Kulka Janina és Kulka János

Egy hét a kultúra jegyében, valahogy így fémjelezném egyetemünkön április végét. Irodalom, zene, képzőművészet, tánc és színész-orvos testvérpár faggatása. Ennyi fért a hagyományteremtő rendezvénybe. Meg az a sok szeretet, amivel várták a résztvevőket a rendezők. Magam három rendezvényen vettem részt, amikről most röviden írnék. A Pszichiátriai Klinikán kezelt emberek alkotásaiból és az egyetem gyermekklinikáin gyógyított kis betegek rajzainak kiállításán szó szerint ámultam. Dr. Simon Lajos és Kovács Emese fogta a kezünket a képek előtt.

Aztán pedig Kulka János és nővére, Kulka Janina varázsolt el. Jó volt őket nézni és hallani. Szeretik, tisztelik egymást. Janina mindig megnézi Jánost az új darabokban. Persze kiderült, hogy a patológus orvosnő is színész akart lenni, csakúgy mint apjuk, a kiváló mellkassebész, Kulka Frigyes. János bölcsésznek készült, elmondása szerint merő véletlenségből adta be jelentkezési lapját a színművészetire. Közös hobbyjuk a főzés és a nevetés, minden mennyiségben. Ebből adtak nekünk is ízelítőt.

Gálaest

Meglepetés volt a gálaest. A hangulatfényben lubickoló Díszterem ünnepi arcát láttuk. A fellépők megajándékoztak bennünket, nézőket tudásuk legjavával. Tanárokat és hallgatókat láttunk előadni. Tulassay Tivadar rektor egy művészbarátjától kölcsönzött metaforát szőtt megnyitó gondolatai közé. Menetrend nélkül közlekedő járművekre várunk a megállókban – mondta, ám hiába, azok nem jönnek. Már menetrend sincs. A művészet, és az a kis csapat, amely azzal az igénnyel lépett fel egyetemünkön, hogy megmutassa a köztünk rejlő művészeti értéket, tulajdonképpen az előbb említett hiányzó menetrend készítésre tett kezdeti lépéseket.

Öröm volt a gálaest minden pillanata. Az asztalokon mosolygó gerbera szál, a vers és a hangszerek hangjai kikapcsolták a kaotikus külvilágot. És csodák is születtek. Nem állom meg, hogy ne említsem Mészáros Zsolt harmadéves orvostanhallgatót. Mintha egyenesen a Zeneakadémia színpadáról szaladt volna hozzánk zongorázni. Azt mondja, orvosként lehet hobbyzenész, de zenészként nem lehetne orvos is. S megint csak rektor úr szavaihoz nyúlok: a gyógyítás művészei léptek fel e záróünnepen, akik már tapasztalhatóan a művészet gyógyítói is.

Fotó, szöveg: Tolnai Kata