Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2008/2. szám | Előző cikk | Következő cikk
Semmelweis Egyetem · IX. évfolyam 2. szám · 2008. március 3.

Az agyműködés titka és a stroke

blank
blank
20080204.jpg

Nagy Zoltán

„A „brain and mind” az agy és a tudat, az agy működésének titka foglalkoztatott, mert ennél nagyobb csoda nincs” – vallja dr. Nagy Zoltán professzor. Az ő nevéhez fűződik a hazai stroke-ellátás professzionális megszervezésének elindítása. A vezetésével alakult szakmai társaság működésével megindult a rendszeres szakirányú továbbképzés, a családorvosoknak a kockázati tényezők kezelésére vonatkozó útmutatók születtek, és a Nemzeti Stroke Program eredményeképpen a 90-es évek végére a stroke-eredetű halálozások jelentősen csökkentek. A professzor úr érdeklődésünkre kutatásairól beszélt.

„Egyetemi hallgatóként Jellinek Hary professzor indított el a kutatói pályán. Nagyszerű kutatógárda jött össze az akkori II. sz. Kórbonctani Intézetben, és számomra megtiszteltetés volt, hogy velük dolgozhattam. A központi téma az erek kóros elváltozásainak kutatása volt, ami elsősorban a magas vérnyomás következtében kialakuló érelváltozások problémája, illetve vizsgáltuk az érelmeszesedés korai elváltozásait az érfalban. Engem főleg az érbelhártya, az erek belső, véráram felé határoló sejtrétege, az endothel sejtek érdekeltek. Ezek kutatása az elmúlt évtizedekben meghatványozódott. Nem csak a különböző immunológiai kórállapotokban, gyulladásban, magas vérnyomásban, érelmeszesedésben játszanak meghatározó szerepet, de számos folyamat finomabb szabályozása is ezen sejtekhez kötött.

Endothel sejtkutatások

Négy nagyszerű évet töltöttem az intézetben, majd átkerültem a neurológiára, ahol Juhász Pál professzor volt a főnököm. Az endothel sejtek szerepe az idegrendszerben rendkívül speciális. Az ütőerek, artériák oszlása során végül a hajszálér hálózatban végződnek. Az agyi hajszálerek az idegszövetet gazdagon behálózzák, felelősek a tápanyagok eljuttatásáért. A hajszálérhálózaton keresztül valósul meg a gáz- és tápanyagcsere, sőt bizonyos anyagok, hormonok továbbítása is a szervezetben. Tehát nagyon élénk anyagforgalom helye a hajszálérhálózat, ugyanakkor ezek a sejtek okosan védik is az agyszövetet a nem kívánt inzultusoktól. Ezért ez a hajszálérhálózat „ultrastabil belső környezetet” biztosít az agyszövetben. Ez a sejtsor tehát gát is, ugyanakkor szabályozott forgalmat biztosító aktív rendszer. Ezzel foglalkoztam a legtöbbet életem során és most is ezt a tudományos problémát boncolgatja kutató laboratóriumunk.

Munkatársaimmal leírtam a sejtek közötti zárókapcsolatok szerkezetét, a különböző agyi erekben e szerkezetek változását. Foglalkoztam az aktív transzport kérdéseivel. Talán a probléma fontosságát megvilágítja, ha jelzem, hogy ezek a struktúrák szabályozzák a gyógyszerek bejutását az agyszövetbe.

Elsőként alkalmaztam két különböző sejtből kialakított kultúrát, és ez a co-culture technika adta meg az elméleti alapját a „mesterséges vér-agy gátnak”. Ezzel a kérdéssel napjainkban is nagyon sokat foglalkoznak, az alapvető felismeréseink ma is igazak, és sajnos most sem jutottunk sokkal tovább ezen a területen.

Idegsejt-pusztulás ellen

Egy új molekula tervezésénél, fejlesztésénél szinte az első kérdés: milyen tempóban jut át az a vér-agy gáton? Ez a sejtréteg a felelős az agysérülések során vagy a stroke alkalmával kialakuló agyduzzanatért. Tehát ennek a problémának a kutatása számos gyakorlati kérdés hátterét is tisztázni fogja. A közelmúltban ezeknek a sejteknek az oxigénhiány következtében kialakuló génválaszait írtuk le, valamint jellemezzük a gyógyszertranszportban szerepet játszó kötő fehérjék viselkedését, az úgynevezett ABC transzporter rendszert.

