Magától értetődő, hogy értjük egymás szavait, hiszen egy nyelven beszélünk. Magától értetődő? Valóban értjük? Egy nyelven beszélünk? Igen is meg nem is. Értjük, ha akarjuk érteni, mert hiába egy a nyelvünk, a szó csak megkísérli, de nem mindig tudja lefedni azt a valóságtartalmat, aminek kifejezését célozza. A szó alakja sokkal tovább őrzi változatlanságát, mint a vele kifejezni szándékolt valóság. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy új és új betegségeket, értsd jelenségeket, kell a régesrégi eszközökkel, módszerekkel diagnosztizálni és kezelni, vagyis kifejezni. A lelemény, a logika és az asszociáció szaladva segít nevet adni a névtelennek. Megnevezzük a sosem voltat, azt is, ami már más, mint a hajdan volt, bár hasonlít… Mert ki akarná ugyanazon szóval kifejezni például egy 1927-es Durant Rugby veterán autócsoda motorjának éles-köhögős szuszakolását és egy 2009 XF Jaguár finom, de határozott, kiegyensúlyozott, andalító, udvarlásnak is beillő duruzsolását? Mit tudták azt majd száz évvel ezelőtt, milyen hangot tudnak kivarázsolni egy-egy majdani autócsodából. Így aztán nem is törték a fejüket a nem létező valami elnevezésén, mert szükség szüli ám a szót, s nem fordítva. Kivéve a reklámokat. Alkotóik naphosszat fáradoznak azon, hogy hiányérzetet keltsenek bennünk, potenciális fogyasztókban. Aztán tálcán nyújtják a megvásárolható megoldást: pont azt az árut, amit megbízójuk dob a piacra. Ilyen egyszerű volna? Könnyű a csábítás igent mondani, de eszembe jutnak masszívan biztos szavak örökérvényű jelentésükkel. Most egyet emelek ki, a majdnem legfontosabbat, amiben benne tudom az elkülönült elemekké szakadt emberiség mégis létező egységét, a másikban a magam, és megfordítva: önmagamban a mások jelenlétét. És még az igen is belefér e sok jelentés mellé. Latinovits Zoltán így ír róla: „Az emberiség világot-átfogó igazságköre annyi helyen szakad meg, és ó jaj, mennyien adják fel önnönmagukat. Érzem és tudom, hogy van világot-átfogó szeretetkör, láthatatlanul gyűrűzve, határokon átnyúlva…” Legegyszerűebben Krúdy tudta leírni a lényegét: „A szeretet mindent pótol, a szeretetet semmi nem pótolja.”

Tolnai Kata