EZ AZ ÍRÁS CSAK WEBEN OLVASHATÓ!

Dr. Holló István

Dr. Holló István 1926. március 25-én született. Orvosi tanulmányait Budapesten, l945-ben kezdte. Orvosi diplomájának kelte: 1951. Ezen időpont óta a Semmelweis Egyetem, illetve elődegyetemeinek munkatársa az I. sz. Belgyógyászati Klinikán. 1960-tól 4 és fél éven át megbízott tanszékvezető volt, 1975-ben nyert egyetemi tanári kinevezést. 1981-től az I. sz. Belklinika tanszékvezetője volt 1993-ig. 1979-től 85-ig az ÁOK oktatási dékánhelyettese, majd 1985-től 88-ig oktatási rektorhelyettes volt. Az 1970-es években Gerontológiai Kutatócsoport klinikai részlegét is vezette. Belgyógyászatból és endokrinológiából szerzett szakképesítést, 1963-ban az orvostudományok kandidátusa, 1975-ben az orvostudományok doktora tudományos fokozatot nyerte el. Számos szakmai elismerésben részesült: kiváló orvos (1986), Semmelweis emlékérem és emlék előadás (1988), Korányi emlékérem és emlék előadás (1991), Apáczai-Csere János Díj (1993), „Pro Osteologia” életműdíj.

Oktatói munkájában az alapvető hangsúlyt az orvosi gondolkodásmód, valamint a betegvizsgálat, a leletekből levonható konzekvenciák megtanítására fektette. Az orvosi gyakorlathoz szükséges adatszerű ismeretanyag megszerzését a hallgatók körében egyéni tanulás útján igyekezett elérni.

Tanszékvezető egyetemi tanérként arra törekedett, hogy a Klinika munkatársai hármas ismeretanyagot szerezzenek. Elengedhetetlennek tartotta a mindenkor korszerű általános belgyógyászat gyakorlati szintű széleskörű elsajátítását és alkalmazását. Az általános belgyógyászati hozzáértés mellett kívánatosnak tartotta a specializálódást is, és annak kívánatos mértékét a széleskörű konzíliumképességben fogalmazta meg. A specialitáson belül harmadik ismeretrétegként kinek-kinek tudományos munkája szűkebb területén a naprakész elméleti és gyakorlati ismeretek voltak a megkívántak.

Kutatóként igyekezett a klinika munkatársait a klinikán művelt részszakmák határterületein lévő fontos kérdések vizsgálatára irányítani. Saját kutatásait az endokrinológia, illetve anyagcsere osteológia határterületén végezte. Ez utóbbi téren elindította a hazai korszerű betegellátást is. Különösen az osteoporosisra vonatkozó munkássága jelentős, de fontos szerepe van az USA-ban napjainkban a második leggyakoribb endokrin betegségként számon tartott primaer hyperparathyreosis széleskörű hazai megismertetésében és diagnosztikája alkalmazásában is. Ugyanez vonatkozik az osteomalaciára is. A nemzetközi irodalomban is elismert kutatások mellett vezető szerepe volt a hazai korszerű funkcionális osteológia létrehozásában, az anyagcsere-csontbetegségekkel és osteoporosissal foglalkozó klinikai kutatásokban és a betegellátásban. Európában kilencedikként hozta létre az I. sz. Belgyógyászati Klinikán az osteodensitometriás (csontsűrűségmérő) laboratóriumot és a módszerek gyors fejlődését sikerült a laboratóriumban mindig korszerű új készülékekkel követnie. Szorosan vett legfontosabb kutatási területe az androgének, különösen a dehidroepiandroszteron-szulfát jelentőségének vizsgálata postmenopausás osteoporosisban, illetve annak akcelerációjában. E témát nemzetközileg is elsőként vizsgálta.

Osteológiai munkacsoportjának tagjai valamennyien tudományos minősítést szereztek: 5 fő az orvostudományok doktora, 9 az orvostudományok kandidátusa, illetve Ph.D. lett.

Négy könyvet publikált. 1967-ben megjelentő átfogó osteoporosis monográfiája a világon valószínűleg az első, de mindenesetre a legelsők egyike a témakörben. 1984-ben jelent meg az „Anyagcsere-csontbetegségek a felnőttkorban” című nívódíjas műve, 1994-ben pedig Szathmári Miklóssal közösen írt „Osteoporosis családorvosok számára” című munkája (Első Julesszel írt közös könyve: Diagnostik der neuroendokrinen Krankheiten und ihre pathophysiologischen Grundlagen (1961) több külföldi kiadást is megért.

Számos hazai tudományos társaság tagja, vezetőségi tajga, tisztségviselője vagy elnöke volt. Jelenelg is tiszteletbeli örökös elnöke és e réven az elnökség mértékadó tagja az általa alapított Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaságnak (MOOT).

