Farsang Csaba

Egy évvel megbízásának lejárta előtt, július elsején távozik egyetemünkről prof. dr. Farsang Csaba, az I. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója. A rendhagyó döntés indoklásáért a professzor úrhoz fordultunk.

– Az ok nagyon egyszerű: visszahívtak a Szent Imre Kórházba, ahol 1990 és 2003 között orvos-igazgatóként dolgoztam. A főigazgató felkért arra, hogy szervezzem meg a cardiometabolicus centrumot. Ezt jelentős szakmai kihívásnak értékeltem. A cardiometabolicus centrumok hálózata ugyanis világszerte kialakulóban van, 2006-ban hoztuk létre Amerikában megszervezett nemzetközi testületének a Közép-európai Ágát (Central European Branch) Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia, Szlovénia és Magyarország részvételével, de Görögország, újabban Törökország és Észtország is élénken érdeklődik iránta. Az európai szervezet még tavaly engem választott meg első elnökének.

– Akkor bizonyára szívügye ez az új feladat, s megvan hozzá a koncepciója is.

– Igen, elképzelésem szerint a Szent Imre Kórházban kialakuló centrumban komplex interdiszciplináris ellátás lenne, hiszen a betegeket nem csak a fő panaszuknak megfelelő szakorvos (például hipertónia esetén hipertonológus, anginás panaszoknál a kardiológus) látja majd, hanem a társ-szubdiszciplínák reprezentáns orvosa (így lipidológus-obesitológus, diabetológus) is, szorosan együttműködve a diétás szaktanácsadással és a kontrollált gyógytornával. A kórházban hamarosan induló második nagyrekonstrukció – az elsőt, mely az operatív szakmák épületét érintette, s melyben orvos-igazgatóként magam is részt vettem, 2002-ben fejeztük be – kiterjed a szakambulanciákat magába foglaló rendelőintézetre és a belgyógyászatra. Így a cardiometabolicus centrum feltételeinek kialakítására most ideális lehetőség nyílik, a kórház ágystruktúrájának kényszerű átalakításával egyetemben. Ha még egy évig a Belklinikán maradnék, akkor a továbbiakban már nem tudnék ebben a munkában részt venni.

Jelentős fejlődés

– Ilyen centrum megszervezésére nincs lehetőség itt a klinikán?

– Remélem, hogy erre később sor kerül majd, hiszen ennek alapjait már megteremtettük. Dr. Járai Zoltán adjunktus fogja az elkezdett munkát befejezni.

– Az elmúlt négy évben addig sosem látott fejlődés valósult meg az I. Belklinikán. Nem sajnálja ezt itt hagyni?

– Valóban, a korábbi 14-16 ágyas kórtermek 1-4 ágyas, fürdőszobás, televízióval ellátott betegszobákká alakultak át. Emellett megújult a diagnosztikai műszerpark, kicsinosítottuk a klinika folyosóit és könyvtárát, korszerű felszerelést kapott az Intenzív Osztály (mely, sajnos, a legújabb egyetemi rendelkezés szerint megszűnt…) és az előadóterem. S kialakítottunk egy Európában is párját ritkító Alváslaboratóriumot, ahol a diagnosztika mellett tudományos kutatás is folyik. Ennek végrehajtásában mindig támaszkodhattam munkatársaimra. Közülük is kiemelném dr. Lakatos Péter professzor innovatív szervező munkáját a műszerpark megújításában, a rekonstrukció véghezvitelében és az általa irányított alapítvány igen jelentős, több mint 300 millió forintos anyagi támogatását. Továbbá dr. Kapocsi Judit docensnő klinikai farmakológia fejlesztésében nyújtott jelentős szakmai segítségét, hiszen létrehoztuk egyetemünk egyedüli, I. fázisú klinikai farmakológiai vizsgálatokra is akkreditált centrumát. Természetesen nagyon sajnálom mindezt itt hagyni, de legjobban a szakmailag nagyszerű munkatársak fognak hiányozni. Velük a baráti és a szakmai kapcsolatot ápolni szeretném a jövőben is.

Kedvelt kihívások

– Ezek szerint nem szakad el teljesen az itteniektől, az egyetemtől?

– Szívesen visszatérek előadásokat, referálókat tartani, ha meghívnak, és további szakmai kooperációk kialakítására is vannak terveim. Régi-új munkahelyemen, a centrum szervezése mellett, orvosigazgató-helyettesként felügyelem majd az ottani oktatást is, remélhetőleg egyetemünkkel szoros kapcsolatban. Ugyanis minden feltétel adott arra, hogy a Szent Imre Kórház elnyerje a Semmelweis Egyetem Oktató Kórháza címet, hiszen az osztályok/profilok élén zömmel egyetemi oktatási tapasztalattal rendelkező, kiváló szakemberek állnak, tudományos minősítéssel… Nagyon nehezen döntöttem a távozás mellett, de mint eddigi életutam is mutatja, szeretek az új kihívásoknak megfelelni, építeni-szépíteni és a szakmát fejleszteni. Úgy érzem, hogy erre a Szent Imre Kórházban és az ottani kitűnő kollektívában meglesz a lehetőségem.

Dr. D.T.