A rendezvény résztvevői

Az európai egyetemek patológiai intézeteinek igazgatói és a patológus rezidensképzést irányítók (European Association of Pathology Chairs and Residency Program Directors, EAPCP) második összejövetelére (az elsőt tavaly Lausanne-ban rendezték) október 19-20-án került sor az I. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben. A megbeszélés fő témáját a brüsszeli Erasmus „Lifelong Learning Programme” keretében elnyert project („European Pathology Assessement and Learning System”) jelentette.

A szándék a patológusképzés bizonyos elemeinek harmonizációja, ami elsősorban a felkészülés egyes állomásainál történő értékelést jelenti, semmint a kurrikulumok egységesítését, amire, tekintve a jelenlegi sokféleséget, csekély a remény.

A plenáris megbeszélés mellett kisebb munkacsoportok speciális kérdéseket tárgyaltak, mint a harmonizáció lehetőségei, a graduális képzés problematikája vagy a specializálódás jelenlegi formái, utóbbiak előnyei és hátrányai. Ugyanígy külön kérdésként jelent meg a kutatás szerepe az alapvetően diagnosztikus tevékenység szerves részeként. Az előrejelzések szerint a kidolgozás alatt álló „progress test” legalább másfél ezer patológus rezidens érdeklődésére tarthat számot. A részvétel önkéntes, kezdetben ingyenes, a módosítások a tapasztalatok alapján történhetnek. A tesztnek legkésőbb egy éven belül el kell készülnie (a projekt 3 éves), amiben igen nagy szerep jut a virtuális patológiának, azaz az internetalapú módszereknek. A hazai fejlesztések közül a 3DHistech készülékei és értékelési programjai a valószínűleg meghívásos tender résztvevői lehetnek. A szinte minden európai országból érkezettek igen nagy lelkesedéssel nyugtázták és próbálgatták a fenti fejlesztéssel az intézetben nemrégen megnyitott digitális tanterem lehetőségeit.

Az összejövetel külföldi szervezője az utrechti Jan van den Tweel, a helyi szervező pedig Kopper László volt. A vendéglátók nevében Matolcsy András köszöntötte a megjelenteket, akik a megbeszélés végén nagyon pozitívan nyilatkoztak a meglehetősen szoros tematika ellenére mindvégig igen „laza” hangulatú, rendkívüli aktivitással zajló összejövetelről. A dicsérő jelzők a szakmai eredmények mellett nem kis mértékben szóltak az intézet felszereltségének, a munkatársak beszámolóinak, amik a rövid intézetlátogatás során hangoztak el. Az európai patológia „krémje” volt tehát az egyetem vendége és vitte haza jó benyomásait. Bízunk abban, hogy a hallottak és a projektben való részvétel elősegíti patológus rezidenseink még jobb felkészülését és hatékony részvételünket az európai mobilitásban (ami reményeink szerint kétirányú folyamattá válik).

Kopper László