Holló professzor tanszékevezetésből történt távozása után is hosszabb ideig oktatott medikuscsoportokat, szigorlókat, szakvizsgára készülőket és szakorvosokat. Az endokrinológiai munkacsoportban a mai napig is irányító szerepe van. A klinikai referálók anyagának összeállításában is részt vesz és a belső konzíliumokhoz is rendelkezésre áll. Főként összefoglaló, továbbképző munkák megjelentetésével, országszerte továbbképző előadások tartásával, stb. foglalkozik jelenleg.

Holló professzor jelentős szerepet vállalt az Egyetemünkön folyó oktatás korszerűsítésében. Oktatási dékánhelyettesként, majd oktatási rektorhelyettesként szorgalmazta a klinikai oktatásnak a gyakorlat irányába történő elmozdulását, hogy a hallgatók az Egyetemünkön közismerten magas szintű elméleti képzés során megszerzett ismereteiket a betegágy mellett hasznosíthassák.

Mindezek alapján az I. sz. Belklinika közössége Holló István professzor urat – aki idén töltötte be 80. életévét – az Egyetemünkön kapható legmagasabb kitüntetésére terjeszti fel.

 
Dr. Kádár Ildikó

tudományos csoportvezető (Rektori Hivatal)

Dr. Kádár Ildikó, a Tudományos Csoport vezetője húsz évvel ezelőtt, 1986. szeptember 15-én lépett Egyetemünk dolgozói közé, miután pályázatával elnyerte az akkori tudományos rektorhelyettes, Dr. Lapis Károly felügyeletével létrehozott tudományos és külügyi csoportvezetői megbízatást. A munkakör betöltéséhez nyelveket beszélő, dinamikus, manager-szemléletű, jó szervezőkészségű, természettudományos végzettségű szakembert kerestek.

Dr. Kádár Ildikó német és angol nyelvből felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezett, egyetemi diplomáját az ELTE Természettudományi Karán, kémia-biológia szakon kapta, majd egyetemi doktorátust szerzett. Gyógyszeripari kutatói és szakmai külkereskedelmi tapasztalatokkal felvértezve kezdte meg tevékenységét Egyetemünkön.

Egy év múlva újszerű egyetemi vállalkozás megvalósítójává vált: az egyetemi vezetés megbízásából a New York államban működő Union College hallgatói részére szervezett két hetes, térítéses tanulmányutat, melynek keretében évente 20 diák vett részt azon a kurzuson, amelyen megismerhették Egyetemünk tevékenységét és a hazai egészségügyi szolgáltatások rendszerét. Az előkészítés és a teljes lebonyolítás feladatkörét 15 évig töltötte be, mind az egyetemi vezetés, mind a Union College teljes megelégedésére, gyarapítva ezzel az Egyetem elismertségét és növelve bevételeit.

Dr. Kádár Ildikó húsz éves egyetemi munkásságának további, legjelentősebb állomásai a következők:

Mindmáig egyedülálló kezdeményezése volt Egyetemünknek a „SOTE oktatók szellemi termék kiállítása”, amely 1988. március 15-én nyílt meg az Egyetemi Napok keretében. Ennek a szakmai seregszemlének a megszervezése és lebonyolítása szintén Dr. Kádár Ildikó nevéhez fűződik. A rendezvény komoly hazai sajtóvisszhangot is kiváltott (Kossuth Rádió, TV Híradó, napi sajtó), növelve ezzel Egyetemünk tekintélyét.

Az Egyetem tudományos tevékenységéről első ízben jelent meg angol nyelvű összefoglaló kiadvány 1989-ben Scientific Activity címmel, amely ugyancsak Dr. Kádár Ildikó szervezői tevékenységét dicséri. Ez a kötet kül- és belföldön egyaránt lehetőséget teremtett az egyetemi kutatások széleskörű megismertetésére, kapcsolatfelvételre a vállalkozói szférával.

Az évente megrendezésre kerülő, prominens hazai és nemzetközi kutatók legfrissebb eredményeit bemutató Semmelweis Symposiumok sorozata 1992-ben indult útjára. A szakmai-tudományos szervezők mindig számíthattak a Tudományos Csoport szakavatott, felkészült közreműködésére. Az elmúlt néhány évben megtartott Semmelweis Symposiumok már kredit pontokat is jelentettek mind a Ph.D. hallgatók részére, mind a szakmai továbbképzés szempontjából.

Ugyancsak 1992-ben zajlott le az első Semmelweis Tudományos Fórum (STF), amelynek keretében három napon keresztül posztereken mutathatták be az Egyetem intézetei, klinikái és tanszékei legjelentősebb kutatási eredményeiket. Újdonság volt az Egyetem életében, hogy az

STF kiadványában megjelenő absztraktok elektronikus úton kerültek benyújtásra és feldolgozásra. A rendezvény szakmai felelőse mellett számottevő szervezési és koordinációs feladatkört töltött be a Tudományos Csoport.

