A Baráti Kör februári klubestjét a Fogorvosi Szekció rendezte. Amikor dr. Gömbös Gabriella szekcióelnök köszöntötte a megjelenteket, már régen nem volt szabad ülőhely a NET Díszpáholyában.

Dr. Szomolányi Gy. István diafelvételekkel és zenei bejátszásokkal kísért előadásának kezdetén előrebocsátotta: előadásának címe nem a gyógyító munka során a zene alkalmazásáról szól, hanem arról, hogyan és miképp fér meg egymás mellett a gyógyító tevékenység és a zene magas fokú művészete. Tulajdonképpen zenés önéletrajzról volt szó. Szomolányi doktor olyan családba született, ahol természetes volt, hogy a családtagok a hivatást adó diploma mellett valamilyen művészeti ágat is űznek, ugyancsak magas színvonalon. (Egyik nagymamája énekművész volt, drámai szoprán, feltehetően tőle örökölte muzikalitását, a zeneirodalom szeretetét. Édesapja műszaki diplomás honvédtiszt, aki művészi színvonalon festett, de sorolhatnánk még.)

Szerencséje volt az iskolákkal is, melyekről meleg szeretettel emlékezett meg. Jogosan. Jó hírűek voltak, falaik között nemcsak oktattak, hanem igényességre, a kultúra szeretetére, a tudás megbecsülésére neveltek. (Nem véletlen, hogy ebben az időszakban volt egy szép, zenei motívumú bélyeggyűjteménye.) A Sziget utcai Általános Iskola volt az egyik, az Eötvös Gimnázium a másik. A testedzés, a sport sem maradt ki az életéből. Medikus korában úszóversenyző volt, de szerepelt az OSC (Orvosegyetem Sport Club) vízilabda csapatában is. Szépen énekelt, képeztette is a hangját, olyannyira, hogy felvetődött életcélként az operaszínpad, azonban egy belső számvetés után maradt a fogorvosi diploma és a szájsebészi szakvizsga mellett.

Több érdekesség hangzott el az est folyamán. Ezek egyike egy kérdés: Mi az összefüggés a Szájsebészeti Klinika, az Állatkert és a Földalatti Vasút között? Egyidősek. Nem titkolt büszkeséggel szólt Szomolányi doktor a híres énekeseket, karmestereket ábrázoló fotógyűjteményéről és azok zenei felvételeiről. Ebből is, abból is kaptunk ízelítőt, s a közönség csak ámult a csodás dallamok és kiváló előadók hallatán. (Csak mutatóban: Benianimó Gigli, Aurialo Pertille, Svéd Sándor, Németh Mária, Rózsa Lajos, Richard Tauber, Leo Slezák – a múlt és a közelmúlt operaszínpadi csillagai.) Szó esett olyanokról is, akik nem érhették el azt a sikert, ami a tehetségük után jogos lett volna, akiknek az ötvenes évek „kultúr”-politikája kettétörte a karrierjét. Így járt pl. Tutschek Piroska, Lacó István. (Ez utóbbi azért, mert nem jegyzett annak idején békekölcsönt.)

Miről hallottunk még? Szomolányi doktor személyes kapcsolatáról Abody Bélával, Varga Ferenccel, Meixner Mihállyal, no meg arról a felettébb érdekes munkáról, amikor Marton Éva, Fekete Pál, Svéd Sándor, Németh Mária, Anday Piroska felvételeiből szerkesztett hanglemezt; de ebből a sorból nem maradhat ki a magyar nóta – Hubay Jenő játéka, Kóréh Endre, Svéd Sándor nótázása sem.

Egy nem mindennapi história hallatán nem maradtak el a vidám percek sem. Történt pedig, hogy Amerikában (hol is másutt?) egy milliomos hölgy énekesi babérokra vágyott. Palléroztatta is a hangját, telt rá, ám nem sok sikerrel. Sőt. De Ő nem adta fel. Amikor már úgy gondolta, hogy vitte valamire, csináltatott egy felvételt, melyen Mozart Varázsfuvola operájából az Éj királynőjének áriáját (igen nehéz, drámai szoprán szerep!) énekelte el. A felvételt hallva a hallgatóságból egyszerre robbant ki az önfeledett kacagás.

Öröm volt ezen a szép estén ott lenni.

Kondor Endre