Korai vizsgálatai során elsőként klónozott és szekvenált egér gént és tanulmányozta a hisztamin és antihisztamin génexpresszióra gyakorolt hatását. Tudományos közleményei mellett számos ismeretterjesztő kiadványban, folyóiratban is beszámolt kutatási eredményeiről. Tíz éve rendszeresen publikál a Természet Világa folyóiratban, az Élet és Tudományban, valamint napilapok tudományos rovataiban. Írásaiban tudománnyal foglalkozó szakemberek, de a laikusok számára is élvezetes és érthető módon közvetíti szakterülete legújabb tudományos eredményeit, nézeteit, véleményét. Egyik legnagyobb ismeretterjesztő sikere a Vince Kiadónál megjelent “Adj király, katonát!” című könyve, melynek most második kiadását készítik elő. Az előző évben megjelent Genetika-génetika címmel megjelent interjúkötet elkészítésében éppúgy segítségére volt a szerzőnek, mint a most megjelent, kiegészített angol nyelvű változatában.

Tolnai Kata

A Semmelweis Egyetem ÁOK Traumatológiai Tanszékét dr. Berentey György professzor alapította 1984-ben, amely 17 esztendővel ezelőtt az első traumatológiai tanszék volt Budapesten. Berentey professzor korábban az I. számú Sebészeti Klinikán oktatta a traumatológia tudományát. Az új tanszéknek a Péterfy Sándor utcai Kórház Baleseti Sebészete adott otthont.

Fluktuáció

– Felmerül a kérdés, vajon mennyire vonzó manapság a traumatológusi pálya egy kezdő orvos számára? – kérdeztük prof. dr. Sárváry András tanszékvezető egyetemi tanárt.
– Magyarországon jelenleg a sajátos feltételek és a körülmények nem kedveznek a traumatológiának, emiatt egyre kevesebben választják szakmájukként. Ezt egy példával illusztrálom: az ortopédia részben hasonló és a traumatológiával közös szakterületeket művel, ám az ügyeletek számában, nehézségi fokában, kockázatvállalásban a traumatológia jóval “embert próbálóbb” szakterület. Ennek ellenére az erkölcsi és anyagi megbecsülés a szabad idő szempontjából sokkal szerényebb az előbbinél. Divatos közgazdasági fogalommal élve, nem nevezhető lukratív szakmának a traumatológia. Megfigyelhető tendencia, hogy a kollégák közül a nehéz szakmákból egy idő után inkább elmennek olyan állásba, ahol kevesebb igénybevételnek vannak kitéve, ahol kevesebb munkával többet kereshetnek. Ezt meg kell értenünk, hiszen a bér – főleg családos emberek esetében – nem lehet közömbös.

– Vajon, lehetne-e tenni valamit, hogy a fluktuáció megálljon?
– A magyar egészségügy helyzetére jellemző ez a pillanatnyi zuhanás. Az már más lapra tartozik, hogy az egészségügy erkölcsi és anyagi megbecsülése késik más országokéhoz viszonyítva. A társadalomban átértékelődött az orvos erkölcsi megbecsülése. Úgy vélem, hosszú időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy – a társadalomi közgondolkodásban – visszaálljon szakmánk hitele.

Hiányszakma?

Ha a jelenlegi finanszírozási rendszeren nem változtatnak, akkor a szakma torzul, hiszen a legsúlyosabb betegek ellátása (mivel költségigényes ellátásról van szó) egyre nehezebbé válik. Azt sem tartom tehát véletlennek, hogy egyre kevesebben akarnak jelentkezni traumatológiai szakterületére. Országos problémáról van szó, információim szerint hiányszakmaként emlegetik a traumatológusi szakmát. A korábbi években mintegy 40-45 traumatológust igényelt az egészségügy évente. Mostanában álláshelyek megszűnéséről beszélünk országszerte. Ez azt jelenti, hogy a kisebb orvosi létszámmal kell a megnövekedett tevékenységet elvégezni. Az általam irányított tanszéken jelenleg egy rezidenst tudunk indítani. Tavaly 10 traumatológus rezidens oktatását kezdtük meg régiónkban, viszont közben ketten meggondolták magukat és más szakterületet választottak. Véleményem szerint ahhoz, hogy a helyzet változzék, mindenképpen radikális központi beavatkozásra lenne szükség.

