Nem, de igen: ami nem válasz, mindössze arra utaló kijelentés, hogy van fából vaskarika.

Nem tudom, van-e a viselkedésünket, gondolkodásmódunkat intenzívebben meghatározó tényező, mint az a kultúra, amelynek emlőjén felnövekedünk. Már ott különbségek mutatkoznak, milyen körülmények között tölti kisded korát az ember. Anyjára kötve osztozik annak zsúfolt életében, vagy kényelmes, nyugodalmas, ringó bölcsőben növekszik, de távol anyaszagtól és a biztonság testmelegétől?

Sajátos egymáshatás veszi kezdetét: a személy befogadja a külvilág ingereit, reagál rájuk valamilyen módon, s miután ez a válaszreakció utat nyer a külvilágba csöppnyi változást hozva odakünn, ami aztán a változott módon hat tovább. Ez a szakadatlan folyamat a felületes szemlélőnek nem észrevehető, főleg, mert ő is részese a folytonos kölcsönhatásnak. Az élet kivételes pillanataiban megajándékoz minket valódi látással: ilyenkor észrevesszük a láthatatlant, megérezzük a szagtalannak ismert virág illatát, és a kegyelem ritka pillanatiban megértjük a fel nem foghatót. Vagy legalább az adatik, hogy kérdéseket fogalmazzunk magunkban, amikre nincs csomag-kész válasz, nem is lenne jó, ha lenne. A hőségtől tétlenségre kényszerítő délutánon tudtam megfogalmazni Rishikeshben, amin már jó ideje törtem a fejem, hogy tudniillik mi a különbség a keleti és nyugati ember attitűdje között. A következőre jutottam: a keleti embert elégedetté és boldoggá teszi, ha olyan módon tud élni, ahogy százévekre visszamenőleg a felmenői éltek. A hagyomány ápolása számára belső parancs, fogódzó, nem gúzsba köti, hanem egyenesen megszabadítja a választás keserű terhétől. A lélek, a spiritualitás útja ez. Jártam olyan kolostorban is, ahol állítólag több tíz éve szünet nélkül mondják ugyanazt a mantrát. Mindeközben a világ nyugati felén nem hivatkozni való érték a tradíció. A régi a rosszal szinonimál. Ez a világ anyagot istenít, a jólét és boldogság után pénzzel lohol. Mindkettőnek van jó, de van rossz vonatkozása is. Bizonyára a kettő között van a legjobb út: lélekkel élni az anyagi világban is.

Tolnai Kata