Teltházas előadás

Az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben „telt házzal” zajlott a két patológiai intézet, valamint az I. sz. és a II. sz. Belgyógyászati Klinika közös klinikopatológiai konferenciája. A kiemelkedő aktivitás és élénk viták visszaigazolják a klinikopatológiai együttgondolkodás fórumának semmivel nem pótolható jelentőségét.

Napjainkat az elfoglaltság, az időhiány, a szétaprózódás és a feladatainknak sokaságából eredő frusztráció árnyékolja be. A különböző nemzeti és nemzetközi kongresszusok, szakmai fórumok, valamint a gyógyszergyárak által szervezett előadások az egyetemi életet darabjaira szabdalják, s saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy az egyetemen belüli szakmai kommunikáció a minimálisan szükséges szintre szorult. Ebben a helyzetben az „összegyetemi együtt gondolkodás” egyik kiemelkedő fórumát a klinikopatológiai konferenciák biztosíthatják.

Bilaterális klinikopatológia – a szükséges minimális megoldás

Sajnálatos módon a nagy plénumok előtti klinikopatológiai konferenciáknak valamelyest gátat szabott az a félelem, hogy a tárgyalt esetek alapján esetlegesen orvosperek indulhatnak. Ezért gyakran látható, hogy a hagyományokkal ellentétben, ún. bilaterális klinikopatológiai konferenciák zajlanak, ahol az adott esetben érdekelt klinika és patológia munkatársai beszélik meg az eseteket az egyetemi és szélesebb körű hallgatóság kizárásával. Természetesen a patológus és a klinikus párbeszéde nélkülözhetetlen a mindennapi gyakorlatban, ugyanakkor ez a bilaterális forma nem tudja minden tekintetben pótolni a szélesebb körű „összegyetemi klinikopatológiákat”. Számos esetben látható, hogy a bilaterális konferencia nem hoz újat az előzőekben (optimális esetben) a boncasztal mellett megbeszéltekhez. Ahhoz, hogy új gondolat, új megközelítés és elmélet szülessen másokat és más iskolák képviselőit is be kell vonni a megbeszélésbe, ez jelenti valóban az „egyetemi együttgondolkodást”.

Több intézetet átölelő klinikopatológia – a hagyományok újraélesztése

Valamelyest a régi hagyományokat felelevenítve próbáltunk újra több intézetet átölelő klinikopatológiai konferenciát szervezni november 28-án. A várt eredménynél lényegesen többet kaptunk. A „telt házzal”, mintegy 140 fős hallgatósággal 2,5 órán át tartó viták igazolták, hogy a közös gondolkodásnak milyen inspiráló ereje van. Igazolódott, hogy az azonos területen dolgozó, azonban más iskolát járó szakemberek milyen mértékben egészítik ki egymást, és tudják formálni egymás és a hallgatóság gondolatait. Jó volt látni, hogy az igencsak elhúzódó megbeszélésen hányan szögeződnek oda a székekhez, hogy milyen csend és odafigyelés kíséri egy-egy tapasztalt professzor gondolatmenetét. Azt gondolom, hogy ha a Semmelweis Egyetem szellemiségéről beszélhetünk, akkor ez ott tetten érhető volt.

Klinikopatológia az oktatásban – az oktatási erő a „valódi” klinikopatológiában van

A klinikopatológiai elemzéseknek fontossága az orvosképzésben nem kérdéses. Talán visszaigazolást jelent erre, hogy az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben évek óta zajló klinikopatológiai kurzust évente 100-140 hallgató veszi fel. Ezen klinikusok és patológusok idéznek fel és modelleznek klinikopatológiai esetmegbeszéléseket. Az esetek hallatlan érdekesek és izgalmasak, de ez csak modellezés, ami nem pótolhatja a „valódi” klinikopatológiai konferenciák hangulatát. Nem tudom elképzelni, hogy lehet-e megfelelőbb fórum vagy oktatási forma, ahol az orvostanhallgatók elsajátíthatják az orvosi kommunikáció és orvosi gondolkodás mintázatait, mint egy valódi klinikopatológiai konferencia. Nem szabad tőlük elvenni ezt az élményt.

Matolcsy András