Nővérfogás

Az ápolói hivatás lényege más embereknek történő segítségnyújtás. Több éves negatív tendencia következményeként az ápolói létszám országos szinten jelentősen csökkent és most az ápolók szorulnak segítségre, támogatásra.

Az ápoló létszám nagymértékű csökkenésének okai országos szinten:

• Utánpótlás hiánya, melyet ápoló 5.4 szakképzettséget szerzők országos alap-nyilvántartási adatai bizonyítanak. (1. táblázat) Sajnálatos tény, hogy az OKJ szintű ápolóképzés kiüresedett. A helyzetet rontja az is, hogy a végzettek közül kevesen helyezkednek el az egészségügyben, főleg a fekvőbeteg ellátásban.
• A főiskolai szintű diplomás ápolói hallgatói létszám töredékére csökkent. A Bologna-folyamatú felsőoktatásban másodév első féléve után választanak szakirányt a hallgatók. Sajnos a diplomás ápoló pálya nem vonzó a hallgatók körében.
• Romániából, Szlovákiából és más szomszédos országból megszűnt a szakképzett munkavállalók beáramlása. Visszaköltöznek anyaországukba, illetve fejlettebb egészségügyi ellátó rendszerrel rendelkező országokba települnek át.
• Jelentős létszámú ápoló nyugdíjba vonult. A középkorú ápolók aránya a rendszeren belül igen alacsony.
• Az egészségügyi reform következményeként igen jelentős létszámú a pályaelhagyó. A megszüntetett vagy profiljában átalakított kórházakból munkahelyet vesztett ápolók a felmentési idő alatt nem helyezkedhettek el közalkalmazottként, csak abban az esetben, ha vállalták volna az erre az időre járó juttatás elvesztését. Ezt érthető okok miatt nem tették meg, inkább elhelyezkedtek más területeken. Sajnos közülük sokan nem térnek vissza a fekvőbeteg ellátásba, mely nagy felelősséggel és terheléssel jár.

• A külföldi munkavállalás jelentősen megnövekedett, különösen a magasan képzett szakápolók körében.
• A kórházakban, klinikákon közvetlen betegágy mellett dolgozó ápolók rendkívül túlterheltek és sokszor nem a képzettségüknek megfelelő feladatot látják el. Kevés az alapápolást végző ápolási asszisztens, illetve segédápoló a rendszerben. A Semmelweis Egyetem klinikáin is igen magas munkatársaink képzettségi szintje, melyet a 2008. 02. 20-i felmérés adatai szemléltetnek. (2. táblázat)
• Több éve nem volt béremelés az egészségügyben, ezért anyagilag sem vonzó az ápolói munkakör. Megélhetési problémák miatt igen sokan mennek el más munkahelyre, ahol jobbak a kereseti lehetőségek. Nagyon szomorú az, hogy főleg a magasan képzett, gyakorlott ápolókat veszítjük el a betegágy mellől. Versenyképes bérek biztosítása alapfeltétel!
• A túlterhelt, maximális túlórával dolgozó ápolók közül sokan, a magyarországi átlagnál jóval többen, küzdenek magánéleti válsággal és kiégési szindrómával is.
• Az ápolás tárgyi feltételei csak részben biztosíthatók a nehéz finanszírozási helyzet miatt. Kevés az ápolók munkáját könnyítő eszköz, például betegemelő, fürdető kocsi, ágytálmosó. Sokszor elavultak, korszerűtlenek az épületek, elhasználtak a betegágyak, matracok. Ez a helyzet az ápolóknál csak a betegeket érinti érzékenyebben.

A fent leírt problémák megoldásához társadalmi összefogásra van szükség. A betegek és ápolók érdekében sürgős intézkedéseket kell hozni, hogy vonzóvá váljon a pálya a fiatalok körében.

Csetneki Julianna
egyetemi főnővér

(A témára későbbi lapszámunkban még visszatérünk – a szerk.)