Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2007/14. szám | Előző cikk | Következő cikk
Semmelweis Egyetem · VIII. évfolyam 14. szám · 2007. december 17.

Jelentésváltozás

blank

Magától értetődő, hogy értjük egymás szavait, hiszen egy nyelven beszélünk. Magától értetődő? Valóban értjük? Egy nyelven beszélünk? Igen is meg nem is. Értjük, ha akarjuk érteni, mert hiába egy a nyelvünk, a szó csak megkísérli, de nem mindig tudja lefedni azt a valóságtartalmat, aminek kifejezését célozza. A szó alakja sokkal tovább őrzi változatlanságát, mint a vele kifejezni szándékolt valóság. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy új és új betegségeket, értsd jelenségeket, kell a régesrégi eszközökkel, módszerekkel diagnosztizálni és kezelni, vagyis kifejezni. A lelemény, a logika és az asszociáció szaladva segít nevet adni a névtelennek. Megnevezzük a sosem voltat, azt is, ami már más, mint a hajdan volt, bár hasonlít… Mert ki akarná ugyanazon szóval kifejezni például egy 1927-es Durant Rugby veterán autócsoda motorjának éles-köhögős szuszakolását és egy 2009 XF Jaguár finom, de határozott, kiegyensúlyozott, andalító, udvarlásnak is beillő duruzsolását? Mit tudták azt majd száz évvel ezelőtt, milyen hangot tudnak kivarázsolni egy-egy majdani autócsodából. Így aztán nem is törték a fejüket a nem létező valami elnevezésén, mert szükség szüli ám a szót, s nem fordítva. Kivéve a reklámokat. Alkotóik naphosszat fáradoznak azon, hogy hiányérzetet keltsenek bennünk, potenciális fogyasztókban. Aztán tálcán nyújtják a megvásárolható megoldást: pont azt az árut, amit megbízójuk dob a piacra. Ilyen egyszerű volna? Könnyű a csábítás igent mondani, de eszembe jutnak masszívan biztos szavak örökérvényű jelentésükkel. Most egyet emelek ki, a majdnem legfontosabbat, amiben benne tudom az elkülönült elemekké szakadt emberiség mégis létező egységét, a másikban a magam, és megfordítva: önmagamban a mások jelenlétét. És még az igen is belefér e sok jelentés mellé. Latinovits Zoltán így ír róla: „Az emberiség világot-átfogó igazságköre annyi helyen szakad meg, és ó jaj, mennyien adják fel önnönmagukat. Érzem és tudom, hogy van világot-átfogó szeretetkör, láthatatlanul gyűrűzve, határokon átnyúlva…” Legegyszerűebben Krúdy tudta leírni a lényegét: „A szeretet mindent pótol, a szeretetet semmi nem pótolja.”

Tolnai Kata

 
Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2007/14. szám | Előző cikk | Következő cikk