Sokat foglalkoztam az agyi vérkeringési zavarok következményeivel. Munkatársaimmal vizsgáltuk a programozott idegsejt-pusztulást, ami egy inzultust követően még napokig előfordul. Ennek gátlására különböző gyógyszeres és génterápiás módszereket dolgoztunk ki. Ehhez be kellett állítanunk különböző, stroke modelleket patkányon, egéren, szíriai ugróegéren, de ugyancsak használtunk sejtkultúra rendszereket is. Ezeknek a vizsgálatoknak a végzése közben jöttünk rá, hogy a programozott sejthalál kivédésének különböző módszerei egyben fokozzák az agyszövet plaszticitását. A két folyamat kapcsolata nem csak elméleti neurobiológiai kérdés, de gyakorlati jelentősége is óriási. Úgy találtuk, hogy a hazai fejlesztésű molekula, a deprenyl jelentősen fokozza a stroke-ot követő agyi reparatív folyamatokat. Ezt a feltevésünket egy finn csoport betegeken igazolta. Sajnálatos, hogy a molekula ma már nem védett, ezért nem számíthat gyógyszercégek kutatási támogatására. Így nagy klinikai vizsgálatot senki sem vállal.

Újabban érdekes adatokat gyűjtöttünk az őssejt-beültetéssel, e sejtek továbbélésével kapcsolatban. Meggyőződésem, hogy ma még korai ennek a módszernek a klinikai alkalmazásáról beszélni például a stroke esetében, de ugyanakkor meg vagyok győződve e technika sikeréről a nem távoli jövőben.

Intellektuális öröm

A plaszticitási kutatáshoz kapcsolódik egy nagy felbontású EEG vizsgálati módszer beállítása. Az EEG alapú képalkotó módszer nem új, értékes információhoz viszont csak jelentős számítástechnikai háttérrel lehet eljutni. Mint a Veszprémi Pannon Egyetem Informatikai Rendszerek Tanszékének kutató professzora, kitűnő munkatársakat nyerhettem meg ehhez a kutatáshoz, és reményünk van arra, hogy olyan módszertant fejlesszünk ki, ami alkalmas lesz klinikai körülmények között az agyi reparációt fokozó molekulák monitorozására.

Mindig foglalkoztatott a klinikai kutatás. Olyan tanszéket vezettem, ahol számos új módszert vezettünk be és terjesztettünk el hazai körülmények között. Ilyenek voltak például a vénásan alkalmazott vérrögoldás stroke esetén, a kamrába helyezett drainen keresztüli véralvadék oldása és leszívása, idegsebészekkel együtt az agynyomás csökkentésére alkalmas műtétek bevezetése stb. Ezekhez a módszerek alkalmazhatóságát igazolni kellett. Ezért foglalkoztam stroke adatbankokkal és az így kapott adatok elemzésével. Számos sikeres tudományos munka született ezekből a törekvésekből is.

Foglalkozom az agyi keringészavarok által okozott szellemi hanyatlás kérdésével, illetve ennek korai megjelenéseivel. Ehhez ugyancsak a modern adatfeldolgozás technikai lehetőségeit próbáljuk kihasználni. A kutatásokat hazai és nemzetközi támogatásokból folytatjuk.

Irányításom alatt a Semmelweis Egyetem Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskolája keretében 16 PhD munka született, ami talán nagyobb öröm, mint saját tudományos eredményeim.

Abban reménykedem, hogy megszabadulva az adminisztráció terheitől, még lesz alkalmam kutatómunkám folytatására. Professzortársaim számos jó példával jártak előttem ezen a téren is. A kutatás intellektuális öröme feledteti talán azt az elkeseredést, amit intézetem, intézetünk felszámolása okozott naponta.”

Urbán Beatrice

(Nagy Zoltán professzor az Ér- és Szívsebészeti Klinikán folytatja kutatásait. – a szerk.)

 
Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2008/2. szám | Előző cikk | Következő cikk