Tudományos kommunikáció – útkeresés a nyilvánossághoz címmel rendeztek konferenciát november végén az NKTH-ban. A konferencia célja a hiteles és rendszeres tájékoztatás ösztönzése a tudomány, a kutatásfejlesztés és az innováció gazdasági és társadalmi eredményeiről.

Hámori József MTA-alelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a tudományt az emberek legtöbbje elfogadja, de nem ismeri kellőképpen azt. Ennek oka a tudományos élet és a laikus nagyközönség között tátongó szakadék. Boda Miklós, az NKTH (akkori) elnöke szerint a kutatás-fejlesztések megvalósítását fokozottabban kell elősegíteni. Greiner István, a Magyar Innovációs Szövetség tudományos alelnöke hozzáfűzte: az innováció már az üzleti világ felé közeledik, ennek jobb kommunikációja nagy előrelépés lenne. Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke a Mindentudás Egyetemét, az Élet és Tudomány hetilapot és a Csodák Palotáját emelte ki, mint követendő utat a jobb tudományos ismeretterjesztésért.

Palugyai István, a Tudományos Újságírók Klubja elnöke „A tudományos újságírás, mint hiányzó szakma” előadásában rámutatott: sokkal több tudománnyal kapcsolatos aktuális hírre van szükség, sokszor a média szereplői sem tudnak ezekről. Bár a tudományos újságírás önálló szakma, még sincs nálunk ilyen irányú felsőfokú képzés. A legtöbb lapban már nincs tudományos rovat sem, s az e szakterülettel foglalkozó újságírók zöme nem ért ahhoz, amiről ír. Nem a szakirányú diploma hiánya a baj, hanem az, hogy hiányzik a képesség a jó megközelítésekre, az igényességre, a hiteles tájékoztatásra, ezért bulvárosodik a terület. Gózon Ákos, az Élet és Tudomány főszerkesztője szerint a piacon lévő tudományos lapok, tematikus csatornák, magazinok nem versenyeznek egymással, nem szorítják ki egymást.

A legtöbb ember passzív befogadója a tudományos ismereteknek, főleg a tévéből informálódik. A kereskedelmi csatornáknak kellő tőkéjük és nézettségük lenne a tudomány népszerűsítéséhez, de ezen közszolgálati feladatukat nem vagy kevéssé teljesítik. A Duna TV-ben a tájékoztatás nagyon magas színvonalú, de nem földi sugárzású adó lévén, csak kevesebb nézőhöz juthatnak el. A tudományos műsorok nagyon költségigényesek, a Magyar Televíziót súlyos anyagi gondjai is akadályozzák tudományos műsorok készítésében.

A rendezvény a médiaszereplők kerekasztal-beszélgetésével zárult, ahol szóba került a szponzoráció kérdése. A nagyvállalatok sok kutatás-fejlesztést támogatnának, de mivel reklámjaik törvényi okokból nem jelenhetnek meg, így az számukra gyakorta nem járható út. Jó hírként felvetődött egy szakmailag, anyagilag megalapozott, tematikus tudományos televízió ötlete, melynek megvalósítója az MTA volna, továbbá folyamatban van a tudományos újságíró képzés elindítása az ELTE Természettudományi Karán.

Csaba Tamás