Időtlen múltból érkezett meg Árkövy József a rendhagyó domborműben a Szentkirályi utcába. Közvetlen szomszédságába annak az épületnek, ahol 1890-ben az első európai léptékű magyar fogászati intézet létesült, aminek ő lett a vezetője. Rendhagyó dombormű rendhagyó alkotója Molnár Levente (képünkön) fiatal szobrászművész. A képzőművészeti és az orvosi egyetem közös pályázatára készítette ezt a munkát, mégsem számított díjazásra, hiszen nem felelt meg mindenben a kiírásnak az egynézetű térplasztika. Úgy is mondhatnám, Árkövy rejtőzködve figyeli a műbeli nyíláson, hogyan alakul az a munka, az a tudás, aminek gyarapítója, hazai elindítója volt. Csontos, vékony, intellektuális kéz és dús szakáll mintázza itt Árkövyt. Az ablak és az alkotás formái mind-mind szimbolikusak. Képletes diadalív övezi a nagy fogászt. Az arc és a kéz ami él, ez a fontos, a többi, bár ott van, mégsem látható. A szeme sem. Persze, nem kifelé, hanem befelé figyel. A dombormű a róla elnevezett tanterem bejáratához került, hogy láthassa nap mint nap szeretett szakmája ifjú apostolait.

Tolnai Kata