsoportommal eltöltött minden perc, mely kutatási terveinkkel és eredményeinkkel foglalkozik. Nemrég vehettem kézbe például a nagy presztízsű JBMR egyik idei első számát, mely a csontok Paget-kórjában az általunk elsőként leírt, fokozottan expresszált interferon útvonalat bemutató közleményünket ismerteti. Ezek a percek adnak mindnyájunknak elégtételt a sok-sok befektetett munkáért.

Mozgásszervi szemlélet

– Végezetül had kérdezzem meg professzor úrtól, hogy kinek íródott elsősorban ez a reumatológiai szakkönyv?

– Mindenekelőtt az orvostanhallgató hölgyeknek és uraknak, akiknek neves szerzőtársaimmal együtt a hasznos információk átadásán túl mozgásszervi szemléletet is óhajtottunk nyújtani, remélve, hogy megszeretik szakterületünket. A medikusoknak szóló legfontosabb üzeneteket a fejezetek elején keretben külön kiemeltük. Természetesen remélem, hogy az orvostanhallgatókon kívül a reumatológiai szakvizsgára készülő, vagy az azon már túl lévő kollegák, más mozgásszervi szakterületek szakemberei és a háziorvosok is örömmel forgatják majd könyvünket.

Dr. Donáth Tibor