Kreativitás – a túlélés receptje

– A tudomány fejlődésével mi változott a traumatológiában, és magában a képzésben?
– A legkorszerűbb módszereket – makroszkópos és mikroszkópos eljárásokat – ki tudjuk próbálni, szélesebb palettán tudunk gyógyítani, mint az elmúlt évtizedekben. A tudományos eredményeinket folyamatosan beépítjük a gyakorlatunkba.
Nekünk is vannak műszerfejlesztéseink, szabadalmaink a tanszéken, amelyet a legnagyobb hazai műszergyártó céggel közösen kivitelezünk (implantátum-fejlesztések, műszerfejlesztések, illetve ezek alkalmazása). Örömünkre szolgál, hogy a találmányainkat, amelyek ipari formában is megvalósultak, szerte az országban alkalmazzák, operálnak vele. Manapság egyre több kutatóháttér és laboratórium kell az általunk kifejlesztett műszerek hatékonyságának bizonyításához. A tényeken alapuló orvoslás időszakában nem tudunk akármit eladni, csak a bizonyíthatóan jó műszerekkel lehet a nemzetközi versenyben maradni.

– Mekkora keretből gazdálkodnak?
– A teljes évi dologi költségvetésünk mindössze 600 ezer forint. A hiányzó összegeket szponzorok segítségével pótoljuk, további lehetőséget a vissza nem térítendő pályázati pénzek jelentenek kutatómunkák finanszírozására. Az oktatási eszközeink ennek ellenére megfelelő színvonalúak. A Tscherne: Traumatológia című, német nyelvű sorozat kiadását, amely a tudományág teljes keresztmetszetét mutatja be (három év alatt jelenik meg a nyolc kötetes könyv), szintén hazai szponzori támogatásból fedezzük. A sorozat teljes költsége 4000 márkába kerülne. Az egyetem Képzés-Kutató Tanszékétől is folyamatos támogatást kapunk a dokumentációs munkához.

– Professzor úr, mennyi ma egy pályakezdő traumatológus bruttó fizetése?
– Olykor alig haladja meg a mindenkori minimálbért. Több két szakvizsgás szakorvos munkatársam bruttó fizetése mindössze 70 ezer forint – több mint 10 év szakmai gyakorlat után.

Ilonka Mária

Pavlik tanár úr

– Hogyan tovább? – kérdeztük.
– Könnyű is, nehéz is a helyzetem. Könnyű, hiszen egy olyan jól vezetett, jól bejáratott szervezeti egység vezetését veszem át, amelynek magam is régi tagja vagyok. Nehéz, mert elődöm mind a tanszéki munkának, mind a vezetői tevékenységnek igen magasra tette a mércéjét. Most érzem csak valójában, mi a különbség a helyettes és a vezető pozíciójában.

Nem akarom az új seprű elvén felforgatni a tanszék életét. Olyan finomításokat szeretnék bevezetni, amelyek jobban kiegyenlítik a tanszéki oktatók személyi leterheltségét, és jobban lehetővé teszik számunkra a kutatómunka végzését. Ugyanakkor szeretnék PhD hallgatókat bevonni az oktatásba. Mindkét dolog egyidejűleg tanszéki és egyéni érdek is. Tisztában vagyok azzal, hogy mindez felszereltség és anyagiak kérdése, de a célkitűzéseimet nem teszem ezek függvényévé. Inkább egyszerűbb módszerekkel kutatni, mint nem csinálni semmit. Szeretnék más, hasonló profilú műhelyekkel gyümölcsöző kollaborációt kialakítani, annál is inkább, mert erre az egyetemi integráció igen jó alapot ad.

Úgy gondolom, hogy a Semmelweis Egyetem oktatási célkitűzései között egyre jelentőségteljesebb lesz a prevenció és a mozgásos, sportos életmód. Előtérbe fog kerülni minden életkorban az edzettség kérdése, s ezen a területen orvosoknak, testnevelő tanároknak, sportszakembereknek egyaránt nagy, összehangolt munkát igénylő feladata lesz. Ami pedig a tanszék mindennapjait illeti: számítok a kollégák munkatársi segítségére. Eredményes csak a közös akaratú, közös munka lehet. A magam részéről maradok az, aki vagyok és voltam. A tanszékvezetői kinevezés nem késztet személyiségem megváltoztatására!

-kondor

Tartalomjegyzék

2001/10. szám - 2001. szeptember 28.