„Napról napra morzsolódik az élet, és az elmúlás jegyét róla csak az önzetlen munka törli le.” (Nékám Lajos)

Ötven éve, 89 éves korában hunyt el a magyar bőrgyógyászat egyik legjelentősebb személyisége, Nékám Lajos. 1899-1938 között volt a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bőr- és Nemikórtani Klinikájának igazgatója, működése alatt tekintélyt, nemzetközi hírnevet és megbecsülést szerzett a magyar bőrgyógyászatnak. 1928-ban a Magyar Dermatológiai Társulat alapítója és első elnöke. 1930/31-ben az egyetem rektora.

Édesapja orvos és bölcsész, a bölcsészeti fakultás egyetemi tanára és dékánja. Két fia volt, az idősebb, Sándor jogász lett, Lajos pedig orvos. Tizenhat évesen kezdte egyetemi tanulmányait, és 20 évesen, IV. éves orvostanhallgatóként már gyakornok a Fodor József vezette Közegészségtani Intézetben. 1890-ben tanársegéd Pertik Ottó Kórszövettani Intézetében és alorvos a Fővárosi Bakterológiai Intézetben, melynek 1896-tól 4 éven át igazgatója. A Szent János Kórházban, később főorvosként a Dolog utcai Kórház Bujakórtani Intézetében és, mellette a II. Belklinika speciális bőrgyógyászati ambulanciáján rendelt.1898-ban magántanárrá habilitálták, majd Schwimmer Ernő halálát követően kinevezték a Bőrgyógyászati Tanszék élére megbízott vezetőnek, idővel igazgatónak.

Tanult Bécsben Kaposi, Riehl és Neumann intézeteiben, Párizsban, Londonban, Itáliában, Oroszországban, Portugáliában, Spanyolországban. 1906-ban nyerte el a rendkívüli tanári címet és kezdte meg a volt Sebészeti Klinika épületének átalakítását, mely hamarosan a korabeli Európa egyik legkorszerűbb intézetének számított. 1910-ben kapta meg nyilvános rendes tanári kinevezését.

Forradalmi felfogás

Negyven évi tanszéki működése alatt magyar orvosi generációk sok ezernyi tagját tanította, tanítványai közreműködésével számos tudományos munkát publikált itthon és külföldön. 1928-ban megalapította a Magyar Dermatológiai Társulatot, amely – tízévi elnöksége alatt – komoly nemzetközi tekintélyt szerzett. Több külföldi dermatológiai társulat tiszteletbeli vagy levelező tagjává választotta. Számos nemzetközi kongresszuson szerepelt, tagja volt a világ dermatológia ügyeit összefogó tizenegyek bizottságának. Munkássága elismerésének köszönhetően elnöklete alatt a IX. Dermatológiai Világkongresszust Budapesten rendezték meg 1935-ben. Ezután – főként külföldi tudományos munkatársak közreműködésével – megjelentette az akkori idők legnagyobb számú klinikai eseteit feldolgozó dermatológiai atlaszt, a Corpus Iconum Morburum Cutaneorumot. A háromkötetnyi kiadvány 4566 ábráját 566 munkatárs bocsátotta rendelkezésére.

Elsőként készített statisztikát a hazai bőrbetegségek előfordulásáról és végzett 1914-ben Magyarországon szűrővizsgálatokat a gombás betegségek járványszerű elterjedésének megakadályozására. 1916-ban elsőként lett kormánybiztos a „nemibajok ügyében”. Akkor forradalminak tűnő felfogása szerint „mindenki szabadon rendelkezhet a testével, mindaddig, amíg ebből kár nem keletkezik”. Fontosnak tartotta az egyetemleges népgondozást, valamint azt, hogy a terápiát meg kell előznie a profilaxisnak – „hogy a nemiélet legalább a közérdek által megszabott határokon belül veszélytelenné és altruisztikussá váljék.” A klinikán külön rendelést létesített a homoszexuálisoknak. 1930/31. évi rektori beszédében a hazai syphilis népegészségügyi jelentőségét tárgyalta.

