Kolonics Ferenc

Kolonics Ferenc még csupán elsőéves hallgató egyetemünk általános orvosi karán, de már határozott elképzelései vannak arról, milyen témában kutatna szívesen. A Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Program résztvevője. A német ajkú felmenőkkel és kiváló nyelvtudással rendelkező fiatalember nem csak a németben és a természettudományokban mélyült el diákévei alatt. A zene is megfertőzte, így nem csoda, ha az agykutatásban a zeneterápia, a zene agyi feldolgozása érdekli.

Kolonics Ferenc már születése pillanatától kötődik a Semmelweis Egyetemhez, ugyanis a II. számú Női Klinikán látta meg a napvilágot. Úgy fogalmaz, hogy amióta az eszét tudja, folyamatosan „miért-korszak”-ban van, édesanyja idegeit többször is próbára téve mindenre választ várt. Így nem véletlen, hogy a természettudományok vonzották.

Gyermekéveit nem Budapesten, hanem Veszprémben töltötte. Egy katolikus általános iskolában végezte el a nyolc általánost, majd saját bevallása szerint élete eddigi legszebb négy éve következett a Lovassy László Gimnázium Német Nemzetiségi Tagozatán.

– Nagyon kötődöm ehhez a helyhez, sokszor visszajárok körbenézni, beszélgetni kedves volt tanáraimmal, alsóbb éves ismerőseimmel. A Lovassy, de főleg a német tagozat olyan, mint egy nagy család, fantasztikus az az összetartozás élmény, amit ott átéltem. Úgy érzem, ez az alma mater egész életemben meghatározó marad – emlékszik vissza a középiskolai évekre.

Vonz a megfejthetetlen

A gyógyítás iránti érdeklődés korán kialakult nála, 10-12 évesen már eldöntötte, hogy orvos lesz.

– Nem igazán emlékszem már, hogy mi volt a legfőbb érvem akkoriban emellett. Alapvetően természettudományos beállítottságú voltam mindig is, különösen a biológia érdekelt. Később aztán minden szempontból jó döntésnek találtam ezt, érdeklődési köröm súlypontja maradt a biológia és a fizika, filozófiai világképemhez és személyiségemhez is passzolónak gondoltam az orvosi pályát, ezért ez a korai elhatározás nem ingott meg.

Az eredetileg agrármérnök végzettségű, de a kezdetektől az ÁNTSZ-nél elsősorban peszticidhigiénével, kémiai biztonsággal, népegészségüggyel foglalkozó édesanya nem befolyásolta fiát a döntésben. Egy kikötése volt csupán, hogy valamilyen „rendes szakmát” tanuljon, amiből várhatóan meg lehet élni.

– A középiskolában már nagyon orientálódtam az orvos-kutató pálya felé, épp ezért csatlakoztam a Kutató Diákok Országos Szövetségéhez. Mentoromnak Freund Tamás akadémikust választottam, részben mert ő is Lovassys volt, részben, mert már akkor is kedvenc területem az agykutatás volt. Az ő segítségével, s több németországi táboron való részvétellel sikerült mélyebben a témába ásni magam, és azóta is nagyon érdekel az agykutatás. Vonz a megfejthetetlen, annak a sejtcsomónak a megismerése, amivel megismerünk, annak a dolognak a feltérképezése, ami egyben minden, ami emberi: gondolat, tudomány, érzelem – foglalja össze a pályaválasztás motivációit a hallgató.

Mivel Feritől a zene sem áll távol, magától adódott a két tudományág szintézise, ezt pedig a zeneterápiában, a zene agyi feldolgozásában, a zenei gondolkozás neurobiológiájában találta meg. Hogy kutatóként ezzel kíván foglalkozni, az már szinte bizonyos, arról viszont még nem döntött, hogy végzett orvosként az elméleti munkát vagy inkább a gyógyítást választja-e.

– Nagyon érdekel a gyakorlati orvoslás, főleg az oxiológia, a sürgősségi betegellátás. Vívódom, de azt hiszem, ráérek még egyetemi éveim alatt határozni erről.

Szenvedélyem a zene

– Tizennégy évig jártam zeneiskolába, 11 évet zongoráztam és 4 évet orgonáltam – sorolja a zene szeretetét megalapozó száraz adatokat a medikus. A sokéves kapcsolat a művészet ezen ágával meghozta gyümölcsét, és a szabadidős elfoglaltság lassan szenvedéllyé alakult. Feri rajongása elsősorban a lipcsei Tamás-templom karnagya felé fordult.

– Aki ismer, tudja, mekkora híve vagyok Johann Sebastian Bachnak és zenéjének, melyben megtaláltam a sehol máshol nem tapasztalt isteni tökéletességet és harmóniát. A zene iránt érzett szenvedélyemnek ma már leginkább otthon tudok hódolni hétvégente. Részben próbálom szinten tartani a már megtanult darabokat, részben próbálok újakat tanulni. Sajnos újabban igen kevés időm jut erre, de a zene hallgatása, játszása és kitalálása életem szerves része lett, és úgy érzem, az is marad.

Willkommen in Deutschland

– A német nyelvtudásomat döntően a gimnáziumi négy évben szereztem meg, bár tanultam németül előtte már hat évet. Nemzetiségi tagozatra jártam, aminek hátterében a részben sváb és osztrák származás, valamint a német nyelv szeretete állt. Sok németóránk volt, és több tantárgyat ezen a nyelven tanultunk.

A rengeteg tanulás mellett döntő szerep jutott egy kiváló középiskolai tanárnak, Márkus Csabának is, aki szisztematikus oktatással és kikérdezéssel szinte tanítványaiba „égette” a német nyelvtan rendszerét, gondolatébresztő irodalomórái pedig erkölcsi példaként is szolgáltak.

A fiatal hallgató azóta sok időt töltött Németországban ösztöndíjak és projektek keretében. A látogatások során sok barátra is szert tett, a sok e-mail és chat pedig hozzásegítette a hétköznapi német nyelv elsajátításához.

Pap Melinda