Dr. Kádár Ildikó a tudományos kutatásokkal összefüggő feladatokon kívül a Ph.D. képzés egyetemi szervezetének kialakításában is jelentős szerepet kapott, amikor az egyetemek megkapták a tudományos továbbképzés lehetőségét. Csaknem egy évig, az önálló Doktori Titkárság létrehozásáig alakította ki és koordinálta a rektor felügyelete mellett a kutatói utánpótlás képzésének szakmai és adminisztratív feltételeit.

A pályázati úton történő, többcsatornás kutatásfinanszírozási rendszerrel összefüggő, szerteágazó előkészítő és végrehajtó tevékenység mellett az OM által megteremtett normatív kutatástámogatási rendszer folyamatos karbantartása és ellenőrzése valódi segítséget jelent a mindenkori tudományos rektorhelyettes számára.

Újszerű kezdeményezése volt, hogy 2000-ben az Egyetemen elsőként alakított ki elektronikus körlevelező rendszert, amelynek segítségével a feliratkozott kutatók saját számítógépükön értesülhettek a Tudományos Csoport, illetve a tudományos rektorhelyettes által közreadott információkról.

Számos olyan kitüntetési felterjesztés dokumentációját állította össze, amellyel Egyetemünk kimagasló kutatói országos szakmai elismerésekben részesülhettek.

Dr. Kádár Ildikó önállóan szervezi a Tudományos Csoport tevékenységét. Megbízhatóan, kiemelkedő precizitással, kimagasló szakmai felkészültséggel és elhivatottsággal vesz részt az egyetemi tudományos vezetés (tudományos rektorhelyettes, rektor, tudományos bizottság stb.) munkájában, és kezdeményezőleg gondoskodik a szükséges intézkedések előkészítéséről. Felelősséggel látja el az egyre terjedő elektronikus pályázati ügykezelés adta egyetemi és országos feladatokat. Segítőkészsége, udvarias stílusa az egyetemi tudományos közélet valamennyi szintjén ismert és elismert. Együttműködése az Egyetemen kívüli szervezetekkel, minisztériumokkal, hivatalokkal mindig pozitív visszhangot váltott ki. Az Egyetem érdekeit saját munkaterületén túlmenően is mindig szem előtt tartja, és tevőlegesen járul hozzá az Egyetem küldetésének magas szintű teljesítéséhez. Német és angol nyelvismerete nemcsak a kutatással összefüggő feladatok megoldásában, hanem a külföldi partnerekkel történő kapcsolattartásban is kamatoztatható, és ugyancsak elősegíti az Egyetem reputációjának növekedését.

Tudományos csoportvezetői munkásságát tíz évvel ezelőtt „Kiváló dolgozó” kitüntetéssel ismerték el.

 
Dr. Schultheisz Emil

Dr. Schultheisz Emil 1923. június 21-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az 1942. tanévben a kolozsvári I. Ferenc-József Tudományegyetem, történelem-filozófia szakos bölcsészhallgatóként kezdte, majd a debreceni Tudományegyetem orvosi karára iratkozott át. Orvosi tanulmányait Budapesten folyatja, és itt is avatták doktorrá.

1954-ben belgyógyász szakképesítést szerzett, 1950 és 1960 között klinikai-kórházi orvos, 1957-ben a Korányi közkórház adjunktusa. 1960-tól a Központi Állami Kórház belgyógyász főorvosa, 1964-től igazgatóhelyettes, majd 1970-től igazgató. Több külföldi ösztöndíjat elnyert, és több tanulmányúton vett részt, többek között Bécsben, Stockholmban, Londonban, Rostokban, Berlinben, Bolognában. Fekete professzor halála után a Semmelweis Múzeum és Könyvtár igazgatójává nevezik ki, 1974-től a mai napig a Múzeum Tudományos Tanácsának alelnöke. 1972-től egészségügyi miniszterhelyettesnek, 1972-ben államtitkárnak, 1974-ben miniszternek nevezik ki. 1978-ban az Egészségügyi Világszervezet közgyűlésének alelnöke. 1977-ben címzetes egyetemi tanárrá, 1980-ban a krakkói, 1985-ben a lipcsei egyetem avatja honoris causa doktorrá. 1985-ban a Semmelweis Egyetem Orvostörténeti és Társadalomorvostani Intézetének igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanára 1993 évi nyugállományba vonulásáig. A mai napig a Semmelweis Egyetem Közegészségtani Intézetben professzor emeritus.

Tudományos munkáinak jegyzéke

• Könyvek 7 db
• Szerkesztett könyvek: 4 db
• Könyvrészletek, tanulmányok évkönyvekben, valamint az orvosi- és művelődéstörténeti kongresszusok alkalmából közreadott önálló kötetekben: 25 db
• Könyvekhez írt bevezető tanulmányok: 22 db
• Cikkek, tanulmányok: 176