Mint felsőházi tag, a Képzőművészeti Társulat alelnöke, az Orvosi Könyvkiadó Társulat elnöke, az Orvoskari Könyvtár elnöke, egyetemi rektor, minden politikai és társadalmi kapcsolatát az egyetem és a Bőrklinika felvirágoztatására használta. A Felsőházban tartott beszédeivel az egyetemért és népegészségügyi célokért harcolt.

Munkájának érdemi része volt az orvoskari tanártestület szolgálata. Az I. világháború után az Amerikai Vöröskereszt, egyes külföldi követségek és a Rockefeller Alapítvány támogatásával sokat tett a tanszékekért, és az akkori pénzügyminiszter, Bud János segítségével jelentős pénzt sikerült kieszközölnie a budapesti orvoskar intézeteinek rekonstruálására is. Újraszervezte a kommün után szétzilálódott Kari Könyvtárat, melyhez Tóth Lajos államtitkártól, valamint a Rockfeller Alapítványtól komoly anyagi támogatást tudott szerzett. Ezzel sokat tett az első világháború alatt elmaradt külföldi szakirodalom visszamenőleges pótlásáért és sok, régóta járó szakfolyóirat évfolyamainak kiegészítéséért.

Elkötelezett nevelő

Elősegítette a radiológiai és az urológiai tanszék felállítását. A kari arcképcsarnokot legjobb művészek 12 olajfestményével gazdagította a tanszékvezetők által összeadott alapból. A rektori fogadószobát bebútoroztatta, kézi könyvtárt és éremgyűjteményt adományozott az egyetemnek. Ezüst íróasztal-készletet és 800 darabból álló ezüst teaszervizt adott a rektori hivatalnak. Elkészíttette a jogi kar alapítói, Lippay és Lósy esztergomi érsekek bronzszobrait. Tizennégy ún. szimbolikus szobrot állíttatott a központi épületben. A háborúban elesett orvosok és hallgatók emlékét háromalakos emlékművel örökíttette meg.

Az ifjúság nevelésének fejlesztéseként Diákkórházat, Menza Medicat és Collegium Medicumot állított fel, ahol német, angol, francia esti nyelvtanfolyamokat rendezett. Százalékos díjvisszatérítést kezdeményezett a tanulmányi eredmények arányában. A Diákkultúrház megtervezése, segélyegyletek ingyen tankönyvvel való ellátása, a pályadíj- nyerteseknek jutalomkönyvosztás és 65 000 koronás alapítvány létesítése jelzi a fiatalok segítése és nevelése iránti elkötelezettségét. Minden hozzá forduló, numerus clausus által sújtott, tehetséges fiatalt felvetetett az egyetemre. Megszervezte az itt tanuló amerikai orvostanhallgatók kapcsolatát az anyaországgal: félévente jelentéseket küldetett az American Medical Associationnak az itt tanuló hallgatókról.

Az egyetemi alkotmány visszaállítására, autonómiájának megerősítésére vagyonának, nyomdájának felszabadítására régi és új feladatainak, társadalmi kapcsolatainak kiszélesítésére számos lépést tett. Híres volt 1930-ban közzétett keményhangú hirdetménye, mellyel rendet teremtett a zavargásoktól hangos egyetemen.

Időkoptatta javak

Kiváló bőrgyógyász és rektor volt, tiszteletet parancsoló egyetemi, népegészségügyi, nemzetközi aktivitással. Ma már csak töredékét találjuk a klinikán és az egyetemen az általa összegyűjtött javaknak, melyeket széthordott a háború, a politika és az enyészet, de részben még fellelhetők az Orvostörténeti Múzeumban és Könyvtárban.

Emléke fennmarad, munkásságát – a világ legkiemelkedőbb bőrgyógyászai között – ez évben mutatja be a „Pantheon der Dermatologie”.

Emlékül álljon itt Nékám Lajos egyik gondolata:

„Olyan a szellemünk, hogy egyedül a kultúrától, de csak az igazi kultúrától, nem hiúságunk vagy ábrándjaink kultiválásától várhatunk támogatást.”

Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora
Kárpáti Sarolta, a Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika igazgatója