Szél Ágoston

A Semmelweis Egyetemen két napra ismét reflektorfénybe került a Doktori Iskola. Az április 12-13-án megrendezett PhD Tudományos Napokon közel száz előadást és posztert mutattak be doktoranduszaink és doktorjelöltjeink.

Ezúttal már kilencedszer tartottuk meg a Doktori Iskola konferenciáját, amelyet Tulassay Tivadar rektor úr nyitott meg. Köszöntésében utalt arra, hogy olyan időszakot élünk, amikor nagyon sok érték megy veszendőbe. Az egészségügy és a felsőoktatás a folyamatos forráskivonás és szerkezetátalakítás miatt komoly veszélyben van. A doktori képzés azonban a nehéz körülmények ellenére is vonzó terület, amely másfél évtizeden keresztül megőrizte sikerességét. A megnyitón megjelent Csákvári Éva vezető főtanácsos, az Oktatási és Kulturális Minisztérium doktori ügyekkel foglalkozó szakértője és Sótonyi Péter rector emeritus is. A konferencia főszervezőjeként jelen sorok írója, a Doktori Tanács elnöke is köszöntette a résztvevőket.

Alkalmassági próba

Miért is szervezzük meg évről évre ezt a multidiszciplináris seregszemlét? A legfontosabb cél az, hogy egyetemünk (és a társegyetemek) PhD-hallgatói és doktorjelöltjei barátságos környezetben, hazai pályán, mégis igazi konferencia-színhelyen és mikrofon előtt, valódi érdeklődők jelenlétében mutathassák be rátermettségüket, előadókészségüket és az önálló tudományos munkára való alkalmasságukat. Fontos, hogy eredményeikről szabatosan számot tudjanak adni, vitatkozzanak és témavezetőjük segítsége nélkül is meg tudják védeni álláspontjukat. Nagyon tanulságos számukra, hogy látják a többiek előadói stílusát, megszemlélik egymás poszterét és miközben kritikusan fogadják be a tapasztalatokat, saját hibájukat is észreveszik és kiküszöbölik azokat. A lámpaláz leküzdésére is kitűnő alkalmat nyújt a PhD Napokon való szereplés.

A konferencia komolyságát és szakmai súlyát azzal biztosítottuk, hogy a különböző tudományterületeket felölelő szekciókat egyetemünk jeles tudósai vezették, akik nemcsak a vitát irányították, hanem szakmai szempontból értékelték az előadók felkészültségét, továbbá előadói képességük és vitakészségük alapján is rangsorolták a szereplőket. E rangsor alapján minden szekció legkiválóbb szereplői komoly (25 000 és 100 000 Ft közötti) díjakat kaptak a kétnapos konferencia végén. Ezeket a díjakat részben a Doktori Titkárság, részben a meghívott cégek adományozták. Itt jegyzem meg, hogy a PhD Napok rendezői sokszor elégedetlenek a széksorokban helyet foglaló közönség viszonylag alacsony létszáma miatt. Az egyes szekciók tematikailag egymástól távol eső programja azonban kellő magyarázat az alacsony látogatottságra. Lehet, hogy nem volt zsúfolásig tele az előadóterem, ám minden szekciónak más és más volt a hallgatósága. A folyamatosan változó előadói és hallgatói kör együttesen kellő nagyságú érdeklődői létszámot jelentett ahhoz, hogy ne kelljen megkérdőjeleznünk a konferencia hasznosságát és a befektetett energia megtérülését.

Élményszerű előadások

Évek óta bevett gyakorlat, hogy Doktori Iskolánk legkiválóbb PhD oktatóit meghívjuk a PhD Napokra díszelőadást tartani. Idén Nagy Zoltán professzor, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főigazgatója és Füst György professzor, a III. sz. Belgyógyászati Klinika osztályvezetője kapott meghívást. Mindketten 2006-ban a Dies Academicus ünnepségén vehették át a „Kiváló PhD Oktató” kitüntetést és emlékplakettet. Nagy professzor „Új célok az agyi ischaemia gyógyszeres kezelésében” címmel az első napon reggel tartott lebilincselően érdekes előadást. A második napon Füst professzor előadást hallhattuk, aki „Az emberi genom egy különleges régiója, a fő hisztokompatibilitási komplex (MHC) centrális része a 6-os kromoszóma rövid karján. Orvosi vonatkozások” címmel avatta be a jelenlévőket egy kiemelkedően termékeny kutatómunka műhelytitkaiba. A két díszelőadás (írott változatuk megtaláló az Orvosképzés c. folyóirat LXXXII. évfolyam, 1. szám, 11. és 19. oldalán) azért volt különösen élményszerű, mert a tudományos eredmények mellett az előadók bemutatták, hogy miként működtek közre a PhD hallgatók a vizsgálatokban.

Ezzel elérkeztünk a PhD képzés egyik legfontosabb alapelvéhez. Miközben a mester átadja tapasztalatait a tanítványnak és a témavezető beavatja a doktoranduszt a tudomány műhelytitkaiba, a fiatal kutatójelöltek nemcsak szemlélői, hanem aktív részesei lesznek a munkának. A közös érdekeltség és az egymásrautaltság így nemesedik olyan komplex kapcsolattá, amely túlmutat a mester és tanítvány klasszikus, egyoldalú viszonyán. A díszelőadásokat követő szekciók ifjú szereplői tanítványként hozták el és mutatták be témavezetőjük laboratóriumának eredményeit, ugyanakkor fiatal kutatóként saját kísérleteiket, saját felismeréseiket és következtetéseiket osztották meg a többi résztvevőkkel. Ez a kettősség nemcsak a doktoranduszi létforma egyik legjellemzőbb sajátossága, hanem a tudósképzés és utánpótlás legfontosabb záloga is. A PhD Napokon megjelent közel száz előadó egyszerre hallgató és fiatal tudós, egyszerre tanítvány és a jövő mestere. Akik ma még kreditpontokat gyűjtögetnek és doktori értekezésüket fogalmazgatják, maholnap laborvezetők és egyetemi tanárok lesznek. Az absztraktokat elegáns kivitelű programfüzetben jelentettük meg, amely a Doktori Iskola honlapjáról (http://phd.sote.hu) letölthető.

„Megcsillogtatván nevét”

Befejezésül Szent-Györgyi Albertet idézem, aki nagyszerűen fogalmazza meg az egyetem és a tudósképzés kapcsolatát. „Az egyetem feladata hármas. Legősibb hivatása gyűjteni, terjeszteni és gyarapítani az emberi tudást. Második feladata kis számban nevelni a jövőnek tudósokat, akik majd ezt a hivatást tőlünk átveszik. Újabb eredetű, de nem kevésbé magasztos az egyetemnek harmadik hivatása: a haza számára polgárokat nevelni, akik el vannak látva a szellem fegyverével. Jó tanítás csak ott folyhat, ahol él a kutatás szelleme, az igazságok lelkes, pártatlan szeretete. Tudományos kutatómunkánkkal hazafias kötelességünket is teljesítjük, mert hiszen éppen a tudomány, a kultúra az az egyetlen terep, amelyen a versenyt a nagy nemzetekkel egy kis nemzet is felveheti, megcsillogtatván nevét az emberi történelemben.” (Szent-Györgyi Albert, rektori székfoglaló, 1940.). Bízom abban, hogy a résztvevők maguk is olyan sikeres karriert futnak majd be, mint Nagy Zoltán és Füst György professzorok. Kívánom, hogy egyszer örömmel emlékezzenek majd vissza arra a napra, amikor egyetemünk PhD Konferenciáján először léphettek a „világot jelentő pódiumra”.

Dr. Szél Ágoston, a Doktori Tanács elnöke

Későbbi lapszámunkban cikket közlünk a Semmelweis Egyetem Doktori Iskola Nemzetközi Bizottsága tagjaitól, az Európai Doktori fokozat témáról. Ez ma még csak ajánlások formájában jelenik meg, de két- vagy többoldalú szerződéseken alapuló közös nemzetközi posztgraduális képzésben akár már most is egyenrangú partnerként vehetünk, illetve vehetnénk részt. (– a